Rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, kiváló a humorérzéke. Jókedélyű, optimista ember. Soha nem volt nagyravágyó, a karrier nem foglalkoztatta. Több munkakörben is kipróbálta magát, mindenütt igyekezett helytállni. Élete nagyobb részét gyerekek, fiatalok között töltötte. Az ungvári református gyülekezet tagja. Vallja, minden emberben ott van az Isten. Kulcslyuk rovatunk vendége Simon András, az Ungvári Városi Oktatási Osztály mérnöke.
Magyar Tímea
–Tősgyökeres ungvári?
– Igen. Édesanyám magyar nemzetiségű, édesapám a szlovákiai Szobráncról származik, de a szülei még a háború alatt Ungvárra költöztek, itt telepedtek le. Otthon magyarul beszéltünk, de mivel az volt közel, és édesanyám elmondása szerint, el akarta kerülni, hogy nekem is nyelvi problémáim legyenek a későbbiekben, mint anno neki, a 4. számú középiskolába íratott. Van egy öcsém, aki tíz évvel fiatalabb és Magyarországon él.
–Tartják a kapcsolatot?
– Természetesen. Mivel 63 éves vagyok, elhagyhatom Ukrajnát, így találkozhatunk.
–Felsőfokú tanulmányok?
– 1984-ben szereztem diplomát az Ungvári Állami Egyetem fizika szakán. Akkoriban az volt a törvény, hogy az egyetem elvégzése után három évet le kellett dolgozni azon a helyen, ahová irányítottak. Kaptam egy állást az oroszkomoróci középiskolában. Naponta busszal 25 perc alatt ott voltam. Úgy alakult, hogy osztályt is kaptam, így a három év letelte után is maradtam, amíg le nem ballagott az osztályom. 1991-ben felajánlott az ungvári PADIJUN ifjúsági szabadidőközpont akkori igazgatója egy rendezvényszervezői állást. A színpad, a hang, a fények megfelelő beállítása mind az én feladatkörömbe tartozott.
– Akkoriban a PADIJUN volt a megyeközpont fő ifjúsági gyülekezőhelye, sokat dolgozott fiatalokkal.
– Igen, ebben sokat segítettek a tanárként szerzett tapasztalataim, könnyen szót értettem velük. Közben magáncégeknél is dolgoztam programozó mérnökként, néhány évig a perecsenyi erdészeti kombinát ellátási osztályán. A körülmények alakították a pályámat, mindig próbáltam tisztességes megélhetést biztosítani a családomnak. Mindenütt tanultam valamit. Jelenlegi helyemre egy álláshirdetés alapján kerültem, immár kilenc éve az oktatási osztály mérnöke vagyok.
–Mi a feladata egy mérnöknek az oktatási osztályon?
– Azok a feladatok tartoznak hozzám, amelyek a gyerekek biztonságával, az oktatási intézmények műszaki berendezéseivel, a tűzbiztonsággal, az óvóhelyekkel kapcsolatosak. A háború kitörése óta ezekre különösen nagy hangsúlyt fektetünk.
–Hogy állnak óvóhely szempontjából az ungvári iskolák?
– Most már jól. Eleinte nagy volt a káosz. Mára az előírásoknak megfelelően ki lettek alakítva, be lettek rendezve a bunkerek. Ahol az óvóhely nem képes befogadni valamennyi tanulót, ott váltott műszakban tanulnak az iskolások. Az más kérdés, hogy az órák megszakítása a légi riadók miatt, nagyban rontotta az oktatási folyamat minőségét.
– Melyik szférában érezte magát eddig a legjobban?
– Bárhol voltam, mindenütt jól éreztem magam, igyekeztem a csapat hasznos tagja lenni. Konfliktuskerülő ember vagyok, ritka, hogy valakivel nem értek szót. Ha tisztelettel, megértéssel viszonyulsz a kollégáidhoz, kompetens vagy a beosztásodban és tisztességesen végzed a munkádat, azt elismerik és meghálálják.
–Mikor alapított családot?
