Beszédes, közvetlen, barátságos. A sors hozta úgy, hogy az egészségügyben találta meg a helyét. A rá bízott feladatokat szívvel-lélekkel végzi. Szabad idejében kézimunkázik, játékokat és más tárgyakat horgol, amire egyre nagyobb az igény. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Teigler Izabella, a Beregszászi Linner Bertalan Kórház szülész-nőgyógyász rezidense.
– Hol nevelkedett, milyen gyerek volt?
– Beregszászban születtem, és a további életemet is itt képzelem el, nincsenek világot megváltó, határon túli terveim. Egy nálam jóval idősebb bátyám van, akivel nagyon jó a kapcsolatom. Édesanyám itthon dolgozik, édesapám viszont hosszú évek óta külföldön. Ritkán találkozunk. Emlékeim szerint eléggé csintalan kislány voltam. De hamar benőtt a fejem lágya, az iskolában már nagyon szerettem tanulni.
– Beszélne kicsit a tanulmányairól?
– A Kossuth Lajos Középiskolában, négy évig tanultam, aztán felvételt nyertem a Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba. Majd a Beregszászi Egészségügyi Koledzsben, felcser szakon szereztem képesítést, s azonnal munkába is álltam a Beregszászi Linner Bertalan Kórház traumatológiai osztályán. Egy fél év eltelte után felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem orvosi szakára, amit 2019-ben sikeresen be is fejeztem. Jelenleg az említett kórházban vagyok szülész-nőgyógyász rezidens. Ha a Jóisten is úgy akarja, júniusban kapom meg a szakképesítést.
– A gyógyítás nem tartozik a legkönnyebb hivatások közé. Ön mi alapján választotta mégis ezt a felelősségteljes munkát?
– Az az igazság, hogy nem ez volt a gyerekkori álmom. Kislány koromban régész szerettem volna lenni, aztán az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy valami történelemmel kapcsolatos szakirányba induljak el. Ötödikes gimnazista voltam, amikor több osztálytársammal úgy döntöttünk, hogy az egészségügyi pályát választjuk, így tulajdonképpen az árral sodródva én is belevágtam, és sikerült.
– Ezen belül miért éppen szülész-nőgyógyász?
– Az egészségügyi koledzsben felcser szakon tanultam, és amikor felvételt nyertem az egyetemre, még akkor sem fogalmazódott meg bennem az, hogy szülész-nőgyógyász legyek. Inkább gyermekgyógyász szerettem volna lenni, aztán az élet másképp döntött.
– Beletörődött mindebbe?
– Én hiszem azt, hogy semmi sem történik véletlenül, még ha az úgy is tűnik. Nekem is voltak dilemmáim, maradjak-e itthon diplomaszerzés után, vagy vágjak neki a nagyvilágnak. Lett volna lehetőségem ez utóbbit választani, mégsem tettem, leginkább azért, mert ragaszkodom a szülőföldemhez, szeretek itthon lenni, a családom, a barátaim körében, Beregszászban.
– Belefér-e az ön életébe a halogatás?
– Egyáltalán nem.
– Hogy áll a pontossággal?
– Ha néha előfordul, hogy már tudom, késni fogok, akkor előre szólok, figyelmeztetem az illetőt, hogy nem érek oda időben. Viszont ugyanezt másoktól is elvárom.
– Határozott egyéniségnek tartja magát?
– Igen. Az elmúlt három év alatt sokat változott a személyiségem. Korábban nem voltam ilyen bátor, szókimondó.
– Türelmes?
– Nem. Egy izgő-mozgó ember vagyok, főleg otthon. A munkahelyemen viszont visszafogom magam.
– Pedig a türelemre a pedagógusi szerepében is szükség van, hiszen, ha jól tudom, tanít is.
– Igen, szeptembertől a beregszászi Egán Ede Szakképzési Centrumban ápolókat oktatok. Semmi tapasztalatom nincs ezen a téren, de nagyon igyekszem helytállni. Ennek érdekében folyamatosan fejlesztem magam, néha olyan érzés, mintha újra egyetemista lennék, mert szakirodalmat olvasok, készülök a következő órákra.
– Magánéletéről néhány szót.
– Házas vagyok, öt évvel ezelőtt kötötték be a fejemet. A férjemet még tinédzser koromban ismertem meg, tizennyolc éves voltam, amikor elkezdett udvarolni. Ennek immár tíz éve. Gyermekünk még nincs, de mihamarabb szeretnénk.
– A párja nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az ön munkája gyakran éjszakázással jár. Mind a mai napig tolerálja ezt?
– Soha nem volt ebből probléma. A távolság megszokásának jó előszobája volt, hogy amíg jártunk, csak hétvégenként találkoztunk, ugyanis én hét közben Ungváron tartózkodtam. Tehát tudja, hogy ha nekem mennem kell, akkor mennem kell.
– Hogy szoktak kikapcsolódni?
– Amíg a közeli barátaink itthon voltak, minden hétvégén összejöttünk. Sajnos sokan elmentek, ezért ez már nem lehetséges, és egy ideje a férjem is külföldön dolgozik.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Nem igazán. Bár nagyon könnyen ismerkedem. Megbízom az emberekben.
– Soha nem érte csalódás?
– Lelki trauma még nem ért, és remélhetőleg nem is fog.
– Van hobbija?
– Igen, nagyon szeretek olvasni, bár egyre ritkábban szoktam, viszont van egy másik kedvenc időtöltésem is, a horgolás. Horgolt játékokat készítek, és egyéb figurákat, amit kérnek tőlem. Egyébként mindig is szerettem ilyen kis pepecselős munkákkal foglalkozni, és most egy ideje ez maximálisan leköt, megnyugtat, kikapcsol. Készítettem is magamnak egy közösségi oldalt a Facebookon, az Izzy Crochet nevet kapta, ott lehet nézelődni, és választani a munkáim közül. Van rá igény, aminek nagyon örülök, hiszen élhetek a hobbimnak, és még egy kis hasznot is hoz.
– Szereti a meglepetéseket?
– Nagyon! Én magam is szeretek ajándékozni. A meglepetés akkor a legjobb, amikor nem számítunk rá.
– Szokott sportolni?
– A sport számomra a szobabiciklizésben kimerül.
– Sütés-főzés?
– Nincs olyan hétvége, hogy ne legyen valamilyen sütemény nálunk. Szeretek sütni, szeretek új recepteket kipróbálni. A főzés sem áll tőlem távol, azt még kislány koromban megtanultam. Kedvelem a nagy családi, baráti összejöveteleket, amire mindig igyekszem valami új, különleges ételt elkészíteni.
– Van olyan dolog, amitől fél?
– Attól rettegek, hogy netán el kell hagyni a szeretteimet. Attól, hogy szétszakad, szétszéled a mi kis családunk. A jelen helyzetben nagy dilemmám, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk holnap. A mostani helyzet sok mindent megváltoztatott.
– Az ön véleménye szerint hogy lehet ezeket a nehéz napokat túlélni?
– Azt hiszem, a legfontosabb a kitartás, az egymás iránti türelem. Nem kell megvárni, hogy egy kis szikra tüzet okozzon, hogy az mindent elégessen. Tehát türelem, megértés, és több kommunikáció. Ha ezt betartjuk, azt hiszem, könnyebb lesz átvészelni ezt az időszakot.
