A fociban találta újra önmagát az amputált lábú kárpátaljai háborús veterán
Több tízezernyi ember vesztette el eddig a végtagjait Ukrajnában a háború miatt. Becslések szerint 20 és 50 ezer közé tehető azoknak az ukránoknak a száma, akik az orosz invázió kezdete óta megcsonkultak. Jelentős többségük katona. A sport egy második esélyt kínál nekik, igazi terápiát. A legtöbb amputált végtagú veterán számára, akik csatlakoztak Ukrajna első, speciális futballklubjához, a játék vált terápiává. Miután a legkegyetlenebb frontcsatákban a legsúlyosabb sérüléseket szenvedték el, ma már megtalálták a módját, hogy enyhítsék nem csak fizikai, de lelki fájdalmukat is. A mankóval játszott foci segít nekik alkalmazkodni az új életükhöz. Pontosan ezt tette a labdarúgás Kosztyantin Kasulával, a kárpátaljai háborús veteránnal.
Szabó Sándor
A 35 éves Kosztyantin a háború kitörése előtt a vendéglátásban dolgozott. Az évek során több jó nevű ungvári szállodában és étteremben is megfordult, mint teremfőnök. A háború 2022-es februári kitörését követően a hazaszeretettől és felelősségérzettől fűtve felkereste az ungvári toborzóirodát, hogy jelentkezzen önkéntes katonai szolgálatra. De eltanácsolták a seregtől.
– Hazaküldtek azzal, hogy nincs katonai tapasztalatom, közölték, olyanokra van szükség, akik minimum sorkatonák voltak – emlékezett vissza az első időszakra, amikor még a férfiak szó szerint megrohamozták a toborzóirodákat, hogy jelentkezzenek katonának. – Őszintén szólva ezt nagyon nehezen éltem meg, mert több családtagom és közeli ismerősöm is bevonult. Tőlük hallottam azokról a szörnyűségekről, amit az orosz katonák elkövettek a civil lakosság ellen. Szeptemberben a feleségem tudta nélkül újra jelentkeztem, ekkor az előképzettség már nem volt feltétel. Amikor hazamentem, azt mondtam a nejemnek, hogy az utcán megállítottak a toborzók és a kezembe kaptam a behívót. Természetesen tudatában volt annak, hogy ez nem igaz. Azt mondta: „tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis jelentkezel majd”.
A férfit Nagy-Britanniába küldték kiképzésre. A szigetországban egy 35 napos intenzív felkészítésen vett részt. Visszatérését követően kicsivel több mint két hét alatt megtanulta a különböző páncéltörő rakétatechnikai eszközök kezelését, miután az első vonalban harcoló 5. önálló rohamdandárhoz került, a legforróbb frontszakaszokon harcolt, Horlivka, Majorszk és Bahmut térségében. 2023. február 11-én az oroszok által akkor már hónapok óta ostromlott Bahmut közelében sebesült meg súlyosan. Egy repesz aknagránát csapódott be tőle öt méterre.
– Hallottam a lövedék süvítő hangját, amit azonnal detonáció követett – elevenítette fel azt a megrázó pillanatot nagyot sóhajtva. – A földre rogytam, úgy éreztem, mintha egy kést szúrtak volna a vádlimba. Megpróbáltam felállni, de a jobb lábamba olyan erősen hasított bele a fájdalom, hogy visszaestem. Még dolgozott bennem az adrenalin, de tudtam, hogy nagy a baj. Soha nem felejtem el, 11 óra 1 perc volt. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert felírtam az érszorítóra, amit magamnak helyeztem fel.
A súlyosan sebesült Kosztyantint percek alatt evakuálták a harctérről. Ezt követően számos műtéten esett át, de jobb lábát így sem tudták megmenteni az orvosok, a végtagot térd felett amputálták. Elmondása szerint bekövetkezett, amitől a leginkább rettegett, hogy rokkantként tér vissza a háborúból. Meg kellett küzdenie a fantomfájdalommal is. Ugyanis az amputáltak gyakran fantomfájdalmat éreznek ott, ahol korábban az elveszett végtag volt. A jelenség meglehetősen gyakori, ugyanis szakemberek szerint az amputáltak több mint 70%-a tapasztalja ezt a fájdalmat rövidebb-hosszabb ideig.
– A legnehezebb az volt, hogy miután felébredtem a műtéti altatásból, nem tudtam, hogyan tovább – mondta elcsukló hangon. – Hónapokig tartó rehabilitáció és kezelések sora várt rám. Lembergben a Superhumans rehabilitációs központban aztán hatalmas fordulatot vett az életem. Itt kaptam protézist – mutat rá a művégtagra – és itt ismerkedtem meg Mihajlo szalézi atyával, a lembergi Don Bosco Szalézi Társaság egyik tagjával és Bohdan Melnik futballedzővel. Épp a folyosón két mankóval a kezemben a reggeli kávémat ittam, amikor odaléptek és egy váratlan kérdéssel fordultak hozzám: „nem szeretnél focizni?”. Hirtelen nem értettem, hogy kerülnek ide, hiszen a központban katonai amputáltak rehabilitációjával foglalkoznak. „Ha akarnék, se tudnék” – válaszoltam miközben mutattam, hogy amputálva van a jobb lábam. Ez nem jelent gondot, jött a válasz, pont ilyen embereket keresünk. Végighallgattam őket, elmagyarázták, hogy amputált végtagú katonákból álló csapatot verbuválnak. Szkeptikus voltam, de meggyőztek.
