Egy éve tart Oroszország Ukrajna ellen indított területszerző háborúja. Csak kevesen gondolták, hogy Kijev nem esik el rögtön a legelején. Az ukránok hatalmas ellenállásáról világszerte nagy elismeréssel szólnak, ám azt senki sem tudja, mikor és hogyan érhet véget a 2022. február 24-én kirobbant szörnyűség.
Dunda György
Szubjektív hasonlattal kezdem: némileg a Covid-pandémiára hasonlít a háború elhúzódása és eszkalálása. Amikor 2020 tavaszán ránk szakadt a világjárvány, abban bíztunk, gyorsan sikerül ellenszert találni rá. Ehhez képest minél több idő telt el, annál inkább lett kilátástalan minden, s teljesen megjósolhatatlanná vált, meddig fogja még a korábban megszokott életterünket beszűkíteni a koronavírus. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan sietősen távozott. A háború vette át a helyét. Amivel az első napokban szintén úgy voltunk, hogy remélhetőleg gyorsan véget érhet ez a borzalom, de egy év elteltével sem látjuk még a végét.
Az Európai Újjáépítési Bank a folyósítások több mint tíz százalékát Ukrajnának adta
Az orosz csapatok egyszerre több irányból támadtak, teljes körű lerohanás volt az eredeti céljuk. Kijevtől északra, keletre és délre szerettek volna mindent bekebelezni, de a tervük gyorsan dugába dőlt. Kénytelenek voltak előbb csak a főváros térségéből visszavonulót fújni, ősszel viszont a harkivi és herszoni régió jelentős részéből is kiűzték őket az ukrán csapatok. Nagyratörő terveikkel ellentétben egy év is kevés volt ahhoz, hogy legalább a Donbász teljes területét bevegyék. Az egyetlen értékelhető eredményük, hogy szárazföldi folyosót létesítettek az önkényesen elcsatolt Krím-félsziget és az illegitim kelet-ukrajnai „népköztársaságok” között. De hogy ezt hosszabb távon is sikerül-e megtartaniuk, az több mint kétséges.
A háború első heteiben még mutatkozott halvány remény a diplomáciai rendezésre.
Előbb a szomszédos Fehéroroszország területén, majd a török fővárosban egyeztettek többször is a két ország vezetői. Áprilisban aztán váratlanul megszakadtak egyeztetések. A Bucsában feltárt mészárlás után a kijevi vezetés bejelentette: többé nem kívánnak szóba állni az agresszorral. A béketárgyalások elutasításával teljesen azonosult a nyugati diplomáciai közeg. Fokozatosan felszámoltak mindennemű gazdasági és energetikai együttműködési csatornát Moszkvával, ezzel párhuzamosan pedig egyre erőteljesebb katonai és pénzügyi segélyezésben részesítik Ukrajnát.
A cél mára egyértelmű: a Nyugat mindent elkövet annak érdekében, hogy Ukrajna a harctéren mérjen stratégiai jelentőségű csapást Oroszországra.
Abban jelentősen eltérnek a szakértői vélemények, hogy ez lehetséges-e. A legnagyobb problémát az élő erő okozhatja, Ukrajnának egyszerűen nincsenek olyan humánerő-forrásai, mint a 150 milliós agresszornak. Amennyiben a diplomáciai csatornák megnyitása helyett továbbra is a fegyverek durrognak, könnyen eljöhet az az eszkalációs pillanat, amikor a NATO-nak már katonákat is küldenie kell az oroszok elleni küzdelemhez. Ennek a lehetőségét ugyan ma még kizárják, de a háború legelején több olyan dolog is tabunak számított, ami ma már nem az: gondoljunk csak a tankok szállítására vagy a vadászgépek és nagy hatótávolságú fegyverek egyre valószínűbb bevetésére.
Oroszország-szerte tiltakozó akciókra készülnek Putyin bejelentésére
Mindeközben azért akadnak bizonyos erőfeszítések a diplomáciai térben is. Persze ezek hatékonysága egyelőre a nullához közelít. A legújabb hírek arról szólnak, hogy Kína veheti kézbe ezeket a folyamatokat, miután a korábbi békepárti török elnököt most a hazájában történt szörnyű földrengés foglalja le. Washingtonnak azonban nem tetszik Peking mozgolódása, máris megvádolta a kínai vezetést azzal, hogy Oroszország pártját fogja és kész akár fegyverekkel is segíteni Moszkvát. De nemcsak Kína szeretne békét, Joe Biden amerikai elnök elődje, Donald Trump is a mielőbbi békekötést szorgalmazza. Utódja minapi kijevi útjára úgy reagált, hogy ő 24 óra leforgása alatt pontot tenne a konfliktus végére. Ehhez pedig egy asztalhoz szükséges ültetni Vlagyimir Putyint és Volodimir Zelenszkijt. Hogy Trump ezt hogyan tudná megvalósítani, az nagy kérdés, mert manapság sem a Kremlben, sem pedig Kijevben nem akarnak erről hallani.
A két fél álláspontja gyökeresen különbözik egymásétól. Az ukrán recept szerint a tűzszünet előfeltétele, hogy az orosz megszállók vonuljanak ki Ukrajna teljes területéről, beleértve a 2014-ben elfoglalt területeket is.
Volodimir Zelenszkij 10 pontos béketervének ez az alapja. Ezzel szemben Moszkvában kitartóan fújják, Ukrajnának figyelembe kell vennie a megváltozott területi realitásokat. Ez alatt pedig nemcsak a donecki és luhanszki „népköztársaságokat”, valamint a Krímet értik, hanem az újonnan annektált zaporizzsjai és herszoni területekre is fáj a foguk. A kiinduló tárgyalási feltételek olyan messze vannak egymástól, ami szinte teljességgel kizárja a megegyezés legcsekélyebb esélyét is. Márpedig így marad a frontvonali „tárgyalás”, mindkét fél ott akarja megmutatni a másiknak, ki az erősebb. Nem kell szakértőnek lenni, hogy tudjuk, mindez a háború elhúzódásával, s ezzel együtt az áldozatok számának további emelkedésével fog járni…
Az orosz-ukrán háború elmúlt egy évét összegző videónkat megtekintheti YouTube-csatornánkon:
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
