Cséke Dianna: Egyre többen igénylik a támogatást │KISZó-interjú

Segíts, hogy segíthessek Kárpátalján – nagyobb szükség van rá, mint valaha

Cséke Dianna nagymuzsalyi fiatalasszony történetét, lelkes, feltétel nélküli szeretetét és segítségnyújtását sokan ismerik, tapasztalják. Főként helyi támogatóknak köszönhetően évek óta segíti az arra rászorulókat: egyedülálló, idős embereket, sokgyermekes családokat, árva, félárva gyermekeket. Karácsony előtt egy nagyobb akciót bonyolított le, aminek köszönhetően számos családban volt szebb és bőségesebb a szeretet ünnepe. Akkor nagyon örült az adományoknak, és mint oly sokan, ő sem gondolta, hogy háború tör ki, és még nagyobb lesz a szükség.

Hegedűs Csilla

– Több, mint két hete zajlik a háború Ukrajnában, ami, hála legyen a Teremtőnek, hozzánk még nem ért el, viszont a „szele” már megcsapott. Hogyan éli meg ezt, mennyire változtatta meg a tevékenységét? – kérdeztük Diannától.

– Sok általam támogatott család Magyarországra menekült, de ez nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb lett a rászoruló, sőt, tapasztalataim szerint megháromszorozódott a számuk. Ide tartoznak az idősek, egyedülálló személyek, akik itthon maradtak.

Megmondom őszintén, amikor kitört a háború, nem tudtam, hogy lesznek-e, akik támogatják a munkámat.

Hála Istennek pozitívan csalódtam, ugyanis folyamatosan érkeznek hozzám az adományok a helyiektől.

Elmondta, jelenleg nincs ruhagyűjtés, a megmaradt holmikat azoknak a családoknak adta, akik menekülteket fogadtak be. Most a hangsúly az élelmiszer-beszerzésen van. Egyelőre ebből nincs hiány, jegyezte meg annak ellenére, hogy a külföldről érkező segélyszállítmányokra ő nem számít, felajánlást sem kapott. Viszont a hozzá eljuttatott pénzadományokból be tudott vásárolni, főként tartós élelmiszereket.

– Úgy vélem, hogy az összegyűlt élelmiszer a következő hónapra elég lesz az általam látogatott családoknak, a Nagymuzsalyban élő egyedülálló idősek, sokgyermekes családoknak. Összesen ötven egységcsomagot vittünk házhoz.

– Van, ami hiánycikk?

– Igen. Tejtermékekből, húskészítményekből, valamint higiéniai termékekből, tisztálkodási és tisztító szerekből van kevés. Ezekre is óriási szükség lenne, de abban bízom, hogy idővel ez is megoldódik. Én világéletemben – a legnagyobb bajban is – optimista voltam, s most is igyekszem az lenni. Vannak kisebb szervezési problémáim, de azokat is megoldom. Egy pillanatra sem torpantam meg a tevékenységemet folytatom, sőt, kibővítettem. Facebook-posztban hívtam fel a figyelmet arra, hogy most, ebben a nehéz helyzetben ne legyenek szégyenlősök, bátran forduljanak hozzám problémáikkal.

Voltak családok, melyek eddig soha nem kértek segítséget, most viszont olyan helyzetbe kerültek, hogy igényelték az egységcsomagot.

De hála Istennek még mindig tudok adni. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a sok jószívű embernek, akik ebben a nehéz időszakban sem feledkeznek el a felebaráti szeretetről és adakoznak, hogy segíteni tudjak másokon. Ez annak is bizonyítéka, hogy az itthon maradtak még inkább összefognak, mert most erre nagyon nagy szükség van. Ez szívet melengető, és bizakodásra ad okot. Reméljük, hamarosan minden jóra fordul, minden a helyére kerül, és mindenki hazatér. Adja Ég, hogy így legyen.

A kiemelt kép korábbi felvétel

Háborús élő hírfolyamunkat itt találja:

Élő, 9. nap – Harcok voltak Európa legnagyobb atomerőműve körül