A gyermekeknek – különösen azoknak, akik hátrányos helyzetből, bántalmazó vagy elhanyagoló környezetből, esetleg árvaházból érkeznek – nem csupán fizikai biztonságra van szükségük, hanem szeretetre, odafigyelésre és érzelmi támogatásra is. Ezek az alapvető szükségletek leginkább egy meleg, szerető családi közegben elégíthetők ki, ahol a gyermekek megtapasztalhatják az összetartozás, az elfogadás és az érzelmi biztonság érzését. A családi típusú gyermekotthonok és nevelőcsaládok olyan alternatívák, amelyek lehetővé teszik, hogy a magukra hagyott gyermekek nevelőszülők gondoskodása alatt, családias környezetben nőjenek fel. A ráti Szent Mihály Gyermekotthon 2006-os alapítása óta a családi típusú gyermekvédelem egyik példaértékű modelljévé vált. Május 31-én immár a hatodik családot köszönthették ünnepélyes keretek között. A Prodanyuk család a 2009-ben beköltözött Verbócki családot, Ferencet és Beátát váltotta, akik kilenc állami gondozott és két saját gyermekük felnevelését követően adták át helyüket.
Varga Brigitta
Az ünnepség kezdetén Majnek Antal nyugalmazott megyéspüspök a jelenlévő papokkal – Thurzó Péter ráti plébániai kormányzóval és Petenko Miron ungvári esperessel – együtt szentmisét mutatott be a gyermekotthon területén található Néri Szent Fülöp kápolnában. A kápolnabúcsú során Majnek Antal elmondta, a kápolna védőszentje a vidámság, a jókedv, az öröm, valamint a papok, az ifjúság és a tanítók védőszentje. Néri Szent Fülöp elutasította a komorságot és a merev vallásosságot, helyette örömmel és szeretettel hirdette az evangéliumot. Hozzátette: különösen a fiatalokat szerette tanítani, nevelni, sokszor tréfákkal, humorral, egyszerű szavakkal segített nekik közelebb kerülni Istenhez és azt vallotta, hogy az öröm, a szeretet és az alázat a legrövidebb út Istenhez.
– Számomra Isten ajándéka volt az az álom, hogy amit református testvéreink Nagydobronyban elkezdtek, azt mi is megvalósíthatjuk katolikus egyházunkban. Ráton megadatott az a házaspár, akik szívükbe fogadták ezt a gondolatot, és elindították a gyermekotthon működését.
Valódi csoda látni, hogyan változnak azok a szülők, akik beköltöznek ide, és vállalják a gyermekek nevelését. Megélt házassági szeretetükön keresztül a gondoskodás sokkal hitelesebb és könnyebb, hiszen példát mutatnak.
Példaként szolgálnak azok számára is, akik félnek a gyermekvállalástól. Pedig a mai, nehéz ukrajnai körülmények között, ha valaki vállalja például a harmadik gyermeket, az az újszülött kétszeres áldást jelenthet a család életében. Az innen kirepült fiatalok életútja pedig bizonyítja: semmi nem volt hiábavaló. Minden szeretettel végzett munka érdemes és gyümölcsöző volt. Ahogy Jézus mondta: aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be – fogalmazott a Majnek Antal.
A szentmisét követően a résztvevők az új család otthonához sétáltak, ahol Majnek Antal áldását adta az épületre és felszentelte azt.
Thurzó Péter helyi plébános úgy fogalmazott, minden ember értékes az Úristen szemében, és Isten áldása kíséri azokat, akik másokért jót cselekszenek – így ezt az intézményt és annak lakóik is, hiszen otthont biztosítanak a hátrányos helyzetű gyermekeknek.
– A világ kísértései ellen védelmet nyújtani gyermekeinknek nehéz, mégis elengedhetetlen, hogy megóvjuk őket mindattól, ami boldogtalanná teheti életüket.
A Szent Mihály oltalma alatt álló otthon – Néri Szent Fülöp közbenjárásával – a jóság és szeretet példaképe, ahol a mindennapok során az itt élők az Istenbe vetett hitből és az általa adott kegyelemből nyernek erőt.
Ez teszi lehetővé, hogy a befogadó szülők és a gyermekek egymás értékeit elfogadva valódi, teljes életet élhessenek együtt – fejtette ki az atya.
Bíró Mária, a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon vezetője elmondta, az immár 19 éve működő otthonból már két család és összesen 25 befogadott gyermek távozott. Jelenleg négy család és szintén 25 befogadott gyermek számára nyújtanak biztos menedéket. Hozzátette: az első házat 2006-ban adták át, majd további három házzal bővültek, azonban sohasem az építkezés volt a legnehezebb feladat számukra, hanem megtalálni a megfelelő házaspárokat.
– A Prodanyuk házaspár úgy érezte, hogy házasságuk elég erős, szívükben pedig elég szeretet van ahhoz, hogy saját gyermekeik mellé nehéz élethelyzetből érkező gyermekeket is képesek befogadni. Bár kívülről talán egyszerűnek tűnik ez a hivatás, valójában hatalmas lelki és fizikai megpróbáltatással jár.
