Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, olvasóink szerint az idei tanévben kinyitnak-e még a tanintézmények? Az abszolút többség szerint nem, ám a válaszadók közel tíz százaléka lát még esélyt arra, hogy a tanulók visszatérhessenek az iskolapadokba. Utóbbiakban valószínűleg inkább csak a remény munkálkodik, mert lássuk be, körülbelül egy hónap maradt a tanévből, minden záróvizsgát eltöröltek, az idei érettségit (ZNO) is leegyszerűsítették, pontosabban egy online, több tantárgyat magába foglaló multitesztté alakították.
Simon Rita
Mindenki örülne annak, ha normális körülmények között járhatnának iskolába és óvodába a gyerekek, de a jelenlegi helyzet ezt nem teszi lehetővé. A megyében az összes tanintézet távoktatásban működik, míg néhány ügyeletes óvodát már megnyitottak – köztük kettőt Beregszászban –, ahol korlátozott számban fogadnak kicsiket.
Az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium igazgatója a kérdésünkre válaszolva röviden annyit mondott: nem rajtunk áll, a helyzettől függ.
– A mi iskolánkban nem szállásoltak el menekülteket, csupán étkezni jártak ide, de most már még azt sem – jegyzi meg Kovács Péter. – Azoknak az embereknek a nagyobb része már továbbállt, elhagyták az országot. Viszont attól függetlenül, hogy az iskolánk felszabadult, nem tudom, hogyan lehetne megszervezni a jelenléti oktatást úgy, hogy rendszeresen megszólalnak a légvédelmi szirénák. Az épületünkben nincs olyan kialakított, az előírásoknak megfelelő óvóhely – de még csak egyszerű pince sem –, ahová légiriadó esetén megbújhatnánk.
Az osztálytermeinket két oldalról ablak szegélyezi. A suliban csak egyetlen olyan, viszonylag biztonságos belső folyosórész található, ahol legfeljebb 60 gyermek tudna lekuporodni, nekünk viszont 256 tanulónk van, plusz a tanári kar.
Azt sem tehetjük meg, hogy az osztálytermekben maradunk, ha megszólal a sziréna.
Tehát ha az eszemre hallgatok, akkor azt mondom, inkább még ne nyissák újra a tanintézményeket. Ha a szívemre, akkor jó lenne újra együtt, de első a biztonság… Nagy kérdés az is, hogy melyik szülő engedné el a gyermekét otthonról azután, hogy hajnali 4-kor még visítottak a szirénák…
Az igazgató elmondta, a Covid-járvány alatt jól kiépült az online oktatás, viszont ezt össze sem lehet hasonlítani a hagyományos tanulással, azt nem pótolja semmi. Akad néhány kisdiákjuk, aki a határ túloldaláról kapcsolódik be a távoktatásba. Nem sokan, de vannak olyanok is, akik ideiglenesen beiratkoztak egy másik suliba külföldön, így az online órán nem vesznek részt.
– Ugyanakkor velük is tartjuk a kapcsolatot, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy senki se essen ki a tanulási folyamatból.
De hogy ez mire elég, a jövő dönti el… – tette hozzá Kovács Péter. – Az intézményünkből összesen 3 gyermek papírjait vették ki. A család már korábban is Németországba készült, így ez nem volt túl nagy meglepetés. A tanárok közül senki sem adta be a felmondását. De jelenleg csupán annyi biztos, hogy semmi sem biztos. Bízunk abban, hogy mielőbb jobbra fordul a helyzet.
A nagymuzsalyi bölcsőde-óvodában is a jobb időket várják. Pataki Vera intézményvezető kifejtette, egyelőre nem tartja jó ötletnek, hogy kinyissák az óvodákat.
– Az épületünknek nincs pincéje, de még a közelben sincs óvóhely, ahová szaladhatnának a gyerekekkel. Nem kockáztathatjuk az épségüket – szögezte le az igazgatónő. – Hozzánk 54 csöppség járt a háború kitöréséig, tudomásunk szerint közülük most nagyon sokan külföldön tartózkodnak. Az óvodapedagógusok közül viszont mindenki itthon van. Habár az intézményben nem rendeztek be menekültszállást, a munkatársaink ügyeletet vállalnak, illetve ott segítenek, ahol tudnak: főznek, önkénteskednek.
Az óvodavezető elmondása szerint a faluban maradt anyukák gyakran kérdezgetik, mikor indulhat újra az óvoda. A gyermekeiknek hiányzik a közösség, várják, hogy újra együtt legyenek kis játszótársaikkal, elfoglalják magukat, szórakozzanak, jobban teljen az idő. Arra a kérdésre azonban, hogy ez mikor valósulhat meg, egyelőre senki sem tud választ adni.
