Lassan két éve már, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és mint minden fegyveres konfliktusnak, úgy ennek a háborúnak is a legártatlanabb áldozatai a gyerekek. A legnehezebb helyzetben talán azok a kórházakban rekedt gyerkőcök vannak, akikről nem mondanak le a szülők, de gondoskodni sem tudnak vagy akarnak róluk, így inkább ott „felejtik” őket. A háború miatt most még inkább lelassult az ügyintézés, így ezek a csöppségek több hónapot vagy évet töltenek a klinikák gyermekosztályain, mielőtt árvaházba vagy örökbefogadó szülőkhöz kerülnek. Ez pedig életük legfontosabb éveire nyomja rá a bélyeget. Ezekről az „elfelejtett” gyerekekről immár hat éve gondoskodik Sipos József református lelkipásztor és önkéntesekből álló csapata. Fáradtságot nem ismerve, naponta látogatják, fürdetik, pelenkázzák a kórházakban hagyott apróságokat, akik mástól nem várhatnak támogatást, szeretetet.
Varga Brigitta
2017 februárjában egy civil csoport kezdeményezésére adománygyűjtés indult a nagyszőlősi kórházban hagyott gyerekek részére. A támogatást Sipos József tiszakeresztúri református lelkész indult átadni, akit – a kórház küszöbét átlépve – megrázó látvány fogadott: a vakolatlan falak között, vasrácsos ágyakban alultáplált, magukra hagyott, síró kisgyerekek feküdtek. A tiszteletes erről egy videót is készített, melyet közzétett a világhálón. A felvétel berobbant az interneten. Az eset iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a lelkész létrehozott egy Facebook-csoportot, ahol az emberek nemcsak megoszthatták véleményüket az ügyről, hanem felajánlásokat is tehettek és újabb adománygyűjtést szervezhettek. Így született meg a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) nevet viselő Facebook-csoport, mely ma már alapítványi formában működik. Sipos József ettől kezdve a hátrahagyott gyerekek életének jobbá tétele mellett kötelezte el magát.
– Két hónappal az első látogatás után már volt egy állandó munkatársunk, aki Nagyszőlősön ellátta ezeket a gyermekeket – emlékezett vissza a református lelkipásztor. – Időközben szembesültünk azzal, hogy sokfelé, így például Beregszászban is vannak ilyen csemeték. Majd 2019-ben a Pulzus Rádió cipősdoboz akciója keretében kerültünk Munkácsra, ahol szintén hasonló volt a helyzet. Jelenleg ebben a három egészségügyi intézményben teljesítenek szolgálatot munkatársaink.
A KEGYES alapítói különböző településekről származnak. Vannak közöttük pedagógusok, vállalkozók, egy dolog azonban mindannyiunkban közös: keresztyén emberek, akik szeretik a gyerekeket. Ha valahová érkezik egy gyermek, ott 24 órán belül megjelennek és segítik a kis jövevényt. A kezdetben önkéntesen tevékenykedő hét jótevő munkáját az adományozóknak köszönhetően ma már anyagilag is támogatni tudják.
– Fontos, hogy minden alkalommal ugyanaz a személy jöjjön, ugyanis ez kell ahhoz, hogy kialakuljon a bizalom a segítők és a 0-2 éves korú gyerekek között. A legtöbb munkatársunknak van hivatalos munkahelye is, onnan kapják a fizetésüket, mi csak kiegészítjük azt. Egyszerre maximum két fő teljesít szolgálatot.
Van, hogy 7-8 órában segítünk az osztályon dolgozó nővéreknek.
A reggelek általában pelenkázással, fürdetéssel kezdődnek. Ezután sokat játszanak velük, ami nagyon fontos a testi és lelki fejlődésük szempontjából. Éjszakára a gyereket az intézményre hagyjuk. Nagyszőlősön minden hétköznap, Munkácson pedig még szombaton és vasárnap is ellátogatunk a megyei gyermekkórházba. A nehéz gazdasági helyzetben a kórházaknak a legtöbb esetben nincsen anyagi forrása a szükséges gyógyszerekre, tápszerekre, popsitörlőre, pelenkára. Az adományoknak köszönhetően mi ezt pótoljuk, továbbá bébitápokat, vitamindús bébiételeket tudunk nekik adni. De a kórházakban minden igényt kielégítő babaszobákat is létrehoztunk, ahol önkénteseink ideális körülmények között foglalkoznak a gyerekekkel kiszakítva őket az ingerszegény környezetből.
