Kitartó, segítőkész, megbízható. Nem szereti a konfliktusokat, alkalmazkodó, kiegyensúlyozott típus. Sokszor aggodalmaskodik, de az Igéből biztatást nyer. Úgy véli, nincs különösebb tehetsége, egyvalamihez azonban nagyon jól ért, s el is árulta mihez. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Márkus Anita, a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola magyar nyelv- és irodalomtanára.
Simon Rita
– Mindig is pedagógusnak készült?
– Állandóan tanító néniset játszottam, gyerekkoromtól kezdve az akartam lenni. Gáton jártam iskolába, az érettségit a Nagydobronyi Református Líceumban szereztem meg. Akkor már céltudatosan készültem a tanári pályára, ezért felvételiztem az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A magyar nyelv és irodalom, illetve a történelem szakra is felvettek, és akkor jött életem első nagy dilemmája, hogy melyiket is válasszam? Mindkettőt nagyon szerettem, de nem bántam meg, hogy végül a magyar nyelv és irodalom mellett döntöttem. Az olvasás volt a mindenem gyerekkorom óta, most is, ha tehetem, elmélyülök egy-egy jó könyvben. 2010-ben, az egyetem befejezése után rögtön állást kaptam itt Gáton, a Kovács Vilmos Középiskolában. Aztán 2018-ban megszületett a kisfiunk. A három év szülési szabadság után még visszamentem egy évre Gátra dolgozni, aztán kitört a háború és úgy éreztem, jól jönne, ha valami változna az életemben. Jött is a lehetőség, hogy Munkácson tanítsak, én pedig elvállaltam. Immár két éve a II. Rákóczi Ferenc Középiskolában tanítok magyar nyelvet és irodalmat, és úgy érzem, beilleszkedtem. Rendkívül kedves a kollektíva. Bár ugyanezt tapasztaltam Gáton is. Nagy dilemma volt az is, hogy menjek vagy maradjak? A család támogatott, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy lépjek, valami újat próbáljak ki. Nem bántam meg a döntésemet.
– Gáton magyar gyerekek tanulnak, Munkácson több a vegyes házasság. Más megközelítési módokat kell alkalmazni a magyar nyelv tanításánál?
– Valóban kihívást jelentett. De szeretem a kihívásokat, érdekes őket oktatni, nekik máshogy kell magyarázni. Nagyon szeretem a gyerekeket, úgyhogy szerintem ezzel a hozzáállással mindent meg lehet oldani. A tanítás valóban hivatás, nem lehet csupán munkaként tekinteni rá. Sokat számít a családi háttér is. Hiszen hiába hagyjuk magunk mögött a „civil” gondokat, az iskolában kihatással van ránk az otthoni légkör, illetve fordítva, ha az iskolából hazavisszük a munkát, akkor azt a család is megérzi, és tolerálniuk kell. Másként nem működik.
– Gyakran hazaviszi a munkát?
– A dolgozat- és füzetjavítás, az ellenőrző feladatok összeállítása, az óravázlatok elkészítése otthon zajlik, és sokszor a szülőkkel, kollégákkal, gyerekekkel való kommunikáció is folytatódik a munkaidő után. Ebből volt is egy-két szóváltás a férjemmel, de azóta sikerült ezt megszoknia és én is igyekszem jól koordinálni. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy a családra is maradjon idő, de a munka is el legyen végezve. Bevallom, nem könnyű. Ősztől pedig a kisfiunk első osztályos lesz, jön velem Munkácsra, ami még több pluszfeladattal jár majd. Többször gondolkodtam már azon, hogy milyen tehetséget kaptam Istentől, és arra jutottam, hogy igazából semmilyen különleges képességem nincs, abban viszont kiemelkedő vagyok, hogy felismerjem a gyerekek képességeit, meglássam azt, mihez van affinitásuk. És nem csak felfedezem, hanem ki is bontakoztatom a tehetségüket, rámutatok arra, miben tudnának fejlődni, és ezzel több gyermeknek is „adtam már szárnyakat.” Szavalóversenyekre, balladamondó versenyekre és egyéb vetélkedőkre viszem a diákokat. Sorra kapjuk az elismeréseket. Szerintem a pedagógusoknak ez is a feladata, hogy mindenkiben meglássa a jót, és támogassa a gyerekeket a céljaik elérésében. Igyekszem mindenkire egyforma energiát és figyelmet fordítani, és mindenkihez megtalálni a hozzá vezető utat. A gyerekek nagyon ügyesen kiszimatolják a szeretetet, és megnyílnak annak, aki törődik velük. Ezzel pedig nem szabad visszaélni, sőt, lehetőségként kell tekinteni rá, hogy még jobban megmunkáljuk őket. Gáton drámaszakkört is vezettem, óriási élmény volt, ezt most Munkácson is megpróbálom ősztől. Szerintem a gyerekek is nagyon élvezik majd a színjátszást.
