Matematikus a végzettsége, ám a sporttal is szemezgetett. Tanárként, majd logisztikai szakemberként dolgozott, mielőtt a közigazgatást választotta. Négy éve tevékenykedik elöljáróként. Igyekszik jól beosztani az idejét, törekszik a pontosságra, és értékeli is azt. Két lábbal áll a földön, a realitás talaján szeret mozogni. Nehéz kihozni a béketűréséből, próbálja mindenre megtalálni a legjobb megoldást. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Nagy József, Csonkapapi, Kispapi és Hetyen elöljárója.
Bujdosó Ivett (Csonkapapi)
– 2020-ban került Csonkapapi, Kispapi és Hetyen élére.
– Végzettségem szerint matematikus vagyok, három évet dolgoztam a szakmámban a Haranglábi Általános Iskolában, majd az élet a logisztikai irányba terelt. Beregszászban termeléstervezéssel foglalkoztam, melyhez elengedhetetlen volt a kiváló matematikai tudás. Láttam benne a kihívást, a folyamatos fejlődési lehetőséget, ezért némi megfontolás után léptem. Mindez több mint négy évvel ezelőtt megváltozott, amikor is felkért a Mezőkaszonyi kistérség polgármestere, hogy vállaljam el e három település elöljárói tisztségét. Korábban nem dolgoztam közigazgatásban, azonban vonzott a lehetőség, így elvállaltam.
– Milyen volt a váltás?
– A számítógéppel korábban is barátságban voltam, így az adminisztráció része nem ijesztett meg. Emellett a termelésvezetői tevékenységem során számos emberrel dolgoztam együtt, így a csapatmunka, a közös gondolkodás és a hatékony együttműködés fogalma is ismerős volt számomra. Nem mellékesen az elöljárói tisztség nagyrészt Csonkapapihoz köt, így a család közelsége is megkönnyítette a váltást.
– Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?
– Édesanyám és keresztapám is matematikus, így számomra egyértelmű volt, hogy én is ezen a pályán indulok el. A másik lehetőség a sport volt, ám végül kitartottam a „családi örökség” mellett. Nem bántam meg, hiszen az egyetemen lettünk egy pár a feleségemmel, akivel azóta is boldog házasságban élünk.
– Nehéz döntés lehetett, hiszen kiváló eredményeket ért el a sportban is.
– 9-11. osztályos koromban a 100 méteres síkfutásban megyei versenyt nyertem, tehát három éven keresztül a saját korosztályomban én voltam a leggyorsabb Kárpátalján. Később a beregszászi sportiskola tagja lettem, az elért eredményeimnek köszönhetően pedig felajánlották nekem, hogy Ukrajna bármelyik testnevelési egyetemére automatikusan felvételt nyerhetek. A legközelebbi városok Lemberg és Ivano-Frankivszk voltak, így elutasítottam a lehetőséget, és matematikus lettem.
– Meséljen a családjáról.
– Somi születésű vagyok, ám miután 2005-ben családot alapítottam, Csonkapapiba költöztem a feleségemhez. Egy évvel később megszületett a kislányunk, Natália. A feleségem, Dr. Nagy Natália az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének docense, a lányunk pedig az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és matematika, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol szakos diákja. Nagyon szeretünk utazni, korábban gyakran felkerestük Magyarország legszebb tájait, erre az utóbbi időben azonban sajnos nincs annyi lehetőségünk. Ehelyett vidékünk csodás helyeit látogatjuk meg egy-egy lazább hétvégén. Nagy álmunk, hogy amint lehetőségünk lesz rá, eljussunk a tengerhez.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Fiatalabb koromban a sport több ágát kipróbáltam, a legkedvesebb időtöltéseim a foci, a kézilabda és az atlétika voltak. Míg korábban aktívan tevékenykedtem ezekben, mára már csak a képernyőn keresztül követem nyomon az eseményeket. Ám így is felettébb élvezem. A másik hobbim az olvasás, a tematikát illetően nem vagyok válogatós.
