Végre teljes tanévet tudhatunk magunk mögött, nehéz tanévet, mégis jól teljesítettünk. Magyar tanintézményként a legeredményesebben szerepeltünk a tanulmányi versenyeken – kezdte ünnepi köszöntőjét Zseltvay-Vezsdel Emese, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum igazgatója a ballagási ünnepségen.
Hegedűs Csilla
– A mai napon nemcsak igazgatóként állok itt, édesanyaként is, ami ritkán és nem is mindenkinek adatik meg. A pedagóguslét velejárója, hogy mindannyian, akiket tanítunk, kicsit a gyermekeinkké váltok, itt nevelkedtek, a Kossuth a második otthonotok. Innen indul most útjára 24 nagyszerű ifjú, akik líceumunk aktív, ötletgazdag, megbízható, szeretetreméltó, okos és tehetséges fiataljai – fogalmazott az igazgató, majd arra kérte a ballagókat, bárhová is sodorja őket az élet, soha ne feledjék Beregszászt, a nagy múltú Kossuth Líceumnak pedig mindig legyen helye a szívükben.
Trieb Gergely, a beregszászi magyar külképviselet konzulja ünnepi köszöntőjében kiemelte, Kárpátalja mindig valaminek a széle, perifériája volt, amely viszont erősítette a szülőföldhöz, az anyanyelvhez és oktatáshoz való ragaszkodást, az itt élők közösségéhez, kultúrájához való hűségét, a megmaradásban való hitét. A ballagókat arra kérte, legyenek hálásak szüleiknek és tanáraiknak, akik nehéz lelki és anyagi helyzetben is minden erejükkel, tudásukkal azon fáradoztak és fáradoznak, hogy embert faragjanak belőlük és felkészítsék őket a nagybetűs életre.
– Legyetek hálásak azért is, hogy jelenléti oktatásban részesülhettek, hogy az ország hivatalos nyelve mellett az anyanyelveteken is tanulhattok és viszonylagos békében élhettek itt Kárpátalján. Jelen helyzetben ezt meg kell becsülni. Nemcsak a közéleti szereplőknek, politikai és érdekvédelmi szervezeteknek, vagy egyházi felekezeteknek kell köszönetet mondani, hanem a pedagógusoknak, nevelőknek, szülőknek és mindenkinek, aki a saját helyén hittel és elszántsággal, egyre nehezebb körülmények között végzi értékteremtő feladatait, építve ezzel az itt maradt magyarság jövőjét és megmaradásban való hitét – tette hozzá a diplomata.
Taracközi Ferenc, a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze három gondolatot helyezett a ballagók szívére: önállósodás, identitás, ráébredés.
– Napjainkban minden azt sulykolja a szívünkbe, a fejünkbe, hogy mi magunk vagyunk a magunk urai. Időközönként viszont azzal kell szembesülnünk, hogy mennyire kevés ez a hatalom, hogy az erő mégsem a mi kezünkben van. Gondoljátok át, kik vagytok, honnan indultok és hová mentek, amiben felfedezhetitek azt, hogy mit jelent Beregszász, mit jelent az iskola, tanáraitok, és mit jelent számotokra az Istenhez tartozás, a hit. Mert ez az identitás az, ami a zsákutcákból ad kiutat. Isten ad erőt ahhoz, hogy felálljatok, és ráébredtek az atyai ölelésére. Ezt kínálja Isten, hogy az Ő ölelésében éljétek az életeteket, és merjetek mindenre úgy tekinteni, hogy az az Isten jelenlétében van – hangsúlyozta a református lelkész.
Virág Szabolcs görögkatolikus áldozópap gratulált a szülőknek, pedagógusoknak és végzősöknek, akikre büszkék lehetünk.
– Könnyeket látok a szemekben, de ezek nem a szomorúság, ezek az öröm könnyei. Hálásak vagyunk az Istennek értetek, hogy itt lehettek, és mi is itt lehetünk ezen a csodálatos ünnepen – emelte kis az áldozópap.
– Eltelt tizenegy év, mára hölgyek és urak lettetek: a szemem előtt váltatok azokká. Intelligens, szép, okos felnőttekké, akikkel mindent meg lehetett beszélni, meg lehetett valósítani. Egy nehéz időszakban lettetek kamaszok, ez a mostani év talán picit könnyebbnek tűnt, de az előttetek álló évek még tele vannak rejtélyekkel, amelyek a ti talpraesettségeteket, önállóságotokat, megbízhatóságotokat teszik próbára – fogalmazott búcsúbeszédében Orbán Erika, a 11. osztály osztályfőnöke. Végül azt kívánta „gyermekeinek”, céljaikat tudják megvalósítani, életük legyen örömteljes és elégedett, de mindenekelőtt a béke a legfontosabb, amit manapság kérni és kívánni lehet.
Dobsa István, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke, a Beregszászi Járási Tanács képviselője egyúttal szülőként osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel.
– A tanári pálya nem csupán egy szakma: sokkal több annál, igazi hivatás. Ezt bizonyítják az eredmények, amiket a diákok elértek. Hálás szülőként szeretném megköszönni minden pedagógusnak a komoly munkát, amit napról-napra, lépésről-lépésre a gyermekek képzésébe, nevelésébe, okításába fektetett – fogalmazott Dobsa István, majd a végzősökhöz fordulva azt kérte tőlük, egy dolgot soha ne felejtsenek el, mégpedig azt, hogy honnan indultak. Hiszen itt kapták meg azt az alapot, amire életük falait ezután építhetik.
A 10. osztály nevében Mónus Petra búcsúzott a végzősöktől, ezt követően a 10. osztályos tanulók átadták az útravaló tarisznyákat a ballagó diákoknak. A tanintézményben hagyománnyá vált, hogy az 1. osztályos tanulók apró ajándékkal kedveskednek a végzősnek, a csöppségek átadták ajándékaikat a ballagóknak.
A 11. osztály nevében Vezsdel Evelin és Svetku Szintia búcsúztak alma materuktól, tanáraitól, diáktársaiktól. Átadták a stafétabotot, melyet Sárközi Bence, 10. osztályos tanuló vett át. Végül, könnyekkel küszködve elénekelték búcsúdalukat, s egy-egy virággal köszöntek meg mindent tanáraiknak, szüleiknek.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
