Mihez kezdenek a szülők az otthon maradt csemetékkel?
Azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik, igencsak problémás megoldani a gyermekek felvigyázását. Ha nincs nagymama vagy más családtag a közelben, akkor az édesanya magára van utalva. Nehéz eldönteni, hogy támogatást nyújtana vagy aggodalmat váltana ki a szülőkből, ha újraindulnának az iskolák, óvodák. Egy hónap elteltével is zárva tart a legtöbb oktatási intézmény, ugyanis azokat menekültszállóvá alakították.
Simon Rita
Mint arról korábban beszámoltunk, a Beregszászi kistérségben április 7-én megnyitottak két ügyeletes óvodát. A Széchenyi utcában lévő 18. Sz. Bölcsőde-Óvodában, illetve az Ivan Franko utcában található 6. Sz. Mese Óvodában összesen 100 gyermeket tudnak elhelyezni.
Mint Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Művelődési Osztály vezetője megjegyezte, elsősorban azoknak a családoknak a gyermekeit várják, amelyekben mindkét szülő dolgozik, és nem tudják megoldani csemetéik felügyeletét. Az osztályvezető hozzátette, ezekben az időkben, amikor mind gyakrabban szólalnak meg a légvédelmi szirénák, az a legjobb, ha a gyermek otthon van a szüleivel. Az óvodákban kialakítottak óvóhelyeket, viszont ez nem kárpótolja a szülők nyújtotta biztonságot és oltalmat.
Babják Edit az iskolanyitással kapcsolatban elmondta, nem lát esélyt arra, hogy a tanulók egyhamar visszatérjenek az iskolapadokba.
Csongovai Fudella Melissza arra a kérdésre, hogy ideje lenne-e újranyitni az iskolákat és az óvodákat, elmondta, első hallásra, kapásból rávágná, hogy igen!
– Viszont ha jobban belegondolok, az az igen mégsem ennyire határozott – jegyezte meg a háromgyermekes nevetlenfalui édesanya. – Kettős érzés van bennem. Mind nekem, mind a gyerekeknek nehéz. Nekem azért, mert nem tudok dolgozni, a háztartásbeli feladataimat végezni. Az online órán végig a gyerek mellett ülök, sokat kell magyaráznom Alíznak, hogy megfelelően elsajátítsa az új tananyagot, mellesleg a házi feladatok megoldásánál is ott kell lennem. Közben a két kicsi kikel magából, hogy velük miért nem foglalkozom, pedig igyekszem feladatokat adni nekik, játszani velük, mégis unatkoznak, hiányzik nekik a közösség. Ráadásul itthon a nap végére nem fáradnak el úgy, mint az óvodában.
S mivel nem helyettesíthetem a pedagógust, attól tartok, a fejlődésük is gyengébb, mintha iskolába vagy óvodába járnának.
De a jelenlegi helyzetben mégis azt mondom, talán jobb, hogy itthon vannak, mert van bennem egy félsz – főleg amikor megszólalnak a szirénák –, nem tudom elképzelni, mit éreznék olyankor, ha közben nem lennének mellettem a gyerekek…
– Mégis hogyan sikerül kivitelezni a mindennapokat?
– Mi a tanulás és a foglalkozások mellett rengeteg időt töltünk a szabadban, a gyerekeim imádnak kint lenni.
Viszont a főzés, a takarítás is ránk vár. Próbálom őket bevonni ebbe, így mellettem vannak, bármit is csinálok.
Szépségszalont üzemeltetek, naponta egy alkalmat, például körömfestést vagy műszempilla-építést vállalok. Pontosabban ezt is csak akkor, ha anyukám elvállalja őket addig, mert a férjem külföldön dolgozik. Volt már rá példa, hogy dolgoztam 1-2 órát, amíg a kicsi délben aludt, a két nagyobb meg eljátszadozott addig.
De mivel egyedül vagyok velük itthon, ezért legyen szó bevásárlásról vagy orvoslátogatásról – még ha csak az egyikőjük beteg – mindhármójukat viszem magammal.
Az Eszenyi Szivárvány Óvodába a háború kitörése előtt 27 gyerek járt: 12 nagycsoportos és 15 középső, illetve kiscsoportos.
Az óvoda vezetője érdeklődésünkre elmondta, hivatalosan senki nem vette még ki a papírjait az intézményből, de sajnos több család jelezte, hogy nem tartózkodik itthon.
Ez 10 gyermeket jelent. A faluban levő menekültek közül eddig még senki sem jelezte, hogy csemetéje a helyi oviba szeretne járni, ha újra megnyitják. A kollektíva teljes létszámmal készen áll, huszonnégy órás ügyeletre vannak beosztva az óvodában és a községházán.
– Véleményem szerint az óvodák megnyitása egyelőre korai lenne – jegyzi meg Jónás Gabriella intézményvezető. – Szinte mindennapossá váltak a légiriadók Kárpátalján is. Ilyen helyzetben az óvodába járás nem sokkal könnyítené meg a szülők helyzetét, ugyanis csak aggódnának, vajon mi van a gyerekükkel a légiriadók alatt, és ez a lelkiállapot a munkájukra is kihatással lehet.
Továbbá a szüleik nélkül a csöppségek sem éreznék magukat komfortosan.
És ez akár ahhoz is vezethetne, hogy elidegenednek szeretett óvodájuktól. Szerintem egyelőre testileg és lelkileg is nagyobb biztonságban vannak otthon.
– Mit tudnak most az anyukák kezdeni a kisgyermekekkel otthon, hogyan tereljék el a figyelmüket, neveljék, készítsék az iskolára?
– Beszélgessenek sokat a gyerekekkel. De ne a háborúról. Egy ovis még nem érti a helyzetet, azt stresszként élné meg. Csevegjenek a tavaszról, a természetben végbemenő változásokról, vonják be őket játékosan a kerti munkákba. Mindennap éreztessék velük, hogy az élet szép, és az ő jelenlétük egy csoda ebben a világban.
