Nagyon korán tudatosan hozta meg a döntést: az életmentés lesz a hivatása. Higgadt, optimista, hatalmas a stressztűrő képessége. Akkor érzi magát igazán elemében, amikor megemelkedik az adrenalinszintje. Szerencsésnek tartja magát, hogy életeket menthet, hiszen gyerekkorától erre készült.
Rovatunk mai vendége Szedlák Renáta, az Ungvári Városi Klinikai Kórház urgens kardiológusa, a Magyar Kardiológusok Társaságának tagja.
Magyar Tímea
– Kinek vagy minek köszönhetően választotta az életmentést?
– Aknaszlatinán születtem magyar családban. Szüleim máig is ott élnek. A helyi Bolyai János Középiskolában (ma már líceum) érettségiztem 2006-ban. Azt, hogy orvos leszek, nagyon korán kiderült, 6-7. osztályos koromban eldöntöttem. Inkább a reál tantárgyak vonzottak, a matek, a kémia, a biológia, plusz az állattan, növénytan. Érdekelt az emberi szervezet működése. Kilencedikben már eltökéltem, hogy bármilyen nehéz is lesz Ungváron a felvételi a magyar nyelvű iskola után, mindenképpen az orvosi karra felvételizek. Szüleim magánórákra járattak, hogy felkészüljek az ukrán nyelvű vizsgákra. A másik inspirációt az akkoriban a televízióban futó Vészhelyzet című kórházsorozat adta. Gyakorlatilag azon nőttem fel. Eldöntöttem, az urgenciát fogom választani, amikor másodperceken belül kell jó döntéseket hozni.
– Az ügyelet során számos vészhelyzetet átél. Nem stresszeli a felelősség?
– Engem ez inspirál. Ösztönöz, hogy azonnal látom az eredményt, ahogy a páciens elkezd lélegezni, megszűnik a sápadtsága, ismét beindul a vérkeringése, szabályos lesz a szívverése.
– Hogy jutott el idáig?
– 2012-ben végeztem az Ungvári Nemzeti Egyetem orvosi karán, következett két év internatura belgyógyászként, amit szakosodáskor választottam a hatodik évfolyamon. Az internaturát az ungvári városi kórház kardiológiai osztályán töltöttem, a végén az intenzív osztályon tevékenykedtem. Ezután következett két év klinikai rezidens képzés, amiért már fizetést kaptam. Reggel 8-tól délután 4-ig tartott a munkaidőm. Viszont mivel engem a sürgősségi munka vonzott, ezért bejártam az éjszakás orvosokhoz is tanulni. Elvégeztem a kardiológus továbbképzést és itt maradtam urgens kardiológusként.
– Említette, hogy Beregszászból jár be dolgozni Ungvárra.
– A költözés, kényszerváltás volt. 2006-ban jöttem el Aknaszlatináról. Célként a megyei kardiológiai gondozót vagy a városi kardiológiát tűztem magam elé, ami meg is valósult. Részt vettem továbbképzésen Debrecenben, de valahogy nem vonzott a külföld. A háború tavaly februári kitörésekor épp szülési szabadságon voltam. A férjemnek Beregszászban ajánlottak munkát, és mivel épp nem dolgoztam, egyértelmű volt, hogy vele megyek. Sokáig tanakodtunk és tavaly májusban úgy döntöttünk, hogy átköltözünk. Azóta onnan utazok be, de mivel nem kell minden nap Ungvárra jönnöm, annyira nem megerőltető.
– Mikor alapított saját családot?
– Dénessel, aki szintén aknaszlatinai, még az iskolából ismertük egymást. Kis intézmény volt a miénk, gyakorlatilag mindenki mindenkit ismert. A suli után jó tíz évig elkerültük egymást, ő a beregszászi főiskolára járt, én ugye Ungváron voltam. Amikor újból találkoztunk mindketten – közel a harminchoz –, úgy éreztük, eljött az ideje, hogy megállapodjunk. Egyformán gondolkodunk az életről, azonos az értékrendünk. 2018-ban esküdtünk meg, kislányunk Emma, 2019-ben született. Egy nagyszerű intézménybe, a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájába jár. Bevallom, születéséig, munkamániás voltam, gyakorlatilag mindenki helyett képes voltam vállalni az ügyeletet, azért, hogy minél több tapasztalatot szerezzek. Neki köszönhetem, hogy segített megtalálni a helyes arányt a munka és a család között.
– Kié a döntő szó a mindennapokban?
– A fontos dolgokról többnyire közösen döntünk. De egyébként is „összedolgozunk”. Például, amikor két napra Ungvárra jövök, kikészítem Emma ruháit, hogy Dénesnek csak rá kelljen adnia, amikor viszi az oviba. Emma ugyanis úgy csavarja az ujja köré az apukáját, ahogy csak akarja. Dénes hajlamos neki elhinni, hogy a legszebb ünneplőjét kell ráadni…
– Szeretné, ha a kislánya egykor követné a hivatásában?
