Nem mindenki menekült el a szülőföldjéről.
Nem mindenki haragszik a másik nemzetre, nem mindenkiből fröcsög a gyűlölet.
Nem mindenki hagyja sorsára a menekülteket, nem mindenkit vár valaki.
Nem mindenki használja ki a védteleneket, teszi zsebre a segélyeket, nyerészkedik az utazókon.
Nem mindenki örül a szünidőnek, szabadságnak.
Nem mindenki ébred fel éjszaka, hibáztat másokat, keresi az igazságot.
Nem mindenki menekül alkoholmámorba.
Nem mindenki csak az orráig lát.
Nem mindenki lógatja a lábát és panaszkodik, hogy keresztül húzták a terveit.
Nem mindenki akar új munkát, több fizetést, hírnevet.
Nem mindenki roma vagy színesbőrű a menekültek közül.
Nem mindenki érzi magát komfortosan, ha kiszolgálják.
Nem mindenki megy át a határ túloldalára, hogy megetessék, kamera elé állítsák, megsajnálják, majd telepakolt táskával visszakullogjon.
Nem mindenki hagyná itt az otthonát és adná el, bármennyit is kínáljanak érte.
Nem mindenki tudja visszafogni az aggodalmát, nem mindenki egészséges, hogy le bírjon szaladni az óvóhelyre.
Nem mindenki érti az internetes bejegyzései súlyát, vív értelmetlen kommentháborút, tesz ki ukrán zászlót, fehér galambot, összetett hálálkodó kézfejet.
Nem mindenki ül ölbe tett kézzel, aki elment innen.
Nem mindenki bátor.
Nem mindenki sír.
Nem mindenki imádkozik.
Nem mindenki ítélkezik.
Nem mindenki lefizethető.
Nem mindenki megértő.
Nem mindenki szavahihető.
Nem mindenki fog visszatérni.
Nem mindenki tehet meg mindent.
De mindenki dönthet úgy, hogy nagybetűs ember marad, és a tőle telhető legjobbat cselekszi.
Kiemelt kép: Evgeniy Maloletka/AP Photo
