Többszöri próbálkozás és hosszas viták után csak megszületett az ásványikincs-megállapodás Ukrajna és az Egyesült Államok között. Részletekbe menően nem ismerjük az alku tárgyát, de Kijevben hangsúlyozzák: jobb feltételekkel sikerült szerződni, mint arról a korábbi tervezetek szóltak. Vajon a háború tekintetében mit jelenthet az amerikai–ukrán megállapodás?
Sajtóhírek szerint három kontraktust is aláírtak a felek, de abból kettő amolyan titkos záradék, azt nem tárják a nyilvánosság elé. Az egyezmény ratifikálásáról már döntött az ukrán parlament, ellenszavazat nélkül, merthogy az államfő problémákat ígért azon képviselőknek, akik nem támogatják azt. A fősodratú ukrán médiában megjelenő nyilatkozatok és elemzések szerint Kijev szempontjából gazdasági és politikai tekintetben is előnyös az alku. A megállapodás garancia lehet arra, hogy az Egyesült Államok nem hátrál ki Ukrajna mögül, mint tette azt Afganisztánban. A felek között a paritás elvén létrejövő alapból pedig akár az újabb fegyverszállításokat is finanszírozni lehet majd. A múlt héten már olvashattunk is arról, hogy az USA pénzért cserébe hajlandó lehet továbbra is fegyvert szállítani az ukrán hadsereg számára, hiszen most már gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy az ásványi anyagokban, ritka földfémekben gazdag ukrán területek ne jussanak orosz kézre. Kijevben azt állítják, hogy az új megállapodás nem tartalmazza a Donald Trump által hangoztatott feltételt, hogy ebből az alapból finanszírozzák majd a korábbi amerikai fegyverszállításokat, az csak az új beszerzésekre vonatkozik majd.
Mindent összegezve kijelenthető: Ukrajna a maga részéről teljesítette az új amerikai elnök követeléseit. Egyrészt feltétel nélkül támogatja a tartós fegyverszünetet, másrészt az USA elsőbbségi jogot kap az ország értékes lelőhelyeire.
A megállapodást kritizálók két tényre hívják fel a figyelmet. Egyrészt, hogy az ország természeti kincsei az alkotmány értelmében az ukrán nép tulajdona, másrészt a paktum titkos részei aggodalomra adhatnak okot. A legerősebb kritika viszont a szomszédos Szlovákiából érkezett. Robert Fico miniszterelnök szerint ezzel a megállapodással Volodimir Zelenszkij „megvásárolta” a háború folytatását.
S bár közvetlenül a szerződésnek semmi köze a háborúhoz, a Kijev által követelt biztonsági garanciákat sem tartalmazza, közvetetten mégis jelentős hatást gyakorolhat a fegyveres konfliktus folytatására. Egyes elemzők szerint Washington ezzel Moszkvának is üzent: ha a Kreml nem fogadja el a Fehér Házban kidolgozott tűzszüneti javaslatot, akkor erőteljesebben felsorakoznak Ukrajna mögött, hogy nyomást gyakoroljanak az orosz félre. Újabban már oroszellenes amerikai szankciós elképzelésekről is hallani lehet, miután Vlagyimir Putyin nem siet az amerikai hívó szóra leállítani az ukrán célpontok elleni fegyveres támadásokat. Kijevben és az európai globalista körökben pedig éppen ezt igyekeznek felhangosítani, mármint, hogy Moszkván, nem pedig Kijeven múlik a tűzszünet és a tartós rendezés.
Persze Amerika megteheti, hogy csak egyszerűen kivonul a két fél közötti közvetítési folyamatból, s ráhagyja azt Moszkvára és Kijevre. Maga Trump is belengette ezt a lehetőséget, ami semmi jóval nem kecsegtet, hiszen elnézve a két háborús fél egymás iránti gyűlöletét, a moderáció nélküli párbeszédük alighanem még komolyabb eszkalációhoz vezethet.
Sokan, nagyon sokan bíztak a régi-új amerikai elnök választási ígéretében. A valóságban viszont azt látjuk, hogy nemhogy 24 óra alatt, de 100 nap alatt sem tudott pontot tenni ennek a végére. Az embernek olyan érzése támad, hogy kezd ő is üzleti szemmel tekinteni erre a háborúra, mint tette azt elődje. Márpedig ha ez így van, akkor… inkább nem is folytatom…
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