– Persze. Szeretném, de nem fogom erőltetni, ráhagyom a választást. Tudja, hogy anyuci doktor néni, – valószínűleg a köpenyem miatt – a „fehér házba” jár dolgozni. Már lapozgatja az anatómia könyveimet, amiket zombi könyveknek nevez.
– Tervezik a család további bővítését?
– Egy kisfiút és egy kislányt terveztünk, mivel mindketten népes családból származunk: férjemnek három, nekem egy húgom van. Az elmúlt két év gyakorlatilag folyamatos feszültségben, stresszben telt, ebben a bizonytalanságban egyelőre várunk a család bővítésével.
– A hivatásából fakadó stresszt hogy képes uralni?
– Bizony a tegnapi ügyelet is elég megerőltető volt, két beteget kellett visszahozni a halál torkából. De én ezt szeretem. Tudom kezelni. Amikor mégsem sikerül megmenteni a beteget, azt viszont mindmáig nem tudtam megszokni. A legrosszabb, amikor a hozzátartozókkal közölni kell a tragikus hírt. Akármilyen késő óra van, a protokoll szerint két óra elmúltával értesíteni kell a családot.
– Mit érzett, amikor az első páciensét elvesztette?
– Rezidensként két évig szinte a kórházban éltem, és nem egyszer láttam az elmúlás pillanatát. Úgy fogom fel, hogy amikor egy idős, 80 feletti személy szervezete adja fel, az nem csak tőlünk, orvosoktól függ, hisz valahol ez az élet rendje. Amikor fiatal korban menthetetlen valaki, az más, megrendítőbb. Az előírás szerint 40 percig kell végezni az újraélesztést, a lélegeztetést.
– Mennyi idő újraélesztés után nem lesz még agyhalott a páciens?
– Ez individuális. De az én praxisomban eddig akit egy-két perc után sikerült újraélesztenem, az nem szenvedett maradandó károsodást. Nem tudom átadni azt az érzést, ez a sikerélmény milyen adrenalin löketet ad egy-két napra! Tíz percnél hosszabb reanimálás után sajnos nem sikerült még megmenteni senkit…
– Amikor hazaér egy éjszakai ügyelet után, rögtön nekiáll a házi teendőknek?
– Ha Emma oviban van, akkor először alszom néhány órát. De ha hétvége van, akkor a kislányom azonnal igényli a figyelmemet, a gondoskodásomat.
– Ön szerint mi a legjobb dolog az anyaságban?
– Többek között a kislányomnak köszönhetem, hogy rádöbbentett, képes vagyok valakit magamnál sokkal jobban szeretni. Feltétel nélkül.
– Van valami szórakoztató hobbija, ami feltölti?
– Szeretek zenét hallgatni, filmezni, olvasni.
– Mi az a három dolog, amit mindig a táskájában hord?
– Telefon, kulcsok, toll.
– Kinek köszönhet sokat a szakmai fejlődésében?
– Minden egyes tanáromnak sokat köszönhetek, sokat tanultam tőlük.
– Hisz a sorsban? Vagy az életünket mi magunk irányítjuk?
– Hiszek. Istenhívő vagyok, római katolikus és a kislányomat is ebben a szellemben nevelem. A munkám során számtalanszor meggyőződtem arról, hogy van egy felsőbb erő, amely segíti a kezemet.
– Mi nélkül nem tud meglenni?
– A reggeli kávé elmaradhatatlan.
– Mi jut eszébe a szerencse szóról?
– Szerencsésnek tartom magam a családomért. Ahogy azért is, amiért elsőre sikerült bejutnom az egyetemre.
– Milyen szuperképessége lenne, ha választhatna?
– Előrelátás.
– Milyen dalra mozdul meg a lába?
– Nem vagyok táncos lábú.
– Kedvenc mondás?
– Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
– Kit választana a szomszédjának?
– A szüleimet.
– Mit üzenne 18 éves önmagának?
– Mindenképpen az orvosi hivatást válasszam.
– Van olyan tárgya, amit megtartott a gyerekkorából?
– Egy cicás kendő, amit mindenhová magammal vittem. Anyukám most kimosta, hogy Emmának adjuk.
– A legjobb feszültségoldó módszere?
– A zenehallgatás. Annak idején megtanultam zongorázni, a klasszikusok megnyugtatnak.
– Ha kihozzák a sodrából, kiabál?
– Nem. Igyekszem higgadtan, nyugodtan kezelni a helyzetet. Amikor én ügyelek, az osztályon nem esik hangos szó. Egyébként is összeszokott csapatban dolgozom, gyakorlatilag fél szóból megértjük egymást.
– Milyen szakmai kihívással szeretne megbirkózni?
–Egy ideig kacérkodtam a kardiosebészettel, de aztán ezt elengedtem. Viszont folyamatosan képezem magam.
Kedvencek:
étel: rakott krumpli
ital: fehér bor, pezsgő
állat: kutya
növény: vörös rózsa, orchidea
szín: kék
évszak: tavasz
napszak: reggel
zene: hangulatfüggő
olvasmány: Jókai Mór: Kőszívű ember fiai
erényének tartott tulajdonsága: magas stressztűrés
negatív vonása: rendmániás
