Meglepő húzással állt elő az elmúlt héten az ukrán jegybank. Arra hivatkozva, hogy az ukrajnai pénzváltópiac háromnegyedét uraló magánpénzváltók mesterségesen gyengítik a nemzeti valutát, megtiltották a nem banki pénzváltóknak, hogy kifüggesszék az aktuális piaci valuta-deviza árfolyamot, illetve csak a Nemzeti Bank által megszabott napi árfolyamot írhatják ki hirdetőtábláikra. Mindezt azután rendelték el, hogy a dollár és az euró hrivnyához viszonyított árfolyama elérte, sőt meg is haladta a történelmi mélypontot – 40 hrivnya felett jegyzik a dollárt és az eurót is. Nem meglepő módon egyik napról a másikra a valutaváltó helyiségek előtti táblákról eltűnt az árfolyam.
Már a fedezet nélküli pénznyomtatás is komoly vitát váltott ki a közgazdászok körében, ugyanis a hagyományos közgazdasági szemlélet szerint ez elértékteleníti a pénzt és az egekbe szökik az infláció. Július 21-én az ukrán jegybank azonnali hatállyal 25 százalékkal leértékelte a hrivnyát a dollárral szemben, a hivatalos dollárárfolyam 29,2-ről 36,5 hrivnyára változott. A jegybank a döntést egyebek között azzal indokolta, hogy az ilyen lépés növeli az ukrán termelők versenyképességét, és fenntartja a gazdaság stabilitását háborús helyzetben. Most nagyon úgy fest, hogy mesterséges módon képtelen élénkíteni a romokban lévő gazdaságot, a háború pedig sokkal súlyosabb károkat okoz, mint azt legvadabb rémálmaikban gondolták volna. Hiszen ha a gazdaságilag fejlett nyugat-európai országokat is térdre kényszeríti Oroszország ukrajnai inváziója, az a gyenge lábakon álló ukrán gazdaságra hatványozott hatással van, nem beszélve arról, hogy épp itt dörögnek a fegyverek.
Az ukrán kormány azt eddig sem titkolta, hogy jelentős külföldi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy fedezni tudja az államháztartás hiányát. A jegybank egy ideig mesterségesen tartotta a hrivnya árfolyamát, de ennek csak az lett a végeredménye, hogy a magánváltók a bizonytalanság miatt egyáltalán nem, vagy a Nemzeti Bank által meghatározott szintnél jóval magasabb áron kereskedtek a valutával. Azzal, hogy a jegybank úgymond elengedte a hrivnyát, csak olajat öntött a tűzre. Ha ég a ház, előbb a tüzet kell eloltani, és csak később megkezdeni az újjáépítést. Ezt egyébként valamilyen szinten megértéssel fogadja az ember. Az már kevésbé preferálandó, amikor struccpolitikára vált és a rendeletek csak eszközök a valódi probléma elfedésére. Van, amit nem lehet leplezni. Az, hogy nincs kint a piaci árfolyam a pénzváltóknál, nem jelenti azt, hogy nem érezzük a hrivnya mélyrepülését, hiszen a piacokon és boltokban az élelmiszerárak úgy követik az árfolyam alakulását, akár a kotlóst a kiscsibék. Oké, nem látjuk, de a pénztárcánkon érezzük, hogy rossz irányba halad a gazdaság.
Iskolás szint ez. Amikor a gyerek valamilyen külső tényező miatt elkezd rossz jegyeket kapni az iskolában, eldugja az ellenőrzőjét, hogy a szülei ne szembesüljenek a gyenge tanulmányi eredményeivel. Persze, ha a diák összeszedi magát, év végéig még kijavíthatja a rossz jegyeket. Ha mégsem, csak ideig-óráig leplezheti, hogy elindult a lejtőn, hiszen az év végi bizonyítványban már egyértelműen tükröződni fog az egész éves teljesítmény. Egy normális családban, ahol a szülő és a gyermek közötti kommunikáció és bizalom megfelelő, az év végi bizonyítvány nem okozhat különösebb meglepetést.
