Képtelenség lett volna eltéveszteni a magyar szurkolókat Stuttgart belvárosában. Már szombat este zengett a német város a Ria, Ria, Hungáriától. Habár a meglehetősen barátságosnak bizonyuló, kockás szoknyát hordó skót focirajongók többszörös “túlerőben” voltak a helyszínen, a maroknyi magyar csapatot ez nem zavarta: túlharsogtuk a skót dudát is.
Simon Rita (Stuttgart–Ungvár)
A labdarúgó Európa-bajnokságra összegyűlt társaság vasárnapra azonban több ezer főre duzzadt, a szurkolói zóna egy nagy faluvá vált, rég nem látott ismerősökkel is összefújta az embert a szél. A győzelemre szomjazva már több mint tízezren vonultunk a stadionhoz, ahol aztán a szurkolás még nagyobb fokozatra kapcsolt. Szüntelenül biztattuk Marco Rossi Gulácsi – Bolla (Csoboth), Botka, Orbán, Dárdai (Szalai), Kerkez (Nagy Zs.) – Szoboszlai, Styles (Nagy Á.), Schafer, Sallai – Varga (Ádám) összeállításban pályára lépő csapatát, ám ez az első félidőben kevésnek bizonyult.
Egy-egy magyar megmozdulásnál a közönség azonban olyan hullámban pattant fel a székekről, ahogy a libabőr fut át az ember testén.
A 69. perctől viszont már senki sem ült le. Varga Barnabás ijesztő sérülését követően szinte megfagyott a levegő, és már abból tudni lehetett, hogy nagy a baj, ahogy a földön feküdt, mozdulatlanul. Percekig emésztett minket a bizonytalanság. Aztán ahogy levitték a középcsatárt a pályáról, vulkánként tört ki az indulat.
Nemcsak a drukkerek, a válogatott játékosok is felszívták magukat, nem törte meg őket csapattársuk állapota.
Innentől kezdve nem volt megállás. Ha épp nem tapsoltunk, akkor a kezünket tördeltük vagy a fejünkhöz kaptunk vele, és egy helyben topogva, pattanásig feszült idegekkel ordítottuk teli torokból, hogy mindent bele, mindent bele! Az izgalom torokszorítóvá vált. Már a 91. percben járunk. Szoboszlai lő, a skót kapus véd. Csoboth óriási erővel találja el a kapufát. Ezt nem hiszem el! A hosszabbításban zengett az Előre Magyarország, küzdjetek című dal, s nem sokkal később megindul a kontra! Csoboth jobbra passzol Sallainak, aztán ő vissza teszi középre, Szoboszlai lecsúszik róla, de Csobothnak tökéletes, és GÓÓÓL! Megvan, megvan! Kevin, Kevin! (Csak zárójelben, úgy tudjuk, a gólszerzőnek kárpátaljai a barátnője!) Vezetünk Skócia ellen! Sírás és visítás, őrjöngés és egymás nyakába borulás.
Ez leírhatatlan, ezt át kell élni!
Pár pillanattal később lefújják a meccset és az örömujjongás még hangosabb lesz. Oltári a hangulat! Úgy örülünk, mintha már továbbjutottunk volna. (Azóta sajnos már tudjuk, hogy nem.) Felcsendül a stadionban az ikonikussá vált, Az éjjel soha nem érhet véget kezdetű dal, és mi, letörölhetetlennek tűnő mosollyal az arcunkon, gondolatban ezerszer köszönetet mondunk a tizenötmillió magyar nemzeti válogatottjának ezért a felejthetetlen utazásért!
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
