A beregszászi református templomban négy magyarországi püspök részvételével közös istentiszteletet, világimanapot tartottak.
Hegedűs Csilla
Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke a felolvasott ige alapján kihangsúlyozta, bizony segítség kell. Segítség kell a bajban, a próbatételek idején, hogy el ne hagyjon bennünket a reménység, és bele ne keseredjünk abba a helyzetbe, amiben vagyunk.
– Mi azért jöttünk ma Beregszászba, hogy az anyaország bátorító szeretetét hozzuk, és kifejezzük, veletek vagyunk, imádkozunk értetek, mert szükségünk van egymásra: nekünk rátok, nektek pedig ránk – fogalmazott a püspök.
– Nem is tehettünk mást, minthogy eljöjjünk hozzátok, testvéreinkhez. Mi, négyen egy szívvel és egy akarattal indultunk el, azért, hogy érezzétek, fontosak vagytok nekünk, és nemcsak szavakban, de tettekben is itt van a helyünk veletek, és hálásak vagyunk Istennek azért, hogy itt lehetünk. Még olyan helyzetben is, amely rendkívüli, és nem érthető. És ebben a rendkívüli és érthetetlen helyzetben is számíthattok ránk, de ettől sokkal fontosabb az Isten ígérete, Ő nem fog magatokra hagyni benneteket – magyarázta László Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.
Fekete Károly tiszántúli püspök szintén támogatásáról biztosította a kárpátaljaiakat.
Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke elmondta, sok minden elveszett… Sok minden elveszett az elmúlt évtizedekben, és most, az elmúlt néhány napban rá kellett jönnünk, milyen kicsinyek vagyunk.
– Az, amit tegnap még annyira őriztünk, és büszkék voltunk rá, ki tudja, hogy holnap meglesz-e még? Ezért felmerül a kérdés: lesz-e még? Lesz-e még például családi nap Nagydobronyban, Nagyberegen, amikor a gyermekeink és unokáink mosolyában gyönyörködhetünk. De az ígéret a kicsinyeknek szól, mert a kicsinyeknek van helyük az Úr szárnyának árnyékában – mondta a püspök, majd hozzátette, azok, akik szülőföldjükön maradtak, ugyanolyan fontosak, mint akik elmentek. És akik elmentek, azokat nem menekülteknek tekintik, hanem olyanoknak, akik otthonról jöttek haza, és úgy akarják őket pásztorolni, hogy visszataláljanak szülőföldjükre. A püspök bejelentette, száz új énekes könyvet hoztak, amit a Zsinatnak ajánlottak fel.
A Kárpátaljai Református Egyházban a 2022-es esztendő a hálaadás éve. Ilyenkor felmerül a kérdés: nem kellene átfogalmazni az éves vezérgondolatot? Zán Fábián Sándor püspök szerint, nem.
– Hogy miért adhatunk hálát? Hálát adhatunk azért, hogy Kárpátalját nem érte egyetlenegy támadás sem. Kárpátalja biztos menedéke, amit nem mi mondunk, hanem ezt látják az emberek. Adjunk hálát ezért, hogy az Isten oltalmazott bennünket, hogy mindeddig megvédett. Hálás vagyok azért is, hogy a lelkipásztorok nem mentek el, s mindazokért, akik itthon maradtak, akik menedéket készítettek a menekülőknek. Nem tudjuk, hogy mikor fejeződnek be a harcok, azt viszont tudom, hogy az Úr a mi Istenünk, az övéi vagyunk háborús helyzetben, kiszolgáltatottságban– hangsúlyozta a KRE püspöke.
A közös igehirdetésen jelen volt Novák Katalin, a Magyar Református Szeretetszolgálat Jószolgálati Nagykövete is, aki köszöntő szavaiban kiemelte, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, békében és háborúban szövetségben vagyunk egymással, mi, magyarok, kitartunk egymás mellett és számíthatunk egymásra.
– Van, amikor az ember tettekkel, valamikor szavakkal, és valamikor a puszta jelenlétével igyekszik segíteni. Megannyi örömteli emlék fűz össze bennünket, hiszen itt voltunk a családi napokon, tanévnyitókon és tanévzárókon, különböző rendezvényeken. Most osztozunk a fájdalomban, a nehézségben is. Azt az üzenetet hozzuk az anyaországból, hogy együtt dobban minden magyar szív. És azt érezzük, van annyi erőnk, amiből tudunk adni az itt élőknek is, azoknak, akik nem menekültek el, akik itthon maradtak, akik a legnehezebb időben is a szülőföldjüket választják, és erősítik közösségüket – jegyezte meg a családokért felelős tárca nélküli miniszter.
Novák Katalin a Magyar Református Szeretetszolgálat képviselőinek kíséretében felkereste a KRE Diakóniai Központjában működő pékséget, látogatást tett a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceumba, ahol jelenleg hatvan ukrajnai menekült lakik.
Természetesen nem érkeztek üres kézzel, tartós élelmiszereket és higiénés termékeket hoztak. A politikus elbeszélgetett a menekültekkel, akik Kijevből, Mikolajivból érkeztek, s hatalmas hálával a szívükben vészelik át a nehéz napokat a magyar tanintézményben. Elmondták, mihelyst megnyugszanak a kedélyek, vissza szeretnének menni a szülőföldjükre.
Megnyugtató és jó érzés, hogy az anyaország szívén viseli nemcsak a kárpátaljai magyarok sorsát, hanem a menekültek sorsát is, azokét, akik átmenetileg Kárpátalján találtak menedékre, és azokét is, akik Magyarországra utaztak.
Novák Katalin azon reményének adott hangot, hogy a háború mihamarabb véget ér, mindenki hazatérhet az otthonába, és élheti megszokott, nyugodt, békés életét.
Szombati élő háborús hírfolyamunkat itt találja:
