A serdülőkor mindenkinek nehéz. Nehéz a gyereknek, a szülőknek, a testvéreknek, az egész családnak. Azt mondják, csak túl kell lenni rajta, aztán megy minden a „normális kerékvágásban”. Gyakran elfeledjük azt a fontos tényt, hogy a kamaszkor a legnagyobb érzelmi és testi változással járó időszak. A kiskorú ekkor már nem teljesen gyermek, de még nem egészen felnőtt. Beindulnak a hormonok, lassan megváltoznak a testi és fizikális jellemzők. Sokszor nem érti a környezet kihívásait, és nem tudja magát belehelyezni az őt körülvevő világba. Ilyenkor érdemes szakértő tanácsát kérni, aki segítségükre lehet a beilleszkedésben. Új sorozatunkban a kamaszokat érintő problémákat vesszük górcső alá Héder Katalin iskolapszichológussal.
Varga Brigitta
Többé-kevésbé mindenki tart a megszégyenüléstől, és szeretné legjobb formáját hozni, pláne olyan helyzetekben, amelyeknek nagy jelentősége van. Szorongunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Különbözünk abban, hogy mennyire izgulunk a vizsgák során, mint ahogyan abban is, hogy jobban vagy rosszabbul teljesítünk-e stressz hatására. A vizsgadrukk természetes emberi reakció, megszüntetni nem lehet, de a szorongást csökkenteni igen.
– Közismert sztereotípia, hogy kétféle tanuló létezik: az eszes és a szorgalmas.
– Ez nagyon érdekes felvetés. Tudniillik az, aki, úgymond, eszes és hamarabb sajátítja el a dolgokat, annak nehezebb rászánnia magát arra, hogy leüljön tanulni. Épp azért, mert úgy véli, ő már elég tájékozott és már mindent tud. Így amikor rá kell szánnia magát arra, hogy valami konkrét dolgot megtanuljon, akkor bizony nehézségekbe ütközik. Viszont, aki nehezebben dolgozza fel az őt érő impulzusokat, annál megfigyelték, hogy sokkal nagyobb a kitartása, a szorgalma, a tudás iránti vágy.
Gyakran megfigyelhető, hogy az eszes és a szorgalmas diák érdemjegyei megegyeznek, persze ennek megszerzése nem ugyanannyi erőfeszítéssel jár.
– A tanulás folyamatainak szempontjából a diákok különbözőek.
– Ez így van. Érdemes kideríteni, hogy ki melyik csoportba tartozik. A legtöbben a vizuális típusba sorolhatók, azaz az új dolgok elsajátításakor és a korábban megszerzett tudás felidézésekor leginkább azokhoz az emlékeikhez nyúlnak, amelyek valamilyen kép formájában jeleníthetők meg, így általában mint egy fotót, úgy idézik fel például a könyv oldalait, amelyből tanultak. Ilyenkor érdemes a tananyagot többször átolvasni, jegyzetelni, szövegkiemelőt használni. A vizuális típusok mellett léteznek még kinesztetikus típusok, akiknél a különböző mozgásos technikák számítanak. Számukra is segítség lehet a jegyzetelés vagy a memorizálás közbeni séta. Vannak auditív típusok, akiknél a hallás csatornája az elsődleges a tanulás során. Nekik a hangoskönyveket javasolnám. Emellett természetesen vannak olyan tanulók is, akik két vagy mindhárom módszerből merítve építették fel a saját tanulási stratégiájukat.
– Hogyan tanuljunk hatékonyan?
– A legfontosabb, hogy legyen egy olyan hely, ahol az egyén nyugodtan tud tanulni, senki és semmi nem zavarja meg benne. Én azt szoktam tanácsolni, hogy üres asztalhoz üljünk le, ne legyen a közelünkben számítógép, telefon, mivel egy üzenet már könnyen elvonhatja a figyelmünket. Elengedhetetlen, hogy félóránként tartsunk szünetet, rendszeresen szellőztessünk, hisz az oxigénhiányos szoba elálmosít. Nagy szerepe van a folyadékpótlásnak is, hiszen támogatja az agyműködést és növeli a koncentrációképességet. Megemlíteném még a közös tanulást is. Fontos, hogy ez támogató közegben történjen, pozitív élményként éljük meg. Nem mellékes a hozzáállás sem.
