Sorozatunkban olyan idős embereket keresünk fel, akik aktív korukban felelős beosztásban dolgoztak, s tevékenységük révén köztiszteletben álltak a kárpátaljai magyarság körében. Arról érdeklődtünk, merre vetette őket a sorsuk, hogyan telnek a napjaik most, miként élik meg a nyugdíjas létet.
Magyar Tímea
Aki ismeri Dr. Ljáh Erzébet gyermekorvost, tudja, hivatásának vérprofi képviselője, a magyar közösségért fáradhatatlanul dolgozó, tenniakarásában felülmúlhatatlan ember. Örök optimista, aki szerint a nehézségeket nem azért kapjuk, hogy megtörjenek, hanem hogy megerősítsenek bennünket.
Jómagam is számtalanszor megtapasztaltam erejét, szakmai hozzáértését, amikor annak idején csecsemőkorú kislányom különféle betegségei kapcsán kétségbeesett, újdonsült anyukaként felkerestem. Percek alatt megnyugtatott higgadtságával és megoldást talált a félelmetesnek hitt bajokra. Nem számított sem ünnepnap, sem napszak, Erzsikére mindig lehetett számítani.
A 74. életévében járó, nagydobronyi származású, nyugdíjas éveit Vácon töltő doktornő szakmai hozzáértését, közösségért végzett munkáját már számos díjjal jutalmazták mind szülőföldjén, mind az anyaországban.
Az most kiérdemelt elismerés tette fel az i-re a pontot: március 26-án Budapesten a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) Életmű-díját vehette át. Ennek apropóján kerestük fel, hogy afelől érdeklődjünk, hogy telnek napjai.
– Budapesten nagy megtiszteltetésben volt részem, amikor, igaz a háború miatt sajnos egyedüli kárpátaljaiként, részt vehettem a Kárpát-medencei Családorvos Fórum és a MÁOTE alapításának 55. évfordulója alkalmából rendezett ülésen. Vajdasági, felvidéki, erdélyi és magyarországi kollégáimmal színvonalas beszámolókat hallhattunk a szervezet több évtizedes tevékenységéről, jelenéről és a családorvosi ellátás előtt álló jövőbeni feladatoktól. A szervezőbizottság nagytiszteletű tagjai – Prof. Dr. Schmidt Pál, Prof. Dr. Balogh Sándor, Dr. Békássy Szabolcs, illetve a vendégek – Dr. Gógl Árpád, Dr. Sótonyi Péter, Dr. Beneda Attila – emelték a fórum nívóját, melynek keretében átadták a díjakat.
Felejthetetlen és boldog pillanatokat élhettem meg, rendkívül hálás vagyok azoknak, akik érdemesnek tartottak a díjra, többek között Jakab Lajosnak, a kárpátaljai szekció vezetőjének.
Számomra külön öröm volt, hogy két lányunokám is elkísért az alkalomra – osztotta meg élményeit lapunkkal.
Erzsike vallja, nincs nyugdíjas egészségügyis, mert egy orvos amíg él, gyógyít. Egész életében, ha adni kellett, adott, ha menni kellett, ment, ha gyógyítani kellett, rohant.
– Ez máig így van. Elborzaszt az Ukrajnában zajló háború és annak minden következménye. Azzal kelek, azzal fekszem. Naponta beszélek az otthonmaradt családtagokkal, rokonokkal.
Állandóan hazagondolok. Úgy segítek, ahogy tudok. A lakásomba befogadtam egy négygyermekes minaji családot, akik tartva a harcok kiterjedésétől, Magyarországra menekültek,jómagam pedig a lányomhoz költöztem. Segítettem munkahelyet találni egy kárpátaljai ápolónőnek és egy villanyszerelőnek. Tagja vagyok a Duna-kanyar segítő csoportnak, amely a háború kitörése után megindult menekültáradat idején alakult és gyűjtést szervez az ukrajnai rászorulók számára – meséli Erzsike.
46 év boldog házasság, két gyerek, négy csodálatos unoka, számos jó barát és a hivatás töltötte ki az életét.
A nyugalmazott orvosnő saját bevallása szerint, mégis most éli meg igazán a nagymamaság, a család szépségeit. Mert aktív korában a munka dominált, utólag úgy érzi, nem töltött annyi időt a két gyerekével, unokáival, amennyit szeretett volna.
– Most kitárult számomra a világ, mindenre van időm, amire azelőtt nem futotta. Tartalmasabban telnek a napjaim, jut időm a négy unokámra, akikre nagyon büszke vagyok.
A legkisebbel, a 13 éves Viktorral együtt tanulunk online. Misi orvos lesz, most elsőéves, Betti grafikus tervezőként dolgozik. A férjem, Isten nyugosztalja, nagyon boldog lenne, mert van, aki tovább folytassa a hivatásunkat. Ilona meg, aki media design-t és fényképészetet tanul, édesapám génjeit örökölte, aki ugyan vasutas volt, de annak idején a háború után sokáig fotográfusként tartotta el a családot.
Minden napnak megvannak a nehézségei, de a szépségei is, summázza a doktornő, aki mostanában sokat horgol, sütöget. Legutóbb éppen cukorrózsákat tanult készíteni, szörfözik a világhálón. Néha még verseket is ír. Mert csak akkor érzi jól magát, ha tevékenykedhet.
***
Nehéz lenne felsorolni, milyen sokrétű munkát végzett Dr. Ljáh Erzsébet az elmúlt évtizedekben a kárpátaljai gyerekek egészségvédelme terén, szülőföldje magyar közösségének megmaradásáért, érdekvédelméért. A teljesség igénye nélkül íme néhány fontosabb állomása.
Gyermekgyógyászati pályafutása 1975 augusztusában indult a Beregszászi Járási Korház gyermekosztályán, majd osztályvezetőként folytatta a gyermekambulancián. Kisebb kitérők után 1984-ben költözött Ungvárra, mivel a férje elnyerte a megye főbelgyógyásza kinevezést. Az Ungvári Városi Gyermekkórház az újszülött osztályán helyezkednett el, közben neonatológiai szakképzésen vett részt.
1985. május 9-én az egyik újonnan nyílt ungvári gyermek-rendelőintézet vezetője lett. Ezek után háromhónapos szakképzésen vett részt Kijevben, ahol „egészségügyi ellátás menedzsere” szakképesítést szerzett.
1993-ban az Ungvári Városi Gyermekpoliklinika főorvosa lett. Ezt a tisztséget 2012. januárjáig töltötte be. Emellett az Ungvári Városi Gyermekkórház igazgatóhelyettese és a megyeszékhely főgyermekgyógyásza.
Részt vett Az Élet útja egészségügyi és szociális rehabilitációs központ létrehozásában, melynek 15 évig jótékonysági alapon főorvosa. Több választási ciklusban az Ungvári Városi Tanács képviselője.
Sok éven át segítette a Dr. Genersich Antal Alapítvány munkáját Kárpátalján, valamint kapcsolattartó koordinátora a magyarországi Egészségügyi Minisztérium által támogatott kárpátaljai betegek magyarországi kezelésének.
Aktívan részt vett Kárpátalja társadalmi életében is. Több éven keresztül az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség egészségügyi szakbizottságának elnöke, Ung-vidéki. Egyik alapítója és máig tagja a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának (KMEDT).
Több cikke jelent meg az ukrán Gyermekgyógyászat folyóiratban az újszülöttek otthoni ellátásáról. A csecsemőkor emésztési problémáiról és okairól című monográfiának.
