Magyarország segítséget nyújtott a háborúban elesett Varga Eduárd családjának

Nyolcadik hete tart Oroszország ukrajnai inváziója. Az ukrán hadsereg hősies ellenállást folytat a megszálló erők ellen. Az orosz haderő nagy veszteségeket szenvedett el eddig, ám az összecsapásokban, az orosz rakéta és tüzérségi támadásokban ukrán katonák is életüket vesztik. Eddig már számos kárpátaljai katona adta életét a hazájáért. Hárman közülük magyar származásúak voltak. Legutóbb a 24 éves terebesfejérpataki (Gyilove) Varga Eduárd halt hősi halált a Kijev környéki harcokban.

Szabó Sándor

Az elhunyt élettársának, Anna Vekljuknak ma Magyarország Ungvári Főkonzulátusán a magyar kormány és a külügyminisztérium részvétét és együttérzését tolmácsolta Kuti László konzul, aki emlékeztetett: Magyarország figyelemmel követi, és nagy együttérzéssel viszonyul azokhoz az emberi tragédiákhoz, amelyek a háború lassan ötven napja alatt Magyarország legnagyobb szomszédjában, Ukrajnában bekövetkeztek.

– A háború mindig rettenetes, és borzalmas pusztítással jár, de a legszörnyűbb az egészben az emberi életek elvesztése – hangsúlyozta a diplomata. – Tudomásunk van arról, hogy az áldozatok között vannak olyanok is, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek. Nagy megrendüléssel értesültünk, Varga Eduárd haláláról is, aki Ukrajna védelmében halt hősi halált. Magyarország kormánya, a magyar külügyminisztérium úgy döntött, hogy anyagi támogatást nyújt az elesett katona családjának. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez a sebeket nem tudja begyógyítani, pénzzel nem lehet az elhunyt életeket visszahozni, pénzzel nem lehet kártalanítani azt e veszteségért, de mégis azt gondoljuk, támogatnunk kell a családot ebben a nehéz helyzetben.

Kuti László a pénzadomány átnyújtása során a magyar kormány, a külügyminisztérium és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa nevében mély részvétét fejezte ki az özvegynek.

„A legfontosabb, hogy az édesapa nélkül maradt kislányuk békében nőjön fel!”

– hangsúlyozta a konzul.

Az elhunyt fiatal katona élettársa megköszönte Magyarország támogatását, Eduárddal kapcsolatban elmondta, hogy egy életvidám, nagyon pozitív, energikus ember volt, aki mindenben a szépet és a jót látta.

A Kárpáti Igaz Szónak nyilatkozva özvegye elmondta, hogy Eduárd már iskolásként arról álmodott, hogy katona lesz. Ebben az elhatározásában közrejátszott az is, hogy családjában többen is ezt a hivatást választották maguknak. Így senkit nem ért meglepetésként, amikor a sorkatonai szolgálat letelte után kérte hivatásos állományba vételét.

– Szerette a munkáját! – mondta a könnyeivel küszködve özvegye, aki elárulta azt is, hogy élettársa néhány éve temette el az édesapját és az édesanyját. – Sajnos emiatt sokat volt távol az otthonától, családjától, de mi mindig hazavártuk. Mindig azzal nyugtatott: te csak várj rám, én majd jövök… Erről az útról azonban már nem tért vissza élve…

A férfi, amikor csak tehette telefonon felhívta az élettársát, ilyenkor kizárólag az otthoni dolgokról kérdezett, kislányuk hogylétéről érdeklődött, soha nem beszélt arró,l mi történik vele.

– Mindig azt mondta, hogy minden rendben lesz, megnyerjük a háborút, visszatér hozzánk és minden rendben lesz – mesélte az asszony. – Soha nem panaszkodott és nem beszélt arról, mit él át. Korábban a kelet-ukrajnai fronton is harcolt, az ott átélt szörnyűségekről sem beszélt soha, csak azt hajtogatta: “Minden rendben lesz!”

Eduárd haláláról március 22-én telefonon értesítették élettársát.

– Ez a telefonhívás teljesen megváltoztatta az életünk! – mondta megtörten a fiatal nő. – Március 23-án szállították haza Eduárd holttestét, ezt követően szülőfalujában helyeztük végső nyugalomra. De nem csak ő halt meg, három másik kárpátaljai bajtársa is elesett akkor. Egyikük négy, egy másik három, a harmadik katona Eduárdhoz hasonlóan egy gyermeket hagyott hátra maga után. Megrázó, hogy a 21. században ilyenek megtörténhetnek, és mi, emberek semmit sem tehetünk, hogy megállítsuk a szörnyű vérontást. Napról napra nő az áldozatok száma, felnőttek és gyermekek halnak meg a háborúban, és ez ellen nem lehet mit tenni! Csak remélhetjük és imádkozhatunk azért, hogy véget érjen ez a háború.

A nő elmondta, élettársa azt szerette volna, hogy külföldre költözzenek, de úgy döntött, hogy amíg Kárpátalján viszonylagos nyugalom van, addig a szülőföldjükön maradnak. Most a férfi nagynénjéhez költöztek, támogatják, vigasztalják egymást ebben a nehéz helyzetben. Ugyanakkor bevallotta, folyton az jár a fejében: “Ha nem lennének olyan hősök, mint Eduárd, hol lennénk most, mi lenne velünk?” Majd hozzátette: “Összeszorul a szívem, amikor azt látom az utcán, hogy kislányok kézen fogva mennek az édesapjukkal, mivel tudom, hogy a lányunk már soha nem fog kéz a kézben sétálni az apukájával… Tudom, hogy az Isten jó hozzánk és Eduárd jobb helyen van most, mint itt a földön” – mondta Anna Vekljuk.

Isten nyugosztalja, szerkesztőségünk osztozik a család fájdalmában…

Magyarország korábban a 29 éves ungvári származású Kis Sándor és a 19 éves nagyszőlősi Valerij Méhes családjának is együttérzését fejezte ki és támogatást nyújtott.

Magyarország segítséget nyújtott a harcokban elesett ungvári katona családjának

Magyarország segítséget nyújtott az elesett nagyszőlősi katona családjának is

Угорщина підтримала родину загиблого героя України Едуарда Варги

Forrás:
KISZó

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó