Zsabej Edit: „A frontról senki sem tér haza úgy, ahogyan elment”
Tavaly megrázó helyszíni riportot készítettünk a Protez Foundation szolyvai protézisközpontjából, ahol végtagjukat elvesztett katonák kapnak új esélyt a teljes életre. Ám nem csak fizikailag „csonkolja” a háború a fronton harcolókat, de gyakran mély mentális és lelki sebeket is ejt. A leggyakoribb betegség a csatatérről hazatérő katonáknál a poszttraumás stressz szindróma (PTSD), mely akár egész életére megváltoztathatja az embert. Ezek a veteránok szélsőséges esetben megkísérelhetnek öngyilkosságot, tudatmódosító szerekhez, illetve alkoholhoz nyúlhatnak, de akár családon belüli erőszakot is elkövethetnek. A túlélők testi sebesülése mellett elengedhetetlen lelki sebeinek gyógyítása, amelyre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek Ukrajnában, viszont nagyon kevés a tapasztalt szakember. Többnyire önkéntesek és alapítványok vállalják magukra ezt a nehéz feladatot.
Szabó Sándor
A háború lélekcsonkító hatása
Zsabej Edit pszichológus, az ungvári Életem Fája Alapítvány lelki gondozója az elmúlt három évben a menekültek lelki sebeinek „kötözésével” foglalkozott. A Kárpátaljai Szent Márton Karitász korábbi munkatársa legutóbb arról beszélt lapunknak, hogy a háború elől menekültek milyen mentális és pszichés problémákkal küzdenek. A szakember jelenleg csoportterápiákat szervez az aktív, frontról visszatérő, többnyire sebesülést szenvedett katonáknak. A mentálhigiénés képzésben résztvevő szakember egy tanulmányaihoz kapcsolódó projekt keretében kezdett el veteránokkal foglalkozni. Szerinte
minden lélekre rányomja bélyegét a háború.
– A frontról senki sem tér haza úgy, ahogyan elment – tárja fel a húsbavágó valóságot a szakember friss tapasztalataira hivatkozva. – Sokat ingázom és egyik alkalommal egy veteránnal sodort össze az élet. Elmondta, hogy a frontról tért vissza, hogy komoly lelki problémákkal küzd és szakembert keres. A beszélgetés ezen pontja félelmet keltett bennem, hiszen az ember sok történetet hall. Akkor még nem tudtam, hogyan kell kezelni egy ilyen szituációt. Most már tudom, hogy ilyenkor a legcélszerűbb meghallgatni a beteget, s a helyzetet támogatóan kezelni. Az a jobbik eset, amikor a veteránok felismerik a problémát és elfogadják, hogy egyedül nem képesek megbirkózni a démonjaikkal. Az ukrán társadalmat is fel kell készíteni az ilyen helyzetek megfelelő kezelésére.
Válasz a válságra
Zsabej Edit kiemelte, hogy csak olyanokon lehet segíteni, akik változtatni akarnak a helyzetükön és elfogadja a segítséget. Azokon lehet segíteni, akik kérik azt.
– A projektemet támogatta az alapítvány igazgatója – mondja. – Egyeztettem a szervezet hadi konzulensével, aki hetente 150-200 veteránt látogat a kárpátaljai kórházakban. Ő választotta ki a csoport tagjait, olyanokat, akik megítélése szerint már készen állnak egy ilyen foglalkozásra. Jellemző, hogy ezek a katonák félnek a hazatéréstől, inkább visszavágynak a bajtársakhoz a frontra. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az emberek nem tudják hogyan kezeljék, létesítsenek kapcsolatot a veteránokkal. Inkább elzárkóznak, tartanak az ilyen emberektől. Miközben a fronton a „sajátjaik között” a hasonló problémákkal küzdő emberekkel könnyeben közös hullámhosszra tudnak kerülni. Olyan gondolatok gyötrik, hogy nem fogadják el őket, félnek tőlük, haszontalannak érzik magukat, ami bűntudatot ébreszt bennük. Súlyosbító körülmény lehet a bajtársak elvesztése.
Amennyiben nem kapnak megfelelő szakpszichológiai ellátást, kezelést ezek az emberek, a PTSD tünetei agresszióba torkollhatnak.
Gyakran rémálmokkal küzdenek a veteránok. Általános probléma, hogy a katonák nem tudnak adaptálódni a civil életbe, ebből következik az alkoholizmus és a depresszió. Fontos, hogy azt érezzék, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.
Magyarországi segítségnyújtás
A projekt vezetője elmondta, hogy a csoportos terápián két önkéntes magyarországi pszichológus is részt vett. A magyarországi Concordia Alapítvány közel 30 éve foglalkozik háborús áldozatokkal. A szervezet nyitott a kárpátaljai szakemberekkel való együttműködésre, így látogatásuk során felvették a kapcsolatot az itteni kollégáikkal. Tartottak egy informális találkozót a munkácsi pszichiátria főigazgatójával, a jövőbeni együttműködésről, a segítségnyújtás formáiról, szakmai képzésekről egyeztettek.
– A háromnapos csoportterápia a hegyekben, egy panzióban került megszervezésre – mesél Zsabej Edit a projektjéről – A közös foglalkozások mellett volt lehetőség a pihenésre is. Főként művészetterápiás foglalkozások voltak: festés, fonal baba készítés, valamint zene-, kutyás- és lovasterápiát is tartottunk animátor közreműködésével. Ezeknél a foglalkozásoknál mindenki úgy tudja kifejezni a benne lévő érzéseket, hogy nem kell megszólalnia.
