A múlt vasárnap este, a magyar költészet napjára szánt jegyzet megírásához készülődve súlyos hibát követtem el.
Pedig már formálódott bennem a gondolat: a magyar líra ünnepének méltatását mi mással lehetne kezdeni, mint József Attila szállóigévé vált soraival (mint köztudott, a magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik):
„… szükséges, hogy vers írassék,
különben meggörbülne a világ
gyémánttengelye.”
A fentebb jelzett hiba az volt, hogy beleolvastam az egyik ukrán hírportál szalagcímeibe. Íme néhány:
Az oroszok ukrán hadifoglyokat végeztek ki…
Az orosz hadsereg katonái Harkiv központját támadták…
Az oroszok légibombát dobtak Kupjanszkra…
S bizony a költő egy másik verssora tolakodott előre:
„A gyereknek kél káromkodni kedve”
(Kései sirató)
Tudom, nem szerencsés egy sort kiragadni szövegkörnyezetéből, de ha már eljutottam eddig, nézzünk szembe a háború kegyetlen valóságának egyik leginkább szívbemarkoló tényével.
„Több mint 1806 gyermek esett áldozatul Ukrajnában az Oroszországi Föderáció teljes körű fegyveres agressziója következtében. Az ügyészek eddigi hivatalos információi szerint 537 gyermek halt meg, és több mint 1269-en szenvedtek különböző fokú sérüléseket.” (A szomorú adatot a főügyészség 2024. március 28-án tette közzé.)
Illik-e mindez a költészet napjához? Lehet, hogy nem. Hisz a líra kapcsán a szépség, a harmónia, az emberi nagyság, a lélek tisztasága kellene, hogy eszünkbe jusson.
De az is helytálló, hogy a versnek, a költészetnek akkor van értelme, ha igaz:
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
A költészet az, ami a legsötétebb korszakokban is táplálja a hitet, feloldja az ellentmondásokat, mutatja a helyes irányt. Életben tartja a reményt.
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!…
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
(Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
