Sem a húsvét, sem május 9-e, sem az európai „ötök” ultimátuma, sem a három év után felújított isztambuli egyeztetés, sem pedig a Trump–Putyin telefonbeszélgetés nem hozta meg a várt áttörést az orosz–ukrán békefolyamatot illetően. Magyarán: az övek becsatolva maradnak, a háború folytatódik! Rossz hír, nagyon rossz…
Ukrajna szempontjából nem alakult biztatóan az amerikai és az orosz elnök május 19-i, kétórás telefonbeszélgetése. Feltűnő volt, hogy Vlagyimir Putyin és Donald Trump egyaránt nagy tisztelettel, dicsérő jelzőket használva beszélt a másikról. Kontrasztba állíthatjuk, hogy Trump miket mondott jó párszor Volodimir Zelenszkijről…
Ám a verbális kommunikációnál sokkal fontosabbak a gyakorlati kérdések, s ez bizony nem sok jóval kecsegtet. Érdemes egyesével sorra venni ezeket.
Trump hallgatólagosan elfogadta a Kreml kikötését: előbb tárgyalások, s csak annak nyomán születhet tűzszünet. Ukrajna és legfőbb európai partnerei ellentétes sorrendet sürgettek, ultimátumszerűen meg is üzenték ezt Moszkvának, de a felszólítás nemcsak Putyin, hanem Trump füle mellett is elszállt. Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy előbb a háború kiváltó okait kell megnyugtatóan rendezni és csak utána hallgassanak el a fegyverek. Ez sok egyéb mellett azt jelenti, hogy Ukrajnának le kellene mondania NATO-reményeiről, ám Zelenszkij sokadszorra is leszögezte, erre nem hajlandó, a transzatlanti integráció alkotmányba van foglalva, nem képezheti vita tárgyát. Mint ahogyan az ukrán területek önként való feladása is vörös vonalat jelent. Változatlanul patthelyzet…
A másik téma a szankciós nyomás. Kijev és a brüsszeli körök ragaszkodnak ahhoz, hogy minden korábbinál erősebb megszorító intézkedésekkel büntessék meg Oroszországot a tűzszünet elutasításáért. Trump ezt sem hallotta meg, érdemben szóba sem hozta a szankciók kényszerítő erejét, jól érzékelhetően ő inkább bizniszelni akar a későbbiekben a ruszkikkal, semmint háborúzni. Európa hozhat ugyan újabb és újabb szankciós döntéseket, de az eddigi 16 csomag eredménytelenségét tapasztalva legfeljebb csak az lesz a kérdés: ki jár azokkal rosszabbul, ők vagy az agresszor?
Béketárgyalások. Talán ez a terület a legveszélyesebb Ukrajnára nézve. Az amerikai elnök ismételten a közvetlen orosz–ukrán egyeztetésre szólított fel. Az a napnál is világosabb, hogy erőteljes közvetítés nélkül a két fél nem fog megállapodásra jutni. Ebben az esetben Donald Trump dönthet úgy, hogy akkor ő kivonul ebből az egészből, és teljesen Európára bízza Kijevet. Azt felesleges ecsetelni, hogy ez mit jelent. Vagy az USA első embere éppen erre játszana?… Nem véletlen, hogy Zelenszkij első reakciójában azonnal négyoldalú (Oroszország, Ukrajna, Egyesült Államok, Európai Unió) tárgyalást szorgalmazott, aminek helyszíne lehetne Törökország, Svájc vagy akár a Vatikán. Kijevben pontosan tudják, amennyiben az oroszokkal párban kettejükre zárják az ajtót, az sok jóval nem kecsegtet.
Nincs irigylésre méltó helyzetben az ukrán államfő, akit 6 évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban iktattak be 5 éves időtartamú hivatalába. A Fehér Házból erőltetett orosz–ukrán tárgyalásokból nem vonulhat ki egyoldalúan, mert az az amerikai fegyver- és pénzcsapok elzárásával fenyeget. Mindeközben a tűzszünet esélye most megint beláthatatlanul messzi távolba került. Ilyen nehéz helyzetben vajon meddig tartható még a hősies ellenállás? Európa a szép szavakon és ígéreteken túl a gyakorlatban mire lehet képes? A britek, a franciák, a németek és a lengyelek már rég küldhettek volna katonákat, ha igazán segíteni akarnának. Ám helyettük kizárólag csak az ukránok halnak meg nap mint nap a fronton…
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