Közelítsük meg a tananyagot olyan oldalról, amely felkelti bennünk a tudásvágyat, ezáltal a tanulást nem érezzük kényszernek.
Tanulmányok bizonyítják azt is, hogy sokkal könnyebb feldolgoznia az agynak a papírról olvasott szöveget, mint a számítógépen vagy telefonon kivetített anyagot. Sokat számít az is, ha kipihenten fogunk neki, máskülönben nehezebb lesz befogadni és feldolgozni az új információkat. És nélkülözhetetlen a folyamatos ismétlés, az emlékezetkészségi funkciók fejlesztése. Ha stresszelünk, előfordulhat, hogy nem tudunk visszaemlékezni bizonyos dolgokra, leblokkolunk. Előadóknak szokták javasolni, hogy álljanak be a tükör elé és úgy gyakorolják a mondandójukat. Ilyenkor képzeljük magunk elé a vizsgabizottságot is, s amikor valóban erre kerül sor, akkor kevésbé izgulunk majd, olyan lesz, mintha ezt már átéltük volna egyszer.
– Sokan küzdenek megfelelési kényszerrel, a kudarc miatti szorongással.
– Érdemes tisztában lenni a képességeinkkel és nem túlterhelni magunkat, valamint feltenni a kérdést: én mit várok el magamtól? Ne az legyen a fő szempont, hogy a környezetem mit vár el, hanem az, hogy én mit szeretnék. Mindig könnyebb a saját magunk által kitűzött célt elérni, mint azokat, amelyeket barátok, ismerősök, rokonok, családtagok tűznek ki elénk. Persze azért arra is oda kell figyelni, hogy ezek ne elérhetetlen célok legyenek, hanem olyanok, amelyekre valóban képesek vagyunk.
Selye János úgy fogalmaz: a stressz az életünk sava-borsa.
Tehát a stressz az, ami kiszakít minket a komfortzónánkból és cselekvésre buzdít. A stressz akkor válik károssá, ha nem tudjunk megfelelően kezelni. Érdemes a gondolkodásunkon változtatni. Ne úgy tekintsünk a vizsgára, hogy ez kötelező dolog, ahol ellenőriznek bennünket és ahol bizonyítani kell, hanem kiváló lehetőségként éljük meg. Esélyként arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Nélkülözhetetlen a pozitív ráhangolódás. Elvégre, ha folyton azt mantrázzuk, hogy ez nekem úgyse sikerül, akkor egy idő után ezt el is hisszük és tényleg nem járunk majd sikerrel. A szavainknak súlya van.
– Milyen külső jelekből ismerhető fel, hogy valaki szorongással küzd?
– A stressz hatására a szervezetünk vészreakciót indít el, ennek megfelelően gyors változások következnek be: a szívfrekvencia a légzéssel szinkronban gyorsul, megemelkedik a vérnyomás, nő a vázizmok tónusa, emelkedik a vércukorszint, csökken a bőr- és a zsigeri véráramlás, a pupilla kitágul, fokozódik a verejtékezés. Selye János e kapcsán úgy fogalmaz: a szervezet rákészül arra, hogy küzdj vagy fuss. El nem futhatunk, de könnyíthetünk a helyzetünkön. Ilyen például az, ha időben elkezdjük a felkészülést és nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra.
De sok gondot vesz le a vállunkról már az is, ha a vizsga előtti napon kikészítjük a másnap viselni kívánt ruhát.
Előző este érdemes venni egy forró fürdőt, ami ellazít. A vizsga napján pedig a felelés előtt egy rövid sétát tenni vagy rágózni, a rágás ugyanis szintén csökkenti a stresszt. Szabaduljunk meg a ránk nehezedő feszültségektől. Valakinek az segít, ha a művészethez nyúl: rajzol, ír egy verset vagy énekel. Van, akinek az imádság nyújt vigaszt, de olyan is, akinek a sport. Találjunk egy olyan tevékenységet, amely során felszabadulttá válunk.