Továbbá munkatársaink biztosítják a kicsik fejlődéséhez és felépüléséhez elengedhetetlen dolgokat: a simogatást, az ölelést, a figyelmet, a szeretetet.
A nővéreknek nincs arra kapacitásuk, hogy megadják azt a fajta érzelmi törődést, amire egy ilyen korú gyermeknek szüksége van – fejtette ki a lelkipásztor.
Sipos József hozzátette, gondozottak között leginkább hátrányos helyzetű családok gyermekei vannak. Az utóbbi években szigorodtak a kórházi szabályok, így csökkent az „ottfelejtett gyermekek” száma.
– Volt olyan édesanya, aki azért hagyta a kórházban a kicsinyét, mert nem volt kinek vigyáznia az otthon rá váró további három gyerkőcre. Mi segítettük a kicsi felépülését, s amikor meggyógyult, hazavittük. Van, hogy a gyermekotthonokból hoznak ide kisdedeket, azonban nem küldenek velük nevelőnőket, de akad olyan eset is, amikor az utcáról hoznak be valakit, vagy a szülőket feljelentik és elveszik tőlük a gyermeket, s azok hozzánk kerülnek. Amíg a rendőrség és a gyámügy vizsgálódik, addig mi tesszük a dolgunkat.
Sajnos a kicsik nem túl rózsás állapotban kerülnek ide. El lehet képzelni, mégis mi vezethet oda, hogy valakit feljelentsenek…
Alkoholizmus, gyermekbántalmazás, sok minden, amiről mi gyakran nem tudunk, csak azt látjuk, hogy a hivatalos szervek behoznak valakit.
A KEGYES az elmúlt hat évben összesen 250 gyermeket karolt fel. Vannak, akik csupán 2-3 napot töltenek bent a kórházban, de sajnos olyan is akad, aki már negyedik éve rendszeresen visszatérő vendég náluk.
– Jellemzően roma anyák hagyják el gyermeküket. Ők többek között szociális és lakhatási problémák miatt nem viszik haza picinyeiket. A kórház nem szívesen fogadja be hosszú időre ezeket a gyerekeket, de a gyámügy sem tudja hova tenni őket, így megy a huzavona.
Ilyen például Olenka esete is. Őt 11 hónapos korától gondozzuk, most 4 éves.
Volt, hogy az otthonából hoztuk el holland önkéntesekkel, mert láttuk, hogy életveszélyben van. Nagy nehézségek árán visszavittük a kórházba, ám ez a lépés sem a gyámügynek, sem a kórháznak nem tetszett. Ahol ez a gyerek él, az a mélyszegénység legalja, nem az a fajta nyomor, ami egyik napról a másikra meg fog oldódni – mesélte csüggedten a lelkipásztor.
A Facebookon található nyilvános csoportjuk már csaknem 18 ezer taggal rendelkezik. Ez a szám pedig a segítségnyújtás támogatásában is megmutatkozik.
– A KEGYES-t legfőképp ez a csoport tartja fent. Kizárólag civilek, magánszemélyek és gyülekezetek támogatnak bennünket. A csoportban a segítségnyújtáshoz szükséges információk mellett követőink bepillantást nyerhetnek mindennapos tevékenységünbe, láthatják a gyermekek állapotát, fejlődését. Mostanra ez már nem csak egy csoport, sokkal inkább segítőkész közösség.
Az utóbbi pár év történései a KEGYES életében is nagy változásokat eredményeztek. Küldetésüket töretlenül végzik, de a gyerekek segítése mellett másfajta támogatást is nyújtanak.
– Ez a kihívások kora, s a felbukkanó problémák alkalmazkodásra kényszerítenek bennünket. A Covid-járvány alatt nem tudtunk bejutni a kórházba, ezért létrehoztuk a KEGYES-SOS programot, mely keretein belül a mélyszegénységben élő családokat kerestük fel és támogattuk egységcsomagokkal. Igény szerint összeállított adományunk élelmiszert, táplálékkiegészítőket, gyógyszereket, higiéniai termékeket, ruhákat tartalmazott. E csomagok kiszállításához nagy segítséget nyújtott a tavaly megvásárolt busz, amelyhez több helyről kaptunk anyagi támogatást. 2020 nyarán tudtunk csak visszatérni a kórházakba.
