Egyedi kihívásokkal – és most enyhén fogalmaztam – néztek szembe azok a diákok, akik az elmúlt napokban búcsúztak/búcsúznak az iskolától Kárpátalján. A ballagás mindig örömteli esemény a végzős, a család és a tanárok életében, még akkor is, ha közben háború dúl az ország déli és keleti részében.
A mostani végzősök 2013-ban ültek be az iskolapadba, mindössze három hónappal az Euromajdan forradalom kitörését megelőzően. A halálos áldozatokat is követelő Majdan téri tüntetések miatt megbukott, majd elmenekült Ukrajnából Viktor Janukovics oroszbarát elnök. Javában tanulták az ábécét és a betűvetést a kis nebulók, amikor 2014 március elején kirobbant a fegyveres konfliktus Ukrajna keleti részén, Oroszország jogellenesen annektálta a Krím-félszigetet. Az ország elkezdett Nyugat felé orientálódni. Furán hangzik, de megtanultunk együtt élni azzal, hogy a kelet-ukrajnai frontvonalon – ami Kárpátaljától több mint ezer kilométerre van – a tűzszünetek ellenére is folyamatosak voltak a kisebb lokális összecsapások. Szomorú tény, hogy az évek alatt kárpátaljai katonák tucatjai, köztük magyarok estek el. Akkor azt gondoltuk, ennél rosszabb nem jöhet. Tévedtünk! 2019 végén a koronavírus-járvány miatt bevezetett távoktatás, majd a 2022 elején kirobbant háború nehezítette az oktatási folyamatot, állította kihívás elé az oktatási intézményeket, a gyerekeket és a szülőket. Az iskolába járás nemcsak a tananyag átadásáról szól, hanem a közös tanulási élményekről és a közösségi támogatásról is. Mindennek fejében éveken keresztül pallosként lebegett az iskolások feje felett a 2017-ben elfogadott oktatási törvény, amely korlátozta volna az anyanyelvi oktatást. Ám az ukrán parlament tavaly decemberben elfogadott nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvénye lehetővé teszi az oktatás folytatását a nemzeti kisebbségek nyelvén, amely uniós nyelv. De még hosszasan sorolhatnánk, milyen kihívások elé állította a kárpátaljai magyarságot az elmúlt 11 év.
A háború továbbra is tart, nap mint nap szedi áldozatait, és egyelőre nem látni a végét. A kialakult helyzet számos családot szakított szét Kárpátalján. Vannak egyesek, akiknek az édesapja a fronton szolgál, a legrosszabb esetben életét vesztette a háborúban. Ismét áramszünetek nehezítik meg mindennapjainkat. Ha visszagondolunk az iskolásévekre, többnyire pozitív és szép élmények jutnak az eszünkbe.
Az idő mindent megszépít – szokták mondani. Abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy a most ballagók is csak a szépre és a jóra emlékeznek majd. Most egy új élet kezdődik számukra, ahol sokkal nagyobb kihívásoknak kell majd megfelelniük.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
