Önbecsapás lenne szépíteni: mostanság kevés pozitív tartalmú cikk, tudósítás jelenik meg a kárpátaljai magyarsággal – kisebbségi, belpolitikai helyzetével – kapcsolatban. S ebben aligha az újságírók a ludasok.
A múlt héten megszakadt a negatív sorozat. Több hírportál (néhány vezető hírként) foglalkozott velünk. Álljon itt néhány cím: „Ukrajna visszaállítja a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogait „Teljes hátraarcot mutathat be Ukrajna a magyar kormány által kifogásolt nyelvtörvényt illetően”, „Denisz Smihal módosítaná az állampolgársági és a sokat vitatott nyelvtörvényt”.
Az egyik magyarországi lap azt emelte ki, hogy „egy Denisz Smihal ukrán miniszterelnök által pénteken bemutatott törvényjavaslat alapjaiban változtatná meg az ukrán nyelvtörvényt. Majd hozzáteszi: „a törvénytervezet lényegében kiiktatná azokat a passzusokat, melyek a magyar kormány szerint ellehetetlenítik a magyarok anyanyelvükön való tanulásának jogát”.
Több hírforrás is úgy tudja, hogy az ukrán parlament december 8-án akár meg is szavazhatja a módosításokat.
Amennyiben megvalósul az új tervezet, már nem lesz semmiféle nyelvi kvóta, csupán az ukrán nyelv és irodalmat, valamint Ukrajna történetét és a felső osztályokban a honvédelmet tanítanák államnyelven.
Nem sértődöm meg, ha valaki megrögzött pesszimistának, amolyan hitetlen Tamásnak tart, de a csillagszórózással megvárom – ha nem is a karácsonyt –, de azt a bizonyos december 8-át…
Akkor már az adventi koszorún lobogni fog az első gyertya, mely a hitet jelképezi. Gondolatban meggyújtom a remény, az öröm és a szeretet gyertyáját is, s minden kétkedésem ellenére hiszem, hinni akarom, hogy a módosítások elfogadásához a törvényhozók részéről lesz elegendő politikai szándék, bölcsesség, tolerancia.
Lenne még egy megjegyzésem. Az, hogy miként döntenek a parlamenti képviselők, nem csupán a kárpátaljai magyarság szempontjából lehet meghatározó. Nagy a tét az ország uniós csatlakozásának szempontjából is…
