Politikusok, újságírók, szakértők az európai parlamenti választások tanulságait elemzik. Ugyan Ukrajna nem volt részese mindennek, ám Kijev szempontjából is lényeges fejleményei lehetnek június kilencedikének. Amint azt már megszokhattuk, Kárpátalja is képviselve lesz az Európai Parlamentben, miután a magyar kormánypártok Ferenc Viktória személyében egy kárpátaljai származású jelöltet is bejuttattak az EP-be, aki megválasztása után közösségi oldalán azonnal jelezte: azon fog dolgozni, hogy megismertesse a kárpátaljai magyarok valós törekvéseit és a közösség jelenlegi nehéz helyzetét a minél szélesebb európai közvéleménnyel és az európai politikusokkal.
Az európai integráció ígéretével már húsz éve hitegetett Ukrajna még nem érintett az EU-s választásokban, Magyarország viszont éppen húsz éve már, hogy igen. Több ukrajnai elemzést is láttam, melyek a magyarországi eredményeket boncolgatják. Kissé megmosolyogtató, amint egyesek a 14 éve kormányzó erők leszereplését próbálják belelátni a választások eredményébe. Anélkül, hogy a magyar belpolitikát kívánnám „megfejteni”, azért arra felhívnám minden elemző figyelmét, hogy amint a futballban a végeredmény, az iskolában a bizonyítvány, úgy a politikában a választások eredménye a lakmuszpapír. Eszerint pedig – akárhogy is akarják némelyek csűrni-csavarni – az a nagy helyzet, hogy a Fidesz-KDNP egymaga több szavazatot szerzett, mint az összes többi EP-be jutott magyar párt összesen. Ezek a makacs tények.
Az viszont már sokkal izgalmasabb, hogy miként szerepeltek Kijev stratégiai partnerei. Ursula von der Leyen pártját leszámítva nem jól. Nagyon nem jól. Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár pártja történelmi vereséget szenvedett. Mit nem adnának a sokat szidott Fidesz 44 százalékáért…
Ukrajnának nagyon rosszkor jött Macron megtorpanása. Az, hogy Franciaországban az oroszbarátnak tekintett Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés kétszer annyi voksot szerzett, mint a gallok mostani elnökének pártja, rossz ómen Kijev számára. Mert az egyértelmű kell legyen minden józanul gondolkodó elemző számára, hogy ebben a megsemmisítő vereségben bizony vastagon benne volt Macron háborúzni akaró álláspontja. A harci retorika helyett az elkövetkező hetekben azzal kel foglalkoznia, hogy a leszereplés hatására feloszlatott nemzetgyűlésben az előrehozott választásokon valahogyan megőrizze hatalmát, mert különben már az ő idő előtti búcsúja kerülhet napirendre, és itt most akarva-akaratlanul Boris Johnson sorsa jut eszembe, aki miután háborús buzgóságában megtorpedózta a körvonalazódó isztambuli orosz–ukrán békemegállapodást, jómaga elveszítette miniszterelnöki bársonyszékét. A brit kormányfővel és a francia elnökkel történtek a német kancellárt is óvatosságra ösztökélheti, főként, ha a saját pártjának lesújtó eredményeire tekint.
Ukrán szempontból azért jó híreket is ki lehet olvasni a mandátumok várható elosztásából. A pillanatnyi legvalószínűbb forgatókönyv szerint az Ukrajna iránt mindenben elkötelezett Ursula von der Leyen maradhat az unió élén, ami jó eséllyel azt is jelenti, hogy biztosított marad Kijev számára pénz, fegyver, paripa, még ha az eddigiekhez képest azt esetleg nehezebben is kapja meg.
Ugyanakkor a háborút elutasító, a diplomáciai megegyezést inkább támogató európai politikai erők jól mérhető megerősödése arra kell sarkallja Kijevet, hogy pragmatikusabb külpolitikát képviseljen az öreg kontinensen. Eddig a semmivel sem igazolható orosz agressziót elszenvedő ország külpolitikáját sokszor az emóciók, az indulatok határozták meg, ami a fenti okból kifolyólag bizonyos szintig teljesen méltányolható is, ám látva az összeurópai háborús fáradtságot, a geopolitikai nagyágyúk manővereit, az ország túlélését, a nemzet megmaradását szem előtt tartva egyes pontokon módosításokra szorulhat az ukrán diplomácia stratégiai irányvonala. Hogy a hatalmi elitek is belátják-e az európai közhangulat átrendeződésének nehezen tagadható folyamatát, azt a következő hónapok mutatják csak meg.
És ha már választások… Hogy Ukrajnában mikor választhatunk, azt jelenleg csak a jó Isten tudja. Az öt évvel ezelőtt megválasztott államfőnek május 21-én lejárt a hivatali ideje, új választások a háború befejezéséig nem tarthatók, halljuk a magyarázatot. Irina Mudra, a kijevi elnöki iroda helyettes vezetője nemrég arra emlékeztetett, hogy tavaly ősszel a parlamenti frakciók megállapodtak abban, hogy a hadiállapot idején minden marad a régiben. Ezt arra a kérdésre válaszolta, hogy miért nem kér senki alkotmányos véleményezést az elnöki legitimitás bonyolult kérdésében. Maga az államfő pedig egyik minapi külföldi interjújában a „nép általi felhatalmazására” hivatkozott az újságíró által feltett hasonló tartalmú kérdés kapcsán.
