A Bustyaházai (Bustino) kistérség területén található sólelőhely nem működik teljes kapacitással. Emiatt Ukrajna kénytelen ipari sót vásárolni Afrikából.
Viktor Mikita kormányzó az Ukrinformnak adott interjújában elmondta, hogy 2022-ben, az orosz invázió után kezdték el a terület fejlesztését. A munka nagyon gyors ütemben indult, s emiatt folyamatosan adódtak problémák.
A gond az volt, hogy a lelőhely feltárásának kezdetén a geodéziai felmérés nem volt megfelelő. Eleinte nem tervezték az akna betonozását, később, amikor a járat elkezdett beomlani, ezt meg kellett tenni. Ezért újat ástak, fémszerkezetekkel erősítettek meg stb. Több mint 200 m széles és 70 m mély aknát ástak. Úgy véltük, az új lelőhely képes fedezni az ország teljes ipari sószükségletét. Ez évi 400 ezer tonna. Most képzeljük el, hogy ez a 400 ezer tonna só teherautókkal hagyja el a bányatelepet… – magyarázta Mikita.
A Munkács-Rohatin és a Kijev-Csap főutak teherautók álatli tönkretételének veszélye miatt a hatóságok tárgyalni kezdtek az Ukrzaliznicjával a lelőhelyhez vezető vágány lefektetéséről.
Születtek megállapodások, de ez a kérdés még ma sincs lezárva, mert a cég az összes beruházást a bánya megépítésére fordította. Még egy évre van szükség az infrastruktúra kialakításához, a lelőhely előzetes feltárásához. A befektető már 170 millió hrivnyát fektetett be ebbe a projektbe – fejtette ki kárpátalja kormányzója
Jelenleg naponta körülbelül 45 tonna műszaki sót termelnek ki a bustyaházai lelőhelyen. Ha szükséges, ez a szám 200 tonnára növelhető. Ez elég lesz Kárpátalja és a szomszédos régiók számára, de nem fedezi az ország teljes igényét – hangsúlyozta Viktor Mikita.
A hiányt afrikai országokból pótolják tonnánként 2500 hrivnyás áron. A bustyaházai lelőhelyről származó kárpátaljai só ára ma már 3000 hrivnyát tesz ki, a minősége azonban nagyságrenddel jobb az afrikai sónál – jelentette ki a kormányzó.
