1989-ben összetett időszakban kezdte meg munkáját a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége (LMKSZ). Több mint 30 év rendületlen kulturális, oktatási, művelődési és érdekvédelmi tevékenység után most újabb, korábban soha nem tapasztalt nehézségekkel kell szembenézniük. Ennek ellenére a háború idején sem függesztették fel munkájukat, tagtársaikkal rászorulóknak, menekülteknek segítenek, próbálják az ottmaradt maroknyi magyarságot összefogni, erősíteni és támogatni mind szellemileg, mind lelkileg.
Simon Rita
Szarvas Gábor 2003-ban vette át a nyugat-ukrajnai városban működő egyesület vezetését.
Mint mondja, Lembergben többé-kevésbé nyugodt a helyzet, csupán a légiriadók idején zökkennek ki a mindennapi rutinból. Az ott élők, köztük a magyarok is, igyekeznek visszatalálni a megszokott életükbe, holott már semmi sem lesz olyan, mint február 24.-e előtt volt. Az emberek feszültek, de ott segítenek, ahol tudnak, közben várnak, bíznak, reménykednek…
Lemberget már több rakétatámadás érte. Ennek kapcsán arról érdeklődtünk Szarvas Gábortól, hogy a történések kiváltottak-e újabb menekülthullámot?
– Ilyesmiről nem tudok. Az utóbbi időben inkább az figyelhető meg, hogy sokan csak átmenetileg húzzák meg magukat, itt töltenek egy-két napot, aztán továbbutaznak – jegyzi meg az LMKSZ elnöke. – Jóval kevesebben maradnak már városunkban, mint az elején. Ezt bizonyítja az is, hogy például a partnerszervezetünknél, ahol a tagtársaink jelenleg önkénteskednek, jelentősen megcsappant a menekültek száma. Az Ötletek múzeumában az elején naponta 100-120 embert étkeztettek, mára számuk 50-60-ra csökkent.
Az egyesület több mint 150 tagot számlál, jelenleg nem tudják pontosan ebből, mennyien tartózkodnak Lembergben, viszont jelentős részük a városban maradt és bekapcsolódik a volontőrködésbe.
Az ungvári származású Szarvas Gábor arról is beszámolt, hogy már adományokat is sikerült osztaniuk az anyaországi támogatásnak köszönhetően, illetve a szövetség tagjai anyagi hozzájárulással segítik a bajbajutottakat. Nemrég 20 nyugdíjas családnak juttattak segélycsomagot. Tavaly sok veszteség érte a szövetséget, több idős tagtárs elhunyt.
Nem tudják, mire számíthatnak az idén, de a kilátástalannak tűnő helyzetben sem adják fel a reményt. Érthető módon most nem szerveznek kulturális programokat, de a vasárnapi iskolát továbbra is igyekeznek megszervezni. Gergely Péter tanár úr tartja a kapcsolatot a diákokkal, ha van rá lehetőség, személyesen is találkoznak. A Covid-járvány alatt már jól kialakították az online rendszert.
Két hete újraindult a távoktatás az egyetemeken is, így azóta kevesebb időt tud szánni karitatív tevékenységekre. Szarvas Gábor megjegyezte, az egész élete felborult.
– Szerettem utazgatni, jönni-menni, ez most kizárt. A tervező-építészeti tevékenységem parkolópályára került, az emberek nem mernek, nem tudnak tervezni, még azokat a munkálatokat is leállították, amelyeket korábban elkezdtem. Bizonytalanok abban, érdemes-e építkezni, érdemes-e valamit csinálni itt. Két hete újraindult a tanítás a Lembergi Művészeti Akadémián. Most ismét a diákokra koncentrálok, nem hagyhatjuk, hogy teljesen reménytelennek tűnjön a jövőjük.
Szabadidejében szívesen fényképez. Ám ennek a szenvedélyének hamar búcsút kellett intenie. A háború első napjaiban szerette volna megörökíteni a helyzetet az utókornak, ezért készített pár felvételt a városról.
Azonnal bekísérték a rendőrségre, így azóta sehová nem viszi magával a fényképezőgépet. Jobb óvatosnak lenni, értett a figyelmeztetésből.
A szövetség székháza felújításába épp a háború kirobbanása előtt kezdtek hozzá. Egy hónap után úgy látszik, folytatják a munkát, remélik, mielőbb elkészülnek a tatarozással és hamarosan már a szép, felújított épületben, békében találkozhatnak a tagtársak.
Kiemelt kép forrása: Dan Kitwood/GettyImages
