„ha csak egyvalaki mellém állt volna…” │KISZó-háttér

A WHO adatai szerint a világon évente körülbelül 40-50 millió abortuszt végeznek el. Ez körülbelül 125 000 esetet jelent naponta. Ukrajnában hivatalos statisztikák szerint évente 200 ezer terhességmegszakítás történik, ám a valóságban ez akár a duplája is lehet. A meg nem született gyermekek és a családok védelme érdekében jött létre több mint tíz évvel ezelőtt a Család és Élet Egyesület Kárpátalján. Felvilágosítással, krízisbe került várandós nők gondozásával foglalkoznak, de különös hangsúlyt fektetnek az abortuszon átesett nők lelki rehabilitációjára is. Az egyesület vezetőjével, Popovicsné Palojtay Mártával beszélgetünk.

Varga Brigitta

– Önt mi szólította erre a szolgálatra?
– Majnek Antal püspök atya 2008 októberében kiküldött a franciaországi Lourdes-ba egy életvédő konferenciára, melynek témája az abortusz utáni szindróma volt. Nagyon megérintettek az ott hallott elődadások, tanúságtételek, hogy milyen szenvedésen mennek keresztül az abortuszon átesett nők, és ez milyen hatással van a családjukra, végső soron az egész társadalomra. Felismerve az ügy jelentőségét és a szakmai segítségnyújtás szükségességét, a püspök atyával elindítottuk az életvédő munkát az egyházmegyében. Eleinte csak prevenciós tevékenységet végeztünk, mára három fő csoportba osztható munkásságunk: a magzati élet védelme és a krízisbe jutott várandós anyák támogatása, az abortuszon átesett nők segítése, valamint az emberek információhoz juttatása (pl. plakátkampány, iskolai előadások, természetes családtervezés tanítása lelkigyakorlatok által).

– Vallási szervezetről vagy civil egyesületről van szó?
– Civil egyesületként működünk, de a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyével szoros együttműködésben vagyunk. A résztvevők természetesen bármilyen vallásúak lehetnek. Voltak már görögkatolikus és pravoszláv hitű résztvevőink is. Ugyanígy nyitottak vagyunk mind a magyar, mind az ukrán közösség felé, minden két nyelven hangzik el.

– Milyen volt a helyzet a kezdetkor, változott-e valami mára?
– Az 1990-es években Kárpátalján (és a volt szovjet térségben szinte mindenhol) a nők 90 százaléka esett át abortuszon. Akkoriban ez bevett eljárás volt. Pontos statisztikát vezetni erről rendkívül nehéz, mivel könnyedén elérhető a gyógyszeres terhességmegszakítás. Ukrajnában a terhességmegszakítás törvényesen 12 hétig engedélyezett. A 12-22 hét közötti abortusz csak egészségügyi, szociális vagy személyes okok alapján lehetséges, és orvosi bizottság beleegyezésével történhet. Ráadásul a hivatalos felméréseknek már nem képezik részét az első 7 hétben végzett abortuszok, ezeket csak úgy nevezik, hogy a menstruációs ciklus vákuumos beszabályozása. Márpedig egy megfogant emberi életről van szó, hisz ennyi idősen a magzatnak már keze és lába, emberi alakja van… Az egész világban megfigyelhető, hogy mennyire manipulálják ennek az értelmezését és megfogalmazását, csakhogy ne nevezzük nevén azt, ami valójában történt. A legtöbben tudatlanságból vagy kényszer hatására döntenek az abortusz mellett, ezért 12 évvel ezelőtt felvilágosító kampányba kezdtünk. Óriásplakátokat helyeztünk el Munkácson, Ungváron az utak mentén, amelyeken felhívtuk a figyelmet arra, hogy a magzat már élő ember, és van választása a nőknek. Ennek a hatására egy év alatt több mint 50 százalékkal csökkent az abortuszok száma. Ez sokaknak segített abban, hogy megtartsák a kibabájukat, rengeteg személyes visszajelzést kaptunk.

