Csak túl aktív és szétszórt a gyerek, vagy lehet, hogy ennél több van a háttérben? │KISZó-interjú

Nem lehet vele bírni! – hányszor hallottuk már ezt vagy mondtuk akár mi magunk is, mikor egy túlzottan aktív, szófogadatlan, figyelmetlen gyermekkel volt dolgunk. Sokan nem is sejtik, de ennek hátterében egy olyan fejlődési rendellenesség is állhat, mely megakadályozza a gyerekeket a koncentrálásban és az odafigyelésben. Az ADHD betegséggel küzdők könnyen megzavarhatók teendőikben, hamar elterelődik a figyelmük a fontos dolgokról. Ezért nehéz számukra az összpontosítást igénylő feladatok végrehajtása, legyen az az órán való figyelés, vagy valamely feladat elvégzése. Hogyan diagnosztizálható az ADHD? Hogyan befolyásolja a betegség a tizenévesek életét? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Héder Katalin iskolapszichológussal.

Varga Brigitta

– Mi is az az ADHD?

– Az ADHD az „attention deficit hyperactivity disorder” (magyarul: figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) angol kifejezés rövidítése.

– Milyen tünetei vannak?

– Fő jellemzője a figyelemzavar, melyhez hiperaktivitás és gyenge impulzuskontroll párosul. Akkor beszélhetünk ADHD-ról, ha ez a három tünet együtt jelentkezik. E betegséghez gyakran társulnak más rendelleneségek is, mint például a tanuláshoz szükséges speciális részképességek zavarai, továbbá alvás-, evés- és ürítésszabályozási nehézségek. Csatlakozhatnak hozzá immunműködési problémák, például gyakori és ismétlődő fertőző betegségek, gyulladások, autoimmun jellegű megbetegedések, pajzsmirigygondok, inzulin-rezisztencia stb. A figyelemzavarral küszködő tanulónak nehézséget okoz a koncentráció. Az ablakpárkányra szállt kismadár, a halk eső vagy a hátsó padban suttogó osztálytárs is könnyen megzavarhatja tanulás közben. Gondolatai gyakran elkalandoznak. Sokszor követ el figyelmetlenségből eredő hibákat. Megállás nélkül pörögnek a gondolatai, azonban olykor felesleges dolgokon töpreng. A hiperaktivitás szó jelentése „túlműködés”.

Az ilyen gyerek állandóan pörög, mindig elfoglalja magát valamivel, folyamatosan új ingerekre, változatosságra van szüksége, egyfajta „belső nyugtalanság” érzése gyötri, nehezen tud ellazulni.

Folyton babrál valamivel, mozgatja a lábát vagy himbálja a székét, nem tud egy helyben nyugodtan ülni vagy állni. Általában gyorsan és sokat beszél. Jellemző rá, hogy féktelen, lobbanékony. Hiányzik vagy alul működik nála az önkontroll: nem gondolja át, mielőtt tesz vagy kimond valamit. Indulatait nehezen tartja kordában, van, hogy dühkitöréssel reagál mások számára jelentéktelen helyzetekre.

– Hogyan ismerhető fel a betegség?

– Csak akkor beszélhetünk ADHD-ról, ha a fent említett tünetegyüttes mindegyik ismertetőjele több mint hat hónapja megfigyelhető a gyermeknél és ezek a tünetek nemcsak egy adott közegben, hanem minden színtéren észlelhetők, legyen akár otthon, az iskolában vagy barátai társaságában.

Az ADHD-s gyerek hamar a figyelem középpontjába kerül. Gyakran megzavarja a rendet az osztályban. Elkalandozik a figyelme, nem tudja visszamondani a tananyagot. Impulzivitása miatt gyakran verekszik.

Rendszeresen elkésik. Elhagyja a holmiját. Jellemzően több dologba belekezd, de nem fejezi be azokat. Gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna. Energiaszintje és hangulata hullámzó, óránként képes változni.

– Milyen okok idézhetik elő a betegséget?

– A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar okai nem tisztázottak, bár világszerte intenzív kutatás folyik ezek felderítésére. Feltételezik, hogy a genetika is szerepet játszhat ebben, a születés közbeni sérülés, a környezeti és szociális ráhatás is kiváltó ok lehet, de akár stressz is állhat a tünetegyüttes hátterében.

– Mennyire gyakori az előfordulása?

– A jelenlegi vizsgálatok szerint a gyermekkori ADHD előfordulása világviszonylatban 3-6% körül mozog. Általában több fiút érint mint lányt.

– Mennyire kezelhető? Hová lehet fordulni segítségért?

– Fontos a korai felismerés, hogy szakember segítségével mihamarabb csökkenteni lehessen a másodlagos károsodásokat, mint például az alacsony önbizalmat és önbecsülést, a motiválatlanság szintjét. Az ADHD-nak különböző súlyossági fokozata lehet. Sok esetben felnőtt korra megtanul az érintett vele együtt élni, vagy bizonyos fokig kezelni a helyzetet. Ha a tüneteket felismerjük gyermekünknél, mindenképpen érdemes óvoda- vagy iskolapszichológushoz, illetve háziorvoshoz fordulni.

Egyes esetekben gyógyszeres kezelést is előírhatnak.

Amennyiben a tünetek túl súlyosak, előfordulhat, hogy magánoktatásra lesz szüksége a gyereknek. Erről a szakember dönt a súlyossági fokozat alapján. Van azonban, amikor egy pszichológussal való konzultáció is segíthet a családnak, esetleg a tanárnak megérteni azt, hogy a gyerek nem neveletlen, hanem egy rendelleneségben szenved. Tehát már csak emiatt is fontos a pontos diagnózis felállítása.

– Hogyan viselkedjünk egy ADHD-val küzdő személy jelenlétében?

– Fontos, hogy a környezete el tudja fogadni szokatlan magatartását és megértse, hogy az ADHD-val küszködő gyerek nem szándékosan viselkedik úgy, ahogy. Nem rossz, neveletlen vagy szemtelen, hanem hiperaktív, figyelemzavaros, amitől ő maga még jobban szenved, mint a környezete.

Fontos, hogy a szülő vagy a tanár ne éreztesse vele azt, hogy ő rossz gyermek.

Természetesen nem kell minden felett szemet hunyni, de szeretetteljes keretek közt érzékeltessük vele, hogy nem figyel, elkalandozott. Nélkülözhetetlen tehát az elfogadó környezet és az, hogy mindig a gyerek tettét, és ne magát a gyereket minősítsük!