Úgy húzta a magyar muzsikát Szalonna és Bandája, hogy bizonyosan libabőrös lett mindenki, aki tiszta szívvel hallgatta! Rajtuk kívül még számos kárpátaljai zenekar tette bele szívét-lelkét abba a produkcióba, amit együtt, egymásért adtak elő.
Simon Rita
Ezt a találó címet választották a budapesti Fonóban megrendezett Kárpátalja-estnek, amelyen kárpátaljai népzenészek, táncosok, énekesek léptek fel annak érdekében, hogy bemutassák szülőföldünk kincseit, és kárpátaljai gyermekek táboroztatására gyűjtsenek.
A szervezők kiemelték, hogy a magyar összetartás nem csak a határvonalig tart és a kultúra nehéz helyzetben is segítséget tud nyújtani. Az esten Kárpátalja népművészetének sokszínűségét kívánták bemutatni külhoni és itthon élő előadók – együtt.
Szalonna és Bandáján, a Magyar Állami Népi Együttes tánckarán, és a Forrás Néptáncegyüttesen kívül kárpátaljai népzenészek, és énekesek, táncosok léptek fel: a Kárpátalja Táncegyüttes, a Kokas Banda, a Csipkés Zenekar, a Sodró Együttes, a Prima Volta Zenekar, a Cifra Zenekar, és Nagypaládról Balogh Kálmánék, akik cigány táncokat adtak elő.
A változatos előadások után, a műsor végén közös örömzenélés keretében, a tiszaújlaki prímás, Murzsa Gyula emlékére eljátszották azt a dallamot, amely a csak péterfalvai zenetáborként emlegetett nyári képzések végén már-már himnuszként csendül fel. Az est során éppen ezért gyűjtöttek, hogy az adományból biztosítsák, hogy a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet minél több gyermek számára lehetővé tegye, hogy részt vehessen a háború miatt már két éve Sátoraljaújhelyen megrendezésre kerülő Kárpátaljai Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborban.
A rendezvény a Váradi Levente képeiből összeállított kiállítás megnyitójával vette kezdetét, amit az est házigazdája, Pál István „Szalonna” méltatott. A népzenész az édesapjával, Pál Lajossal egy rögtönzött interjú keretében arról beszélgetett, mi vezet valakit arra, hogy földműves családból származva muzsikussá váljon, illetve Pál Lajos hogyan jutott Visktől a kijevi operaházig, majd vissza Kárpátaljára, és hogyan indították el elsőként Tiszapéterfalván az igazi magyar néptánc és népzeneoktatást. Pál István azt is elárulta, hogy édesapja életútjáról hamarosan megjelenik egy vaskos életrajzi könyv is, amiben minderről részletesen mesél.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