Babasirató.hu

„Drága bátyám! Anyu nem emleget, de tudom, hogy gondol rád minden nap. Egyetlenegyszer beszélt, akkor mondta el, hogy sajnos nem érkeztél meg. 35 lennél, tesó. Bárcsak megismertelek volna. Találkozunk odaát! Üdv: kicsi húgod”

Veszteség éve: 1987

– A beszámolók alapján hogy látják, mit élnek át a nők a magzatuk elvesztése után?
– Gyakori az önvád, a bűntudat, az üresség érzése, az abortusz-téma kerülése, de nem ritka az alvászavar, a depresszió, a gyógyszerekbe és az alkoholba való menekülés sem. A nőknek sokszor megromlik a kapcsolatuk a párjukkal, tönkremegy a szexuális életük. Többségük állandóan ingerült, gyakran kerülnek konfliktusba a családtagjaikkal, mert van bennük egy feldolgozatlan trauma, amivel nem tudnak mit kezdeni. Volt olyan eset, mikor egy édesanya felnőtt gyermeke a lelkigondozás után értetlenkedve kérdezte meg tőlünk, hogy mit csináltunk az anyjával, hogy már nem veszekszik.

– A közvélekedés a megfogant magzatot sokszor csak egy szövetcsomónak tartja, és nem ismeri el, hogy abortusz vagy vetélés esetén a nő a gyermekét veszíti el.
– Magam is elveszítettem két kisbabát. Mikor ez megtörtént, nagyon sírtam a kórházban, majd jött egy nővérke és rám szólt, hogy ne bőgjek, majd elmúlik. Csak hát ez nem így működik. A társadalom szemében a veszteség nem feltétlenül egy emberi élet. Ezért azt mondani, hogy fáj a gyermekem elvesztése, abortusz vagy vetélés esetén kevésbé vállalható fel. Amikor meghal egy hozzátartozónk, láthatjuk a holttestét, elbúcsúzhatunk tőle a temetésen, később kimehetünk hozzá a temetőbe. Abortusz után viszont nincs semmi, ezért könnyen megtorpan a gyász folyamata. Sokaknak ugyan sikerül ezt a „csomagot” jó mélyre eltemetni a szívükben, de aztán egy-egy nehezebb élethelyzet – akár évtizedek múlva is – felszínre hozhatja ezt az elfelejteni akart emléket.

Babasirató.hu

„Annyira bíztam, hogy most sikerül, hogy velünk maradsz. Vigyázzatok egymásra mind a 3-an.”

Veszteség éve: 2023

– Milyen tapasztalatot hoztak a gyászfeldolgozó lelkigyakorlatok?
– Az egyik legnagyobb tanulság, hogy ezeket a sebeket az idő nem gyógyítja be. Nem lehet azt mondani, hogy majd elmúlik. Megfordultak nálunk 60, sőt még 80 éves asszonyok is, akik egész életükben cipelték ennek a terhét. Ráadásul azt hiszik, hogy ezzel egyedül vannak, közben naponta találkoznak olyanokkal, akik ugyanúgy szenvednek a lelkük mélyén, csak épp olyan jól titkolják. Amikor eljönnek hozzánk, sokan kimondják: „Azért jöttem, mert már nem bírok tovább így élni!” Mikor valaki terhes lesz, akkor az egész teste, pszichéje kismama üzemmódba kapcsol. Felfigyel a környezetében lévő várandós nőkre, az újszülöttekre, majd mikor ezt a folyamatot meg akarja szakítani, akkor megpróbálja elhitetni magával azt, hogy az még nem egy gyermek. Mikor véghez viszi az abortuszt, csak akkor tudatosul benne mit tett, hogy a kicsinyét vesztette el. Ezért is fontos a prevenció, a felismerés, a tudatosság. Megdöbbentő, milyen sokan mondják: ha csak egy ember is mellettem állt volna, nem mentem volna abortuszra. Az anyák gyakran óriási nyomás alatt vannak, és épp a választási jog nevében veszik el tőlük a szabad döntés lehetőségét. Nagy hazugság, hogy az abortusz megoldja a problémát, igazából csak ezután kezdődnek a nehézségek.