– Előfordul, hogy hazaviszi a munkát?
– Nem jellemző, igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy mindenre jusson. Van olyan, hogy a lakosok kérdéseket tesznek fel nekem munkaidőn túl különböző üzenetküldő alkalmazásokon keresztül, ám ezekre nem esik nehezemre válaszolni. Amelyik kérés azonban számítógépet igényel, kizárólag a községházán végzem el.
– Hogy áll a pontossággal?
– Ez nálam elvi kérdés. Amennyiben meg kell jelenni időpontra, nincs apelláta. Természetesen én is emberből vagyok, így előfordult, hogy megcsúsztam, ám többségében a pontos megjelenés híve vagyok, és tartom magamat a megbeszéltekhez.
– Pozitívan tekint a jövőbe?
– A feleségem sokkal optimistább nálam, én inkább a realitás talaján szeretek mozogni, ám a mérleg nyelve általában a pozitív oldalra billen.
– Könnyen ad utasítást?
– Erre ritkán van szükség, ám nem esik nehezemre, hogy leosszam a tennivalókat. Általában együtt végezzük a ránk bízott feladatokat a munkatársakkal, nagyobb horderejű munka esetén pedig a közösség, az iskolai és óvodai kollektíva is besegít.
– Segítőkész?
– Amennyiben kéréssel fordulnak hozzám, azt igyekszem legjobb tudásom szerint, lehetőségeimhez mérten teljesíteni. Bizalommal fordulok a lakosokhoz, akik, úgy érzem, hasonlóképp viseltetnek irántam. Próbálom mindenre megtalálni a legjobb megoldást.
– Előfordul, hogy elfogy a türelme?
– Nagy türelemmel áldott meg az Isten, így nehéz kihozni a béketűrésemből. Talán a családom, a szüleim szidalmazása hoz ki a sodromból.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Igen. A korábbi munkahelyeimen is volt lehetőségem számos típusú embert megismerni, a hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalat pedig egyfajta alapul szolgál a többiek kiismerésében. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen nagyon kevés emberben csalódtam, többségében vannak a pozitív élmények. Ez azt jelenti, hogy általában jó emberekkel vagyok körülvéve.
– Mi az az emberi tulajdonság, amit nehezen visel?
– Elsősorban a butaság, illetve a gonoszság az, amit rosszul tűrök. Igyekszem az ilyen tulajdonsággal bíró embereket tudatosan elkerülni.
– Könnyen épít kapcsolatokat?
– Minden téren megtaláltam azokat a személyeket, akik közel állnak hozzám. Vannak többéves barátságok, melyek kiállták az idő próbáját, és bár nem beszélünk minden nap, tudunk egymás dolgairól, megosztjuk a másikkal életünk fontos pillanatait.
– Van, amit megbocsáthatatlannak tart?
– Nem jut eszembe semmi ehhez kapcsolódó, így talán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy nem történt még velem ilyen.
– Kitartó?
– Igen, a végsőkig. Az aktív sport is erre nevelt, illetve a matematikai kihívások is a legjobb megoldások keresésére ösztönöztek. Nem szoktam félúton feladni, törekszem arra, hogy amit elterveztem, azt véghez is vigyem.
– Tud nemet mondani?
– Ritka az az eset, amikor tényleg visszautasítom a kérést, ám amikor az élet úgy kívánja, megteszem.
– Mit tenne, ha nyerne a lottón?
– Egy részét mindenképp a rászorulók megsegítésére fordítanám, hiszen jelenleg a kevesebből is igyekszünk jótékonykodni. Látjuk, hogy a mostani helyzetben sok ember küzd az anyagi biztonság megteremtéséért, és bármilyen szimbolikus segítség sokat jelent számukra.
– Mit változtatna meg az életében?
– Semmit sem szeretnék másképp tenni. Úgy gondolom, hogy azok a döntések, melyeket életem során hoztam, formáltak engem olyan emberré, amilyen jelenleg vagyok.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
