Feltámadás ünnepe a háború árnyékában │KISZó-háttér

A koronavírus-járvány idején már egyszer átéltük, milyen, amikor teljesen felborul az életünk. Most a háború talán még nehezebb és bizonytalanabb helyzetbe sodort. Ennek ellenére bekukkantottunk néhány családhoz, hogy megnézzük, ki hogyan tölti ezeket a napokat, milyen hangulatban telik a készülődés a feltámadás ünnepére?

Lecsökkent a húsvéti „forgalom”

– Ahogyan eddig, az idén is készülünk a húsvétra – fogalmazott Csákány Viktória, a császlóci óvoda bölcsődei csoportjának nevelője. – Az utóbbi pár év teljesen felforgatta az életünket és így megváltoztatta szokásainkat is. Két évvel ezelőtt, a Covid-járvánnyal összefüggő korlátozások miatt még csak arra sem adódott lehetőségünk, hogy elmenjünk a templomba. Most ugyan megtehetjük, nincsenek megszorítások, a helyzet mégis sokkal bizonytalanabb, aggodalommal teli. Minden húsvét hétfőn nagy volt a „forgalom”, hiszen sok lány van a családban: édesanyám, a nővérem, az ő kislánya és jómagam. Különböző generációk, így a locsolók is más-más korosztályúak. Az idén nem tudjuk, mire számítsunk. Ettől függetlenül próbáljuk megőrizni az ünnep varázsát. A gyerekekkel tojást festünk. Sütünk, főzünk, ha csak magunknak is, de szépen megterítjük az asztalt.

A háborús helyzet miatt a férfiak többsége külföldön tartózkodik, ezért sok locsolóra nem számítunk.

A barátom is külföldön tanul, ő sem tér haza. Korábban mindig amiatt fájt a fejünk, hogy mennyi sokan jönnek, egy perc időnk sem volt arra, hogy megpihenjük. Lám, eljött az az idő, amikor már mi magunk vágyunk arra, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba, és inkább legyen tumultus, mint ilyen csendes, borús feltámadásünnepünk.

A helyszín változik, ám a hagyomány megmarad

A palágykomoróci Novák család a hagyományokhoz híven ünnepli Krisztus feltámadását. Az elmúlt évek, hónapok eseményei azonban őket is némi változtatásra késztette.
– Vallásos család lévén a templomban kezdjük a napot. Elkészítjük a pászkás kosarat, sőt, gyermekeink részére külön kis pászkákat sütünk, kosarukba hímes tojás kerül, így indulunk az ételszentelésre – avat be Novák-Juszko Tímea. – Az asztalon általában húsvéti sonka, sárgatúró, saját készítésű pászka várja/várta a locsolókat, családtagokat, barátokat.

Mint megtudtuk, Novákéknál idén kicsit másképp telik a húsvét.

– A helyzetre való tekintettel Magyarországon töltjük az ünnepet.

Anyósomnál vendégeskedünk, ám a húsvéti készülődés és a hagyományok megtartása nem marad el. Felkeressük a helyi templomot, ahol a szokásokhoz híven részt veszünk a pászkaszentelésen. Majd megüljük az ünnepi ebédet, a kisfiunk pedig locsolóvers kíséretében megöntözi a család hölgyeit, lánytagjait.

Több fronton is helytállnak

A haranglábi Baranyi Gyuláéknál is rendhagyó módon telik a nagyhét. Mint mondja, gyökerestől megváltozott az élete, leginkább a hozzáállása más.

– Csalódtam az emberekben, de legjobban a mindenféle biztonságot „garantáló” európai és világszervezetekben, melyek nem képesek tartani a kitűzött céljaikat – jegyzi meg a történelem- és földrajztanár. – Elkeserít a háború, keveset alszom. Ügyelek az iskolában, sokszor éjszaka is, és a polgárőrségben is szolgálok.

Megosztjuk az otthonunkat három személlyel. Egy ismerősünk és az ő rokonai menekültek ide a Kijev melletti Bila Cerkvából. Nehéz volt hozzászokni ehhez az életmódhoz is.

A családot hívták Magyarországra, hogy ott húzzák meg magunkat a háború végéig. Gyulának azonban egy percre sem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Ukrajnát.

– Szerintem Kárpátalja nincs olyan veszélyben, ami miatt el kellene hagyni – folytatja. – Másodszor, tanárként többször meggyűlt a bajom a katonai behívókkal, tisztában vagyok a jogaimmal, illetve azzal, hogy ukrán állampolgárként vannak kötelezettségeim is, így ha törvényesen nem tudok kibújni a katonai behívók alól, akkor azt át kell vennem. Természetesen száz százalékig megértek mindenkit, aki a másik utat választotta, ugyanis ez a helyzet nagyon rémisztő. Jómagam ukrán–magyar családból származom, az én hozzáállásom más. Sajnos ezt sokan nem fogadják el.

Ha ne adj ég, a háború kiterjedne Kárpátaljára, a család elmenne, de én kész lennék ittmaradni.

A fiatal édesapának a távoktatás, az ügyelet és a polgárőrködés mellett a mezőgazdasági magánvállalkozását is működtetnie kell. Készülődnek a húsvétra is, de látva és hallva a sok szörnyűséget, nem tudnak úgy ráhangolódni az ünnepre, ahogyan eddig.

– Mintha a lelkiismeret nem engedné az ünneplést.

Nyilván nem a családi összejövetel a legfontosabb a húsvétban, de egy kisebb, visszafogottabb alkalom lesz. Ami a locsolódást illeti, azt természetesen beiktatjuk. Hagyománytisztelő család vagyunk. Mivel tavaly Gyuszika még nagyon kicsi volt, ezért egész évben erre vártam. Ehhez a hozzáálláshoz elsősorban a jó Isten és a család ad erőt. Presbiterként tudom, hogy a jövőnk elől nem bújhatunk el, hiszen mindenki ismeri azt a bizonyos „hajszálas” példázatot (…egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül (Máté 10:30.)).

A kiemelt kép csak illusztráció

Forrás:
KISZó

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó