Színjátszó tábor Beregszászban.
Hetedszer rendeztek Beregszászban színjátszó tábort, melynek keretében a fiatalok betekintést nyerhettek a színház világába, és olyan művészektől tanulhattak, mint Gál Natália, Orosz Ibolya és Mónus Dóra. Szokás szerint, mintegy zárásként, bemutatták az ott tanultakat. Most sem történt ez másként, a táborozók Petőfi Sándor János vitéz című művét adták elő.
Hegedűs Csilla
– A tehetség sokszínű, és mi hisszük, a mi gyermekeink a legtehetségesebbek, és ameddig vannak fiatalok, akik ilyen okosak, életrevalók és ügyesek, addig van jövője Kárpátaljának, az itt élő magyarságnak – hangsúlyozta Váradi Natália, a GENIUS Jótékonysági Alapítvány igazgatója.
Gál Natáliának szívügye a színház, a fiatal tehetségek felkutatása és felkarolása.
– Aki valamennyire ismeri a színház világát, tudja, hogy egy előadás létrehozása akár több hónapot is igénybe vehet. Nekünk csupán néhány napunk volt arra, hogy egy darabot varázsoljunk a színpadra – mondta a színművész. – A gyerekek mérhetetlen energiát, munkát fektettek abba, hogy a produkció létrejöjjön.
Ez nehéz feladat volt számukra is, mert tudjuk, hogy az utóbbi három évben vajmi keveset lehettek közösségben, elszoktak a csapatmunkától.
Éppen ezért nagy szükségük van arra, hogy nyitni tudjanak ezekre a dolgokra. Hiszem, hogy a művészet segít abban, hogy a nehézségeket, az akadályokat a gyerek le tudja küzdeni. Elmondtam nekik, hogy csoda történt, hiszen négy nap alatt hoztuk össze az előadást. Ez igencsak nehéz faladat volt, mert a szerepekben meg kellett találniuk önmagukat, konkrét szövegek kerültek eléjük, és mint tudjuk, Petőfi e csodás műve nem a legkönnyebb. Nem is mindig tudták értelmezni azt, amit lánglelkű költőnk leírt, hiszen a 21. században született és nevelkedett gyerekekről van szó, akik másképp látnak, másképp értelmeznek dolgokat. Figyeltek egymásra, megtanultak csapatban dolgozni. Köszönet illeti a szülőket, hogy megbíztak bennünk, pedagógusokban, és azoknak az oktatóknak, akik egész héten segítettek, és természetesen a GENIUS-nak, amely hosszú évek óta felkarolja a tehetségeket.
Az előadás során több gyerek is alakította János vitézt és Iluskát, így nyomon követhettük, főhőseink miként cseperednek fiatal felnőttekké.
A legidősebb pár a tizennégy éves Rezes Noémi és a szintén tizennégy éves Bán Kristóf volt.
Közös bennük, hogy először jöttek el a táborba. Noémi azért döntött úgy, hogy részt vesz a táborban, mert egyre jobban érdekli a színészet.
– Fantasztikus volt az itt töltött idő, minden pillanatát élveztem. Sokat játszottunk, és természetesen tanultunk: beszéd- és készségfejlesztő gyakorlatokat végeztünk. A három Iluska közül én alakíthattam az egyiket, ami nagyon jó volt, mert ismerem Petőfi e művét. Ha jövőre is lesz színjátszótábor, biztos nem hagyom ki, itt a helyem – jegyezte meg mosolyogva az ifjú hölgy.
Bán Kristófnak már nem volta annyira ismeretlen a környezet, hiszen a fiatalember másfél éve kacérkodik a színjátszással.
– Azért döntöttem úgy, hogy jelentkezek a táborba, mert tetszik nekem ez a világ, korábban már volt néhány kisebb színpadi fellépésem. Most magát János vitézt alakíthattam, ami szuper jó volt. Akárcsak a hangulat, a tanárok végtelen segítőkészsége. Sok új barátot is szereztem.
Mint Gál Natália elmondta, egy színész számára az igazi visszajelzés a taps. A nézők pedig nem fukarkodtak ezzel, hosszan tartó vastapssal köszönték meg a gyerekek nagyszerű előadását.