– Mivel szokott kikapcsolódni?
– Az olvasással. Szeretem a klasszikus és a kortárs irodalmat is, a verseket, de érdeklődöm a kárpátaljai magyar irodalom iránt is. Amióta megszületett a kisfiam azóta a mesepedagógiába is beleástam magam. Együtt olvasunk. De igazából néha a házimunka is kikapcsol, jót tesz a szellemi megerőltetés után. Na és persze falun elmaradhatatlan a kerti munka. A jövőben szeretnék még utazgatni, felfedezni az európai városokat, a kulturális, épített örökségünket. Legutóbb Horvátországban voltam jutalomkiránduláson a tanulóimmal, óriási élmény volt. Jó lenne a családdal is utazni, szép helyeket meglátogatni.
– Miben nyilvánul meg az aggodalmaskodása?
– Rettentően aggodalmaskodó vagyok, sokat rágódom olyasmin is, amin nem kellene. Korábban, ha a gyermekem beteg lett, nagyon sokat nyugtalankodtam. Ez már picit változott, mert a gyerek is egyre kevesebbet betegeskedik. A férjem az, aki mindig megnyugtat és próbálja elterelni a gondolataimat.
– Határozott?
– A férjemmel inkább megbeszéljük a dolgokat, mintsem egyikünk vagy másikunk önfejűen döntene. Én amúgy is engedékenyebb vagyok, mint a férjem. Mindenben számíthatunk egymásra, közösen oldjuk meg a problémákat.
– Mivel lehet megbántani?
– Az igazságtalansággal, attól nagyon csalódott leszek. Már csak az is elszomorít, ha érzem, hogy be akarnak csapni. Próbálom azt gondolni magamról, hogy reálisan látom az életet, de néha előfordul, hogy naiv vagyok.
– Türelmes és segítőkész. Nehezen megy a nemet mondás?
– Nagyon. Többször éreztem már úgy, hogy ideje lenne megtanulni nemet mondani. Ha megkérnek valamire, akkor félreteszek mindent és segítek. Pedig vannak olyan helyzetek, amiből jobb lenne kimaradni és nem a mások érdekeit helyezni a sajátom elé. Ezt a „rossz szokásomat” apukámtól örököltem.
– Vallásos?
– Református, hitét gyakorló keresztyén vagyok. Isten útmutatása sokszor átsegít a nehéz helyzeteken, és ha döntés előtt állok, akkor imádkozom, Tőle kérek segítséget.
– Mottó?
– A hálószobánkban ki van téve egy igevers, ami így szól: Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. (Zsoltárok 37,5) Sokszor ránézek erre, amikor szomorkodom vagy elkeseredem. Ez ad nekem biztatást.
– Mi az, amit szeretne továbbadni a diákjainak, saját gyermekének?
– Emberségre szeretném nevelni a kisfiamat és minden rám bízott gyermeket. Nagy felelősség, hogy példát mutassunk, és olyan jó magyar embereket faragjunk belőlük, akik egymást tisztelik, támogatják.
KEDVENCEK: étel: házias ízek ital: kávékülönlegességek állat: kutya gyümölcs: szőlő, őszibarack növény: orchidea szín: pasztellszínek zene: változó könyv: Móra Ferenc: Aranykoporsó évszak: tavasz napszak: reggel erényének tartott tulajdonsága: megbízható negatív vonása: aggodalmaskodó
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