Mi tágas, kényelmes lakóházat biztosítunk számukra – de hogy a házból valódi otthon váljon, az az ő szeretetükön, türelmükön és elhivatottságukon múlik. Emberi sorsok múlnak azon, hogyan végzik vállalt feladatukat.
A vezetőséggel azon dolgozunk, hogy tartalmas, élményekben gazdag életet biztosítsunk az itt élő gyermekek számára. Arra törekszünk, hogy intézményünk a béke szigete legyen ebben a békétlen világban. Aki gyermekotthonunk lakójává válik, az nemcsak biztonságos menedéket, hanem egy szeretetteljes közösséget is talál, ahol egységben szolgáljuk Istent és a ránk bízottakat. Reméljük, hogy amíg ezek a falak állnak, mindig lesz itt gyermekotthon. Lesznek munkatársak, befogadó szülők, akik szívükkel és életükkel újra és újra otthont teremtenek azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá – fogalmazott Bíró Mária.
Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja elismerését és köszönetét fejezte ki Bíró Mária vezetőnek és minden befogadó szülőnek a csaknem két évtizede tartó áldozatos munkájukért, amellyel szerető családi körülményeket teremtettek több tucat nehéz sorsú gyermeknek és a magyar kormány további támogatásáról biztosította őket.
Szvitlana Jakimelina, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció gyermekügyi szolgálatának vezetője úgy fogalmazott: különösen fontos, hogy a mai nehéz időkben, amikor az országban félelem, gyűlölet és feszültség uralkodik, történnek olyan megható és reményteli események, mint amilyenek ma tanúi lehetünk. Kifejtette:
a befogadott gyermekek mostantól biztonságban, szeretetben és odafigyelésben élhetnek, itt nemcsak a szabályokat és kötelességeket tanulják meg, hanem azt is, milyen az igazi törődés, az együttérzés és a megbecsülés.
A köszöntők után a gyerekek rövid műsorral kedveskedtek vendégeiknek. Magyarságdalok hangzottak el az Ivaskovics József vezetésével 15 éve működő Zenede előadásában Holovnya Okszána hegedűtanár kíséretében.
A Prodanyuk házaspár Ungvárról származik. László korábban a határőrségnél szolgált, majd egy ungvári szálloda beszerzőjeként dolgozott. Jelenleg az ungvári székhelyű Szent György Karitász igazgatójaként tevékenykedik, míg felesége teljes állású nevelőszülő. A házaspár 18 éves fiúk, Sándor (jelenleg Magyarországon él) és 13 éves lányuk, Nikoletta mellé fogadta be Szofiát (11 éves), Rosztyiszlávot (9 éves), Mihályt (6 éves) és Mátét (5 éves).
– Keresztény családban nőttünk fel, ahol mindig természetes volt számunkra, hogy segítünk másokon – különösen az idős embereken, akik gyakran magukra maradnak a nehézségeikben. Amikor megkerestek minket a nevelőszülői felkéréssel, sokáig gondolkodtunk rajta. Végül
Isten áldásával és barátaink bátorító támogatásával elvállaltuk ezt a nem könnyű, de annál szebb hivatást.
Talán kicsit makacsak vagyunk, de épp ezért erős az elhatározás bennünk, végig viszünk a vállalt feladatunkat. Kezdetben heten éltünk itt, egy kisfiút időközben örökbe fogadtak tőlünk, új családba került. Emlékszem, nagy aggodalommal fogatuk őt – hiszen négy testvér mellé érkezett egyedül –, de végül sokkal nehezebb volt elengednünk őt, mint gondoltuk. Jelenleg hat fős a családunk, de készen állunk újabb gyermekek fogadására – mondta a családapa.
Mint kiderült, a gyermekek rendkívül nehéz körülmények közül érkeztek: szüleik, nagyszüleik hátra hagyták a kicsiket, így a gyámügy arra kényszerült, hogy kiemelje őket abból a környezetből.
– Azokkal a gyermekekkel, akiket befogadtunk, sokszor kicsit nehezebb, mint a sajátjainkkal. A saját gyermekeinket újszülött koruktól ismerjük, formálhatjuk, míg a hozzánk érkező kicsik már hoznak magukkal egy múltat – egy jellemet, egy hátteret, és gyakran súlyos, fájdalmas életkörülményeket. Nekünk is folyamatosan tanulnunk kell, hogyan értsük meg őket, hogyan segítsünk nekik.
Nem könnyű, de hiszem, hogy minden gyermekhez létezik egy út, csak meg kell találni.
Idő kell ahhoz, hogy megnyíljanak – eltelt fél év, mire el mertek mesélni dolgokat a múltjukból: hogy bántalmazták őket, hogy mit éltek át. Már látható rajtuk a változás, ami annak tudható be, hogy érzik, egy nyugodt, békés közegben vannak – fogalmazott Katalin.
A szervezők színes programokkal készültek a nap további részére is. Az estig tartó gyereknapon volt légvár, körhinta, valamint rengeteg játék és arcfestés is.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