– A lelkigyakorlaton együtt vesznek részt azok, akik abortuszon estek át, és akik vetélés során vesztették el a gyermeküket. Milyen ez a találkozás?
– Van egy nagyon komoly eltérés e két eset között, mégis meglepően könnyen együtt tudnak dolgozni a gyógyulási folyamaton. A legnagyobb különbség az önvád megélése, hogy mennyire hibáztatom magam a történtekért. Azonban vetélés esetén is ez sokszor megfigyelhető, oly sokszor hallottuk azt, hogy ha jobban vigyáztam volna, ha hamarabb elmegyek az orvoshoz, ha nem emeltem volna nehezet stb. Mindig keressük az okot, hogy hol hibáztunk. Amikor a résztvevők elmesélik a történetüket, az olyan megrendítő, és annyira bele tudják élni magukat a másik helyzetébe, hogy senkinek sem jut eszébe ítélkezni. A lelkigyakorlat címe is azt üzeni: Ne félj, én nem ítéllek el! Egy-egy történetet megismerve mindig kiderül, mennyi minden van a háttérben. Az egyetlen érzés, ami ilyenkor előjön, az az együttérzés.

Babasirató.hu

„Te nagyon beteg voltál, én pedig azóta vagyok belebetegedve a hiányodba. Olyan beteg voltál, hogy megszületni is képtelen lettél volna. Gyomor, szív, tüdő stb… Ott voltam minden pillanatban veled. Az első pozitív csíktól, a szíved utolsó dobbanásáig, ahol a szívjelző monitor kiegyenesedett. Zokogtam, meghaltam, szétestem. Végig néztem, ahogy megállítják a szíved, de előtte kaptam 10 perc búcsút. Emlékszel? 2 szót hajtogattam… sajnálom, szeretlek. Mai napig ezeket mondom. Bocsáss meg, hogy a mi történetünk így ért véget. Én nem így akartam. Én vártalak, szerettelek, és szeretlek. Sosem foghattalak, de hiányzol. Köszönöm azt a 24 hetet, amit velem töltöttél.”

Veszteség éve: 2019

– Hogyan élik ezt meg a férfiak, a gyerekek?
– A férfiakban is jelen van a veszteségtudat, csak nehéz beszélniük róla. Nekik sokszor még választási lehetőségük sincs, vagy éppen ők azok, akik rossz döntést hoznak. Találkoztam már többször is olyan kemény, erős férfiakkal, akik arcán potyogtak a könnyek, miközben arról meséltek, hogy nem tudták megvédeni a babát, vagy nem értik, hogyan voltak képesek a saját gyerekük világra hozása ellen szólni. A gyerekeknek általában nem beszélnek erről, de ez nem megoldás, mivel a gyerek észleli azt, ha a családban titok vagy megoldatlan probléma van. Előbb vagy utóbb megtudják, s akkor felvetődik bennük a kérdés, hogy min múlt az, hogy ők megszülettek, csak szerencséjük volt? Tudat alatt, kimondatlanul egyfajta túlélő bűntudatot éreznek, hogy miért pont ők maradt életben. Azonban ahelyett, hogy ezen szoronganak, meg kell értetnünk velük, hogy lehetnek hálásak is azért, hogy velünk vannak. Az ember érzelmileg olyan parányi, hogy nem tud egyszerre két dolgot csinálni. Amikor hálás, akkor nem szorong, és nincs bűntudata.

– Hogyan kezdődhet el gyógyulás?
– Mi a gyász folyamatán segítjük végig őket. Az első lépés, hogy felszínre hozzuk a lelkük mélyébe zárt fájdalmat. Engedjük meg magunknak a fájdalom, a veszteség megélését és hagyjuk abba a tagadást. A második lépés a megszemélyesítés. Adjunk a magzatnak nevet, fogadjuk el őt úgy, mint egy gyereket, mert lehet, hogy a teste kicsi volt, de a lelke teljes értékű. Érdemes valamilyen módon megörökíteni a kisbaba emlékét. Csak úgy tudunk elbúcsúzni tőle, ha elfogadjuk, hogy létezett. A harmadik lépés a megbocsátás önmagunknak, a negyedik pedig az elengedés, a normális életbe való visszatérés. Könnyebb ezen átesni, ha van hitünk és tudjuk, hogy van egy teremtő Isten, aki engem akkor is szeretett, amikor ezt megtettem.