A háború azonban újabb kihívások elé állított bennünket. Már egy ideje nemcsak az elfelejtett gyermekekről gondoskodunk.
Számos szervezet keres fel bennünket, hogy rajtunk keresztül szeretnének egy projektet megvalósítani, mi pedig szívesen csatlakozunk. Legutóbb például Svájcból érkezett egy kamionnyi orvosi segédeszköz és különféle műszer általunk a kárpátaljai kórházak részére. Indítottunk egy adománygyűjtő akciót is egy súlyosan beteg fiú részére, s ennek keretében a családot több mint 100 ezer hrivnyával tudtuk támogatni.
Sipos József elárulta, munkatársai nagy része nőkből áll, így nekik nem kell a behívók miatt rettegniük, de van, akinek a férje vagy a fia arra kényszerült, hogy elhagyja az országot, és ez bizony megviseli a csapatot.
– Mindenki küzd a saját problémáival, de ezek csak este kerülnek elő, amikor hazatérnek és fel kell venniük a kapcsolatot a külföldön lévő családtagjaikkal. Ennek ellenére mindenki a helyén maradt. Légiriadók idején segítenek a nővéreknek, viszik a kicsiket az óvóhelyre. Lelfoglalják őket a feladataik, nem önmagukkal foglalkoznak, hanem az elfelejtetett gyerekekkel.
Egyik munkatársam egyszer azt mondta, hogy a KEGYES menti meg az életét, ez ad neki reményt, kitartást, célt a mindennapokban. Nemcsak mi mentjük meg a kicsiket, hanem ők is minket.
Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben mindenki, aki segítő szolgálatot végez, megtört, és kezdi elveszíteni az erejét. Egyre kevesebben vagyunk, de csináljuk tovább, mert ha mi is feladjuk, nem biztos, hogy lesz más, aki a helyünkbe lép.
A lelkipásztor hozzátette, bár a jelenlegi helyzet miatt újabb feladataik is lettek, a gyerekek ezt nem sínylik meg. A KEGYES fő célja továbbra is az „elfelejtett” gyerekek gondozása maradt.
– Vannak rövid és hosszú távú terveink. Rövid távú céljaink közé tartozik, hogy a kórházakban minél több fejlesztő szobát tudjunk létrehozni. Ezek fontos elemei a KEGYES működésének. A megyei gyermekkórházban a neurológiai osztályon lenne erre különösen szükség. Ennek hiányában nem tudunk olyan ütemben fejlődni, ahogy szeretnénk, hiszen nem adottak a körülmények hozzá. Nyáron még az udvar is jobb a fehérre meszelt falaknál és a rácsos gyermekágyaknál. Azokon az osztályokon, ahol ez van, óriási fejlődést tudunk elérni. Munkatársaink képzésére is nagy figyelmet fordítunk. Évente legalább két alkalommal vesznek részt mentálhigiénés tanfolyamokon, de gyakorlati foglalkozást is tartanak nekik. Legutóbb például a babamasszázst sajátították el. Az évek során elindítottuk a KEGYES Nem felejt projektünket is, melynek keretein belül azokat a kicsiket támogatjuk, akikről korábban a mi felügyeletünk alá tartoztak a gyermekkórházakban, onnan viszont örökbefogadó szülőkhöz kerültek. Mi nem engedjük el a kezüket, a továbbiakban is nyomon követjük életüket, fejlődésüket. Jelenleg 4 gyerek részesül ilyen támogatásban.
Hosszú távú terveink közt szerepel egy befogadó központ létrehozása. Lehetőséget szeretnénk biztosítani az anyáknak arra, hogy bizonyos időre nyugodtan nálunk hagyhassák a gyermeküket, aztán, ha akarják, elvihessék.
A gyámügy is tudni fogja, hogy nem otthon, hanem nálunk van a gyermek. A tervezett befogadó központunkban akár rehabilitáció, felzárkóztatás is folyhatna. Csak ez mind idő, és a terveinknek a háború sem kedvez. Csakhogy ezt valakinek finanszírozni kellene, továbbá megvalósítania, működtetnie. Hiszünk abban, hogy előbb-utóbb valaki mellénk fog állni és támogatni fogja a kezdeményezésünket – fejezte ki reményét Sipos József.