A belső hang
Volt egy feladat, amely során arra kérték a résztvevőket, hogy fessenek egy fát a vihar előtt, a vihar alatt és a vihar után. A foglalkozás utáni beszélgetés során a katonák elmondták, hogy magukat képzelték oda a fa helyébe. Milyenek voltak korábban, hogyan élték meg a háborút, valamint hogyan látják a jövőjüket.
– A vihar előtt sudár, életteli és egészséges fát rajzoltak, a viharban meghajolt, lombját vesztett ágakat rajzoltak a veteránok. Volt, aki a vihar után napsütést, derűs eget, egyfajta reményre utaló jeleket festett meg, gyakori volt a derékba tört fa, amelyen új hajtások jelentek meg. Ez a belső érzéseik kivetülése, a képek jól visszatükrözték a veteránok lelki világát – mondta Zsabej Edit.
A pszichológus szerint egyéntől függ, kit mennyire tör meg a háború, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatásos katonák tudják, mi vár rájuk, mentálisan jobb állapotban vannak, mint a besorozott civilek. Személyiségfüggő ki mennyire nyílik meg az ilyen alkalmakon. Az egyik katona például elmesélte, hogy amikor megsebesült elfogadva a sorsát felmondta a 22. zsoltárt és elbúcsúzott az élettől. Végül kimentették és a kórházban tért magához. Ezt csodaként élte meg.
– Ez a három nap pozitívan hatott rájuk, és a magyarországi szakemberek egyetértettek abban, hogy ezt a folyamatot folytatni kell – fejtette ki Zsabej Edit. – Az a világ, ahonnan ők jöttek, teljesen más realitás, így az elején fontos, hogy olyanokkal találkozzanak, akik megértik őket. Sok függ a családi háttértől. Van akiknél elfogadóbb a házastársa, a család. Sajnos vannak esetek, amikor elfordulnak az ilyen emberektől, ami tovább súlyosbítja az állapotukat. Minden esetet egyénileg kell megközelíteni, ami csoportos foglalkozásokon nagyon nehéz. Fontosak azok a veterán szövetségek és társaságok, amelyek közösséget jelentenek a számukra.
Folytatni kell…
A lelki gondozó eredetileg egy alkalomra tervezte a csoportos terápiát. De az ott tapasztaltak alapján azóta egy újabb találkozót szervezett a katonáknak. Lemberg megyébe szervezett egy zarándoklatot, ahol lelki gyakorlaton vettek részt. Már szervezés alatt van a harmadik alkalom is.
– Azzal szembesültem, hogy ezt nem lehet lezárni egy alkalommal, mivel a PTSD-ből való felépülés hosszabb folyamat, ha valamit elkezdtünk, azt nem engedhetjük el. A cél, hogy visszavezessük ezeket az embereket a társadalomba, hogy átlendítsük őket ezen a nehéz időszakon, segítsünk nekik a lelki traumák feldolgozásában és újból megtaláljuk számukra az életcélt. A mi dolgunk, hogy hidat építsünk az egyénhez, hogy az egyén meg tudja gyógyítani magát – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a veteránok nagyon hálásak minden segítségért. A pszichológus úgy véli, nem szabad elengedni az ilyen emberek kezét és nagyon fontos az önkéntesek ez irányú munkája, ugyanis rengetegen szorulnak segítségre.
A válság mértéke
Egy tavalyi tanulmány szerint az ukránok 54 százaléka szenved poszttraumás stressz-szindrómában, ráadásul jelentős részüknek súlyos az állapota. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint Ukrajna lakosságának többsége háború okozta szorongást élhet át, mely súlyos egészségügyi tüneteket okoz.
A kutatások és statisztikák azt mutatják, hogy a mentális problémákkal küzdő ukránok aránya óriási, és egyre csak nő. Az ukrán egészségügyi minisztérium szerint 2023 óta megduplázódott a mentális egészségügyi problémákra panaszkodó betegek száma, a piackutatási adatok pedig azt mutatják, hogy az antidepresszánsok eladása 2021 óta csaknem 50 százalékkal ugrott meg.
A The Lancet című orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ukránok 54 százaléka szenved poszttraumás stressz-szindrómában. A súlyos szorongás 21 százalékukra, a magas szintű stressz pedig 18 százalékukra jellemző.
Egy másik, 2023-ban végzett tanulmány szerint az ukránok 27 százaléka érezte magát depressziósnak vagy nagyon szomorúnak, szemben a 2021-es 20 százalékkal, az Oroszország teljes körű inváziója előtti évben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint Ukrajna lakosságának többsége háború okozta szorongást élhet át.
– Ennek különböző tünetei lehetnek. Van, aki szomorúságot, van, aki szorongást él át, van, akinek alvási nehézségei vannak, van, aki fáradtságot érez. Néhányan egyre dühösebbek. Vannak, akiknek megmagyarázhatatlan szomatikus szindrómáik vannak, legyen az csak fájdalom vagy rossz közérzet – mondta a WHO ukrajnai képviselője, Jarno Habicht.
Kapcsolódó tartalom:
Mentális problémák, PTSD, rémálmok, agresszió… │KISZó-háttér
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