Kosztyantin Kasula lett a Pokrova Lviv AMP futballklub első játékosa, ezzel pedig később kiérdemelte a csapatkapitányi karszalagot. A karszalag nemcsak elismerés, hanem egyben felelősség is a játékostársak és az edzői stáb felé. Elhivatottságát jelezi az is, hogy az első időszakban az atyával és az edzővel közösen járták a rehabilitációs központokat, hogy játékosokat toborozzanak. 2023 márciusában volt az első edzése a csapatnak. Mindössze néhányan voltak. Volt, aki járni alig tudott mankóval, nemhogy focizni. Az elején az internetre feltöltött videókat néztek a lengyel amputált labdarúgók mérkőzéseiről.
– Korábban a megyei bajnokságban fociztam, teremfocitornákon szerepeltem, így mondhatni nem érkeztem nulla tapasztalattal, ugyanakkor mégis – fogalmazott a veterán, aki a sebesülése után a golfban, az íjászatban és a kerekesszékes kosárlabdában is kipróbálta magát. – Az első edzésen a labdát alig tudtam eltalálni, nemhogy mankóval futni. Mindenki csetlett-botlott a csapatból, tíz perc alatt teljesen elkészültünk az erőnkkel. Az esetemben további nehézséget jelentett, hogy jobblábas játékos voltam, az pedig már nem volt meg. De nem adtam fel. Komoly kihívást jelentett, hogy leküzdjem a beidegződéseket, mankókra támaszkodva passzolni, cselezni, futni egy lábbal. Hatalmas lelki erő kellett ahhoz, hogy a kezdeti sikertelenségeken át tudjak lendülni, de szinte minden csapattársam így volt ezzel. Ott volt a félelem is, hogy ráesik az ember az amputált végtagjára. Közel fél év kellett ahhoz, hogy ezeket a félelmeimet leküzdjem. Örülök, hogy át tudtam lépni a saját korlátaimat.
Kosztyantin egy hónap után meghívást kapott az amputáltak ukrajnai labdarúgó válogatottjába egy belgiumi nemzetközi tornára. Ukrajnában korábban volt, de megszűnt az amputált végtagú játékosokból álló csapatok bajnoksága. Az ukrán játékosok évek óta idegenlégiósként a lengyel bajnokságban szerepelnek, ott nagyobb hagyománya van ennek. Ezért is döntöttek úgy, hogy 2023 végén azzal a megkereséssel fordultak az Amputáltak Lengyelországi Labdarúgó Szövetségéhez, hogy csapatuk szerepelhessen a lengyel bajnokságban.
– Nyitottak voltak erre, rögtön pozitív válasz érkezett, amiért nagyon hálásak vagyunk – mondja a férfi, aki védő pozícióban játszik a csapatban. – Először a Lengyel Kupában vettünk részt. Nem kis meglepetésre másodikak lettünk. Az idei bajnokságban nyolc csapatból a 6. helyen végeztünk. Büszkén mondhatom, az utolsó 11 meccsünkön nem kaptunk ki. Idén egy svájci nemzetközi tornára is meghívást kapott a klub, ahol négy csapat közül az első helyen végeztünk.
Az amputáltak futballjában a mezőnyjátékosoknak csak egy lába lehet, és mankókra támaszkodva mozognak. A kapusoknak csak egy karjuk lehet. A csapatoknak 6 mezőnyjátékosuk van egyszerre a pályán, és kétszer 25 percig tart a játék. A csapatok bármikor és bármennyit cserélhetnek. Jelenleg 38 játékosa van a lembergi csapatnak, 80 százalékuk amputált lábú katona.
– Általában mindenki kételyekkel érkezik az első edzésre, de nagyon kevesen morzsolódnak le. A csapat legfiatalabb tagja a 8 éves Mihajlo, aki egy betegség következtében veszítette el a lábát. Ő a csapat vezérszurkolója. Az ország számos pontjáról érkeztek a játékosok. Én egyedüliként vagyok kárpátaljai. Hetente kétszer ingázom Lemberg és Ungvár között. Komoly szervezést igényel mindez. Sokunknak ez egyfajta rehabilitáció. Az edzéseken, a pályán elfelejtjük azokat a borzalmakat, amiket a csatatéren átéltünk. Olyanokkal lehetünk együtt, akik hasonló problémákkal küzdenek a mindennapi életben is.
A lembergi csapat sikerein felbuzdulva Ukrajnában az elmúlt időszakban három újabb csapat alakult. November közepén egy kijevi edzőközpontban bemutató edzésre is sor került, csapatok részvételével. Elindult az edzők felkészítése is, Lengyelországban szerveztek számukra tanfolyamot, ahol a lengyel szakemberek adták át tapasztalataikat.
– Az elejétől példát akartam mutatni az amputált végtagú katonák számára, megmutathattam, hogy van élet az amputáció után is – mondja azzal kapcsolatban, hogy őt mi motiválja. – Jövőre már biztosan elindul az Erősek Ligája elnevezésű bajnokság, ahol várhatóan négy csapat küzd majd a bajnoki címért. Ez egy hatalmas lépést jelent a veteránok számára. Hálás vagyok azért, hogy a családom, a feleségem és a két kisgyermekem mindenben támogat. A háború, a sérülés hatalmas változást hozott az életemben, a foci által új esélyt kaptam. Ezáltal ismét teljes embernek érzem magam, újra vannak terveim, céljaim, motivációm. Nem úgy élem meg a sebesülésemet, hogy elvesztettem valamit, hanem épp ellenkezőleg, nyertem egy másik lehetőséget. Úgy tekintek erre, mint egy új esélyre az élettől.
Kapcsolódó tartalom:
3D-nyomtatással készült protézist kapott egy amputált lábú katona Kárpátalján
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
