Irigykedve figyelem az anyaországot, ahol több tucat termékre árstopot vezettek be, így könnyítve a lakosság mindennapi kiadásain. Engem ellenben szabályos sokkhatás ér valahányszor betérek a megyeszékhely élelmiszerüzleteibe. Az elmúlt hétvégén is meghökkentem, amikor az egy nappal korábban 45 hrivnyáért kínált alma már 90 hrivnyás árcédulával nézett szembe velem. Lássuk be, ami sok, az sok. Megértem, ha két-három hrivnyával feljebb kúszik egy-egy élelmiszer ára, de ami az elmúlt hónapokban zajlik, hogy a kereskedők egyik napról a másikra akár a duplájára drágítanak egy terméket, annak indokoltságát semmilyen gazdasági szaki nem tudja nekem bemagyarázni.
Mert a “szakértők” persze mindennel el tudnak számolni. A drámai áremelkedést ráfogják az alacsony terméshozamra, az aszályra. Azt mondják, a tavalyi aszályos időjárás jelentősen csökkentette a mezőgazdasági termelést az országban. A burgonyatermés 30%-kal csökkent, és a gabonatermés is jelentős mértékben visszaesett. Ez a csökkenés közvetlenül befolyásolja az alapvető élelmiszerek, például a kenyér, zöldségek és egyéb alapanyagok árát, amelyek az alacsony kínálat miatt drágultak. Aztán jönnek a magas inflációval és a termelési költségekkel, beleértve az energiaárakat, a munkabéreket és a logisztikai költségeket. De kérdezem én, ha az idén januári infláció csak 12,9 százalékos volt, akkor hogy drágulhat a termékek ára akár 100-150 százalékkal is.
Hivatkoznak még a háború és a mozgósítás következtében jelentős munkaerőhiányra a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Azt mondják, a vállalkozások kénytelenek voltak beruházni az automatizálásba, ami kezdetben magas költségekkel járt. Bár hosszú távon csökkentheti a költségeket, rövid távon az új technológiai beruházások növelték a termelési költségeket, ezáltal hozzájárulva az élelmiszerárak emelkedéséhez.
A bombázások miatti tavalyi áramkimaradásokat és az energiaellátás bizonytalansága miatti generátor beszerzéseket is az okok közé sorolják, ami jelentős üzemanyagköltséget jelentett számukra. Emellett szerintük a 2024 szeptemberében bevezetett üzemanyag-jövedéki adóemelés tovább növelte a logisztikai költségeket, amelyek végső soron az élelmiszerárakban is megjelentek, mondják. De még a globális éghajlatváltozást is előveszik, aminek következtében egyre gyakoribbá válnak az extrém időjárási események, amelyek tovább növelhetik az élelmiszerárak árának gyorsaságát.
Na mármost, ha a jövedelmek nem nőnek, az árak viszont rekordsebességgel, hogyan lehet túlélni ebben a háború miatt egyébként is kilátástalannak tűnő helyzetben? Gondolkodtam és arra jutottam, csakis humorral. Nos, ha a kenyér ára már az aranyéval vetekszik, a paradicsom pedig lassan státuszszimbólum lesz a hűtőben, akkor ideje stratégiát váltani. Aki igazán modern, már nem pénzben számol, hanem mondjuk krumpliban: „Tegnap vettem egy kiló hagymát. Három krumpliba került, de megérte.” Aki pedig igazán előrelátó, az már otthon termeszt retket, hagymát, paradicsomot, paprikát az erkélyen. Esetleg egy tyúkketrecet is kitesz oda…
A túlélés egyik kulcsa a kreativitás: ha nincs hús (pl. a csirkemell már 200 hrivnya, a marhahús 320), jó a gombás tészta. Ha drága az olaj, pároljunk vízben, vagy pirítsunk haraggal – az is elég forró.
Szóval, ha más nem, marad a humor és a remény, hogy egyszer az élelmiszerárak is lejjebb mennek vagy emelkedik a bérünk. Addig is: ültess, spórolj, mosolyogj – és tarts egy zacskó hajdinát vészhelyzet esetére.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
