Több mint egy hónapja tart Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja. A harcok elől menekülve már legalább 10 millióan hagyták el otthonaikat, a külföldre menekülők száma mintegy négymillió, a többiek a viszonylag biztonságosabb nyugat-ukrajnai régiókban húzták meg magukat. Kárpátalján már a háromszázezret is túllépte az ideiglenesen áttelepültek száma. Összefoglalónkban felvázoljuk az elmúlt bő egy hónap stratégiai történéseit, valamint kitérünk a várható forgatókönyvekre is.
Oroszországnak nem jött be az elsődleges terve, nem sikerült Ukrajna gyors lerohanása és Volodimir Zelenszkij államfő hatalmának megdöntése. Sőt, az ukrán elnök népszerűsége és elfogadottsága minden korábbinál magasabb. Az orosz erők ugyan Kijev mellett több nagyváros elfoglalásával is próbálkoztak, de nem jártak sikerrel. A donbászi térség és a Krím közötti szárazföldi folyosó megteremtése szempontjából kulcsfontosságú Mariupol megkaparintása is csak úgy válik számukra lehetségessé, hogy porig rombolják a félmilliós iparvárost. Teljes egészében a tengerparttól sem sikerült elvágniuk a lerohant országot, de még csak a kelet-ukrajnai „népköztársaságok” határait sem tudták teljes egészében kiterjeszteni Doneck és Luhanszk megyékre.
Ha azt vesszük alapul, hogy becslések szerint mintegy 200 ezer orosz katona lépte át a határt, miközben az ukrán hadsereg létszáma a nemzeti gárdistákkal és az önkéntes zászlóaljakkal kiegészülve 300 ezer körül mozoghat, nem várható, hogy a szárazföldi csatákban jelentősebb előrenyomulásra lennének képesek az oroszok.
Helyzetüket nehezíti, hogy sok a személyi és technikai veszteségük, gondok vannak harcoló egységeinek ellátásával, miközben az ukrán seregek létszáma csak növekszik, hiszen az országban általános mozgósítást rendeltek el. Az oroszok eredeti célja csak akkor működhetett volna, ha 2014-hez hasonlóan most is tömegesen álltak volna át az oldalukra, de ebből semmi nem valósult meg. Sőt, ahol mégis átvették az ellenőrzést, ott is rendszeresek az oroszellenes tüntetések.
Emiatt az agresszor szerepébe bújó orosz erők kénytelenek folyamatosan módosítani haditerveiken. Újabban az rajzolódik ki a frontvonalak elemzésekor, hogy megpróbálnak inkább csak a Donbászra koncentrálni, körbekeríteni az ott állomásozó ukrán haderőt, s teljes egészében elfoglalni az érintett két kelet-ukrajnai megyét. Kijevet pedig már nem azzal a szándékkal igyekeznek körbezárni, hogy ostromot indítsanak a főváros ellen, sokkal inkább azért, hogy lekössék a haderő egy részét, s azok ne tudjanak a keleti fronton védekező hadtestek segítségére lenni. Ugyanakkor aktivizálódtak a katonai és infrastrukturális célpontok elleni légitámadások, egyre több ilyen nyugat-ukrajnai célpontot bombáznak, így már az ország ezen vidékein élők sem lehetnek teljes biztonságban.
Érdemi változást a kialakult helyzetben csak az hozhat, ha Moszkva újabb erőket mozgósít az Ukrajna ellen indított háborúban, de belpolitikai szempontból az orosz elnöknek annyira nem jönne jól, ha általános mobilizációt kellene hirdetnie.
Az is elképzelhető, hogy egyes területeken ellentámadásokra szánják rá magukat a most még védekező ukrán csapatok, ami szintén fordulatot hozhat.
A harcmezőkön uralkodó pillanatnyi állapotoknak hatalmas ráhatása van a béketárgyalások kimenetelére is. Az eddigi egyeztetések nem hoztak túl sok áttörést, de már az is eredmény, hogy egyáltalán van szándék a diplomáciai rendezésre. Némi optimizmusra azért okot adnak az isztambuli egyeztetések. Egy nagyon sokáig elhúzódó háborús konfliktus egyik félnek sem kifizetődő. Oroszországot nagyon érzékenyen érintik a gazdasági szankciók, Ukrajna pedig már így is romokban hever. Európa szintén megsínyli ezt az egészet, egyedül az Egyesült Államok pozíciói nem gyengültek látványosan, sőt, talán még erősödtek is.