– Feleségemet, Aljonát a PADIJUN-ban ismertem meg. 33 éve vagyunk házasok. A Blitz táncegyüttes, melynek ő a vezetője, mára Ungvár védjegyévé vált, immár 35 éve működik. Ivett lányunk 2002-ben született. Az értettségi után felvették az UMOTI nemzetközi kapcsolatok szakára, amit most levelezői szakon végez, mivel időközben úgy döntött, Ausztriába megy, ahol elvégzett egy turisztikai college-t. Majd egyetemen folytatta turisztikai és vendéglátói tanulmányait. Jelenleg Bécsben dolgozik. Angolul perfekt beszélt, időközben megtanult németül is. Soha nem gondoltam, hogy ilyen jól meg tudja majd állni a helyét.
–Megszokták már, hogy távol van önöktől?
– Eleinte nagyon nehéz volt, de mára kénytelenek voltunk megszokni. Online folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, meg szoktuk látogatni, vagy ő jön haza.
– Felesége a koncerttevékenység révén sokat volt távol, főleg hétvégéken. Ilyenkor önre hárult a gyereknevelés?
– Nálunk nem okozott gondot a gyerek ellátása, a házimunkán pedig már Ivett születése előtt is megosztoztunk. Az első hónapokban segítettek a szüleink, a barátaink. Mostanában talán még kevesebb a szabadidőnk, mivel a koreográfiai munka, a táncversenyekre való felkészítés napi szinten megköveteli Aljona jelenlétét. 2014 óta a városi önkormányzat képviselője, bizottsági tag, így számos plusz elfoglaltsága van, kevés időt tudunk kikapcsolódásra fordítani. Egy ideje anyósom is gondozást igényel, szóval, nincs időnk unatkozni.
–Hobbi?
– Fiatal korom óta a zene pihentet, nyugtat meg. Világéletemben gyűjtöttem a lemezeket, kazettákat, CD-ket. Mindenevő vagyok, talán csak rap-et nem hallgatok.
–Szabadság idején hová utazik?
–A természetbe, elsősorban Kárpátalján szeretek sétálni.
–A vallás milyen szerepet játszik az életében?
– Bár hívő ember voltam, a lányom születése után lettem rendszeres látogatója az ungvári református gyülekezetnek. Majd 4 éves korától ő is velem jött, ott konfirmált. Megnyugtat az istentisztelet, tartja bennem a lelket.
–Vannak véletlenek?
– Nincsenek. Minden emberben ott van az Isten. Hogy mennyire vagy vele és saját magaddal egyetértésben, az más kérdés. Nélküled nem történik semmi, de amiben hiszel, az nagy hatással van rád…
–Optimista vagy realista?
–Optimista pesszimistának tartom magam.
–Hogy képzeljük el idegesen?
– Nem csapkodok, nem vagyok agresszív, csak megemelem a hangom.
–A háború hogy változtatott az életén?
–Többet stresszelek, aggódom a sorsunk miatt.
–Mi tartja itthon?
– Imádom Kárpátalját, lokálpatrióta vagyok. Egyébként sem olyan könnyű külföldön, mint ahogy azt sokan tévesen gondolják.
–Gyűjtögető?
–Csak a zenével kapcsolatos dolgokat halmozom.
–Könnyen feldolgozza a sérelmeit?
– Ma már nem könnyű megbántani. És nincs értelme dédelgetni a sérelmeket. Igyekszem minél hamarább felülemelkedni rajtuk és csak a jóra emlékezni.
–Mánia?
– Vannak helyzetek, amikor nem vagyok képes megállni – bár tudom, jobb lenne, ha hallgatnék – hogy ne szóljak hozzá valamihez. Nem mindenki érti a humoromat…
–Fóbia?
–Magasság, kígyó.
–Ha holnap jönne a világvége, mit tenne?
–Magam köré gyűjteném a családomat.
–Melyik emberi tulajdonságot szüntetné meg?
– A kapzsiságot.
– Milyen elvek alapján éli a mindennapjait?
– Mivel nem látok bele más emberek életébe, kerülöm az előítéletet.
–Kivel kávézna egyet szívesen?
– Mivel nagyon érdekel a kvantumfizika, Einsteinnel vagy Stephen William Hawkinggal.
Kedvencek:
étel: képviselőfánk
ital: kávé
állat: cica
növény: hárs
szín: kék
évszak: tavasz
napszak este
zene: rock
erényének tartott tulajdonsága: jó a humorérzéke
negatív vonása: lustaság
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