Babasirató.hu

„Édes kicsi lélek! Már 23 éve, hogy nálam jártál vendégségben. Még mindig nem könnyű, még mindig fáj. Csak megtanultam együttélni vele… Szüntelenül szeretlek!”

Veszteség éve: 2001

– Nem lehet könnyű ennyi szenvedéstörténetet végighallgatni. Le tudják tenni mások fájdalmát?
– Mindig nagyon megérintenek a lelkigyakorlatokon hallott történetek. Gyakran együtt sírunk a résztvevőkkel. De tudom azt, hogy ennek az Irgalmas Isten előtt van a helye. Senkit sem hagyunk reménytelen helyzetben, a kétségei közt őrlődni, hanem velük együtt küzdünk meg a gyásszal, a kilátástalansággal. Ezt követően pedig látni azt, hogyan gyógyulnak meg és szabadulnak meg ettől a tehertől a nők, és elhiszik végre, hogy ők igenis szerethetők, hogy Isten nekik is megbocsát és ezáltal ők is megbocsáthatnak önmaguknak, hatalmas öröm, ami minket is kihoz a szenvedésből.

– Babasirató címmel virtuális emlékfalat hoztak létre a meg nem született babáktól való búcsúzás lehetőségét nyújtja a szülőknek. Miért jó egy ilyen felület?
– A virtuális emlékfalon bárki, édesanya, édesapa, nagyszülő vagy más hozzátartozó, aki egy gyermek elvesztésének sebét hordozza, anonim módon emléket állíthat. Az oldal abban is segítséget nyújt, hogy beazonosítsák érzéseiket, tüneteiket, amelyeket a baba elvesztése után érezhetnek. A babasirato.hu a gyógyulás helye. Itt gyakorlati tanácsok is kaphatók a feldolgozáshoz. Reméljük, ezáltal sokaknak segíteni tudunk a gyász feldolgozásában. Ugyanakkor bízunk abban is, hogy akik – akár csak kíváncsiságból – elolvassák a magzatukat elvesztő asszonyok gondolatait, érzéseit, nagyobb együttérzést tanúsítanak majd irántuk, illetve, ha egyszer ők vagy a környezetükben kerül valaki döntési helyzetbe, eszükbe jutnak ezek a történetek.

Babasirató.hu

„Sosem fogom magamnak megbocsátani, hogy elvetettelek. Minden egyes nap gondolok rád, kicsi csillagom, és más gyermekeket látva azon morfondírozom, Te most mekkora lennél, mi mindenre lennél már képes, milyen lehetett volna a kacagásod, vajon apukád göndör haját és nagy mosolyát örökölted volna, vagy az én mosolygödröcskémet, ami csak az egyik oldalon van és a barna szemeimet? Sosem fogom megtudni, és nincs bár még más gyermekem, senki nem veheti el tőlem, hogy általad édesanya vagyok már, egy, a mennyben lakó kislány édesanyja. Annyit kértem a jó Istent, hogy megbocsásson nekem – remélem, Te is meg tudsz. Hiányzol. Anya nagyon szeret.”

Veszteség éve: 2021

– Ha valaki szeretne „gyógyulni”, hol jelentkezhet?
– Van ukrán (Vira: 050-1717131) és magyar nyelven hívható munkatársunk (Márta: 099-2411-872), illetve e-mail ([email protected]) címünk. Személyes találkozásra is lehetőség van. Teljes titoktartást biztosítunk (és egyébként a lelkigyakorlaton is erre kötelezünk minden résztvevőt), éppen ezért még a helyszínt és az időpontot sem hirdetjük meg nyilvánosan, nehogy kitalálható legyen, hogy az illető nálunk járt.