A tűzszünet és a diplomáciai rendezés esélyéről szólnak a hírek. Már-már versenyfutás kezd kirajzolódni, hogy ki akarja jobban a békét. Hogy mennyire őszinték a felek szándékai, azt nehéz megmondani. Ám a korábbi retorikákhoz mérten mégis jelentős haladás, hogy a felek legalább a tűzszünet és a tárgyalások vonatkozásában versengenek egymással. A legjobb persze az volna, ha végre tettekben is megmutatkozna a béke iránti elköteleződés.
Vlagyimir Putyin orosz elnök két rövid idejű tűzszünettel nyitott, amit hallgatólagosan Kijev is elfogadott, s bár mindkét fél megvádolta egymást annak megsértésével, de úgy húsvétkor, mind a győzelem napjához igazítva lényegesen enyhébb volt a harci helyzet. Válaszul a hétvégén Kijevben tartózkodó európai „ötök” május 12-től feltétel nélküli azonnali tűzszünetre szólították fel az orosz elnököt. Ezt azonban Putyin elutasította, az ukrán hadsereg tájékoztatója szerint hétfőre virradóra Oroszország 108 drónt lőtt ki ukrajnai célpontok ellen. Kontrajavaslatként Putyin a 2022 tavaszán megrekedt isztambuli egyeztetések felújítása mellett érvelt. Lényegi különbség: Kijev és európai partnerei előbb fegyvernyugvást szeretnének és csak utána tárgyalnának. Moszkva ellenben a tárgyalásoktól teszi függővé a tűzszünet létrejöttét.
Az, hogy legalább idáig eljutottak a felek, kétségtelenül Donald Trump békepárti álláspontjának is köszönhető. Az orosz féllel nagyobb volumenű, sokrétű egyezkedést folytat célja elérése érdekében, Kijevre inkább nyomást helyezve próbál engedményeket kizsarolni. A cél szentesíti az eszközt, mondhatnánk erre. Az jól érzékelhető, hogy Volodimir Zelenszkij látszólag hajlandó mindenben Trump elnök kedvére tenni, csakhogy ne haragítsa magára Ukrajna legfőbb és legfontosabb stratégiai partnerét. Az ásványianyag alku megköttetett és Trump felszólításának eleget téve Zelenszkij előzetes tűzszünet nélkül is Isztambulba utazott, ahová hiába várták Putyint. Az ukrán elnök Putyin ellenében bizonyíthatja a Fehér Háznak béke iránti elkötelezettségét. Jó kis diplomáciai csatározásnak vagyunk a „nézői”, ám amíg nap mint nap emberek halnak meg ebben a pokoli háborúban, addig nem tudjuk élvezni ezt a műsort…
Isztambul azonban más szempontból is nagyon érdekes. 2022 tavaszán itt rekedtek meg a közvetlen orosz–ukrán tárgyalások. Bízzunk benne, három év után sikerülhet újrakezdeni ezt a folyamatot. A teljes körű orosz invázió elején a legfőbb követelések Kijevvel szemben a következők voltak: politikai-katonai semlegesség és az ukrán hadsereg létszám- és fegyverzetbeli korlátozása. Cserébe Oroszország hajlandóságot mutatott a 2022. február 23-i határok visszaállítására. Mindezen követelések orosz részről megmaradtak, de most már az elfoglalt területekből sem engednének semmit, sőt, a megyehatárok kiterjesztését követelik, amin még Trump is felháborodott a minap. Ukrajna területi kompromisszumra nem hajlandó, mint ahogyan haderejének korlátozása is tabu. Erre mondják: ég és föld… És akkor még arról az „apróságról” nem is beszéltünk, hogy Zelenszkij 2022 szeptemberében rendeletileg megtiltotta az oroszokkal való közvetlen tárgyalásokat. Igaz, később azt nyilatkozta, az rá nem vonatkozik, csak mindenki másra, de a rendeletben semmilyen kivételezésről nincs szó. Nyilván az ominózus rendeletnek a visszavonása politikailag kényelmetlen lépés lenne számára.
Azt pedig végképp ne firtassuk, hogy mindezidáig az is bűnnek számított, ha valaki a közvetlen tárgyalásokat szorgalmazta az agresszor állam képviselőivel. Ezen álláspontjuk miatt politikusok és közéleti szereplők kerültek börtönbe vagy minimum szankciós listára.
A felek álláspontjai között ugyanakkor hatalmas a szakadék, éppen ezért elképesztően nehéz lesz mindkét fél számára elfogadható közös nevezőre jutni. Ezért lenne jó, ha már a tárgyalások idejére is elhallgatnának a fegyverek. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, miszerint inkább 100 évig veszekedjenek a politikusok a tárgyalóasztalnál, mintsem 1 napig is háborúzzanak!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
