Mindig is az egészségügyben képzelte el magát. Álma megvalósult, hivatásként tekint a munkájára. Nyílt és közvetlen természete nagy segítségére van a mindennapokban. Jó problémamegoldó, szeret csapatban dolgozni. Nehezen viseli a kritikát, ám az építő jellegű visszajelzéseket szívesen fogadja. A családja a mindene, gyermekei bearanyozzák a mindennapjait. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Szemjon Alexandra, az Ungtarnóci Családorvosi Rendelő egészségügyi nővére.
Bujdosó Ivett
– Az egészségügyben helyezkedett el.
– Mindig is vonzott a gyógyítás, különösen a másokról való gondoskodás. Már gyermekként is sokszor azt képzeltem, hogy „ápolom a betegeket”, akik szerepét akkoriban nagyapám töltötte be. Emlékszem, gyakran adtam be neki játékinjekciókat, recepteket „írtam fel”, majd figyeltem, hogy rendszeresen szedje is az „orvosságokat”. A nővérem, Dóra is mindig azt mondta, hogy nekem ápolónőnek kell lennem. Amikor megkaptuk az első Barbie-családot, én az első éjszaka „kivégeztem” a babákat, mivel kíváncsi voltam, hogy vannak belülről összerakva.
– Volt más „vonzalma” is?
– Erősen érdeklődtem a szakács szakma iránt, ám édesanyám iránymutatására a középiskola befejezése után inkább az egészségügyet választottam. Tanulmányaimat a Monada Ungvári Egészségügyi Koledzsben végeztem, majd a gyakorlatot az Ungvári Központi Városi Klinikai Kórház nőgyógyászati osztályán töltöttem. Olyan jól sikerült, hogy három évig maradtam, mellette pedig fogorvosi rendelőben asszisztáltam. Eközben férjhez mentem, gyermekeink születtek.
– Emlékszik az első, munkában töltött napjára?
– Őszintén szólva, nehéz volt, ugyanis hiába voltunk kezdők, magas elvárásokat támasztottak velünk szemben. Mindezt 24 órás szolgálatban. Úgy viszonyultak hozzánk, mint a gyakorlott ápolókhoz, ami egyrészt megrémisztett, másfelől viszont óriási lendületet, motivációt adott.
– Nem félt az injekciózástól?
– A nővérképzőben tanbábukon gyakoroltuk a helyes technikát, ám tudtam, hogy élő embereken ez másként működik. Ezért injekciós tűket, fecskendőket vásároltam és a családtagokon próbálkoztam, akiket fiziológiás sóoldattal kezeltem (nevet). Azóta sem félek beadni injekciót, viszont attól igen, ha engem szúrnak.
– Jelenleg az Ungtarnóci Családorvosi Rendelő egészségügyi nővéreként tevékenykedik.
– 2015-től a szülőfalum, Sislóc betegeit ellátó Ungtarnóci Családorvosi Rendelőben helyezkedtem el. Laboránsként és egészségügyi nővérként dolgozom. Sokkal magabiztosabb vagyok, rengeteget köszönhetek az ezelőtti munkahelyeimnek. Az ott eltöltött időszak lényeges tapasztalattal vértezett fel, aminek nagy hasznát veszem a mindennapokban. Az orvosnőnk, Bujdosó Erzsébet mellett jelenleg is folyamatosan fejlődök, akinek szaktudása vitathatatlan, a betegekhez való hozzáállásával pedig remek példa számomra.
– Mit tart munkája legnagyobb nehézségének?
– Szeretem a hivatásomat, így nem élem meg nehézségnek. Azt azonban észrevettem, hogy az utóbbi években a koronavírus-járvány és a háború az embereket indulatosabbá tette, ami amúgy is jellemző a magukat tehetetlennek érző betegekre. Emellett néhány éve bevezették az egészségügyi rendszer digitalizációját, ami eléggé lelassítja az ügyintézést. Ez még inkább rátesz egy lapáttal a hozzánk fordulóknál, akikből türelmetlenséget, elégedetlenséget vált ki a folyamat. Sajnos technikailag az egészségügy nincs felkészülve a digitalizációra, az áramkimaradások és a rendszerleállások csak tovább rontanak a helyzeten. Ez némileg megnehezíti a munkánkat, ám igyekszünk mindent megtenni a gyors és szakszerű ellátás érdekében.
– A koronavírus-járvány vagy a háború viselte meg inkább?
– Egészségügyi szempontból a koronavírus-járvány sokkal megterhelőbb, mentálisan és fizikailag is nehéz időszak volt számomra. Az emberek egymásba vetett bizalma szinte teljes egészében megszűnt, a társas kapcsolatok minimalizálódtak, ami eléggé megijesztett. Családanyaként a háború kitörése azonban jobban megviselt, hiszen két kiskorú gyermekünk van, akiknek szükségük van a szüleikre, a szülőföldjükre.
– Többször is említette a gyermekeit, meséljen a családjáról.
– Hosszas ismerkedés és udvarlás után 2011-ben mentem férjhez, ebből a házasságból születtek a gyermekeink. A lányunk, Alexandra 9 éves, külsőre az édesapjára, természetileg azonban rám hasonlít. Viktor fiunk 4,5 éves, ő teljes mértékben az én génjeimet örökölte. Nagyon örülök, hogy így alakult, hiszen teljesen másként élem meg az anyaságot a lányom és a fiam mellett. Alkalomadtán együtt kirándulunk, sétálunk a parkban, ami igazi meghitt együttlét, és összetartó erővel bír számunkra.
– Hobbi?
– Szabad időmben képeket festek, a kedvenc témám az eső vászonra vitele. Nagy álmom, hogy egyszer legyen egy kiállításom, ám egyelőre a festményeimből csak a családtagjaim kaptak.
– Határozott?
– Nem mondanám magam határozottnak, ugyanis többször végigrágom magamban a kérdéseket, a lehetőségeket, mielőtt döntést hozok. Szívesen meghallgatom mások véleményét is a témában, ám szeretem magam meghozni a végső döntést.
– Könnyen barátkozik?
– Nagyon hamar megtalálom bárkivel a közös hangot. Nyitott vagyok, szeretem a társaságot. Általában én kezdeményezem a beszélgetést, ám hallgatóságnak is jó vagyok.
– Mikor fogy el a türelme?
– Nem szeretem a hazugságot és az igazságtalanságot, a pletyka pedig nagyon bosszant. Igyekszem szót emelni ezek ellen, ám nem minden esetben van lehetőségem erre.
– Rengeteg emberrel találkozik munkája során. Könnyen kiismeri őket?
– Bármennyire is hihetetlen, nem vagyok jó emberismerő. Bevallottan hiszékeny vagyok, magamból kiindulva másokat is őszintének és nyíltnak gondolok. Sokszor előfordult már, hogy tévedtem, ezt igyekeztem magamban lerendezni. Könnyen megbízom másokban, ami nem mindig sül el jól. Hamar megbocsátok, ám elfelejteni annál nehezebben tudom az engem ért sérelmeket.
– Hogyan viseli a kritikát?
– Az emberek többségéhez hasonlóan nehezen viselem a kritikát. Tudatosítottam magamban, hogy el kell fogadnunk ezeket a pozitív vagy negatív visszajelzéseket, leszűrni a ránk vonatkozó részt, amikből érdemes tanulni.
– Mit tenne, ha nyerne a lottón?
– Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért nyitnék egy gyermekotthont.
