Fratelli – ahol a minőség a fő szempont │KISZó-interjú

Beregszászban, a városháza mellett elhaladva egy új vendéglátóhelyre lehetünk figyelmesek. A Nyiscsák Attila által nyitott Fratelli kávézó nem az első a sorban, valószínűleg nem is az utolsó, de mindenképp azok közé tartozik, ahol a finom kávé mellett a kiszolgálás is rendkívül kedves. Attila éveken át Londonban élt, ott tanulta ki a barista szakmát, majd hazatért, hogy tudását itthon kamatoztassa. Munkáját hatalmas alázattal végzi, a folyamatos fejlődésre törekszik. Célja, hogy olyan helyet működtessen, ahol az emberek meghitt, barátságos közegben tapasztalhatják meg az igazi kávéélményt.

Varga Brigitta

– Mesélj egy kicsit magadról!

– Beregszászban születtem, hároméves koromban költöztünk át a szüleimmel Nagyberegre. Itt végeztem el az általános iskolát, majd egy nagyszőlősi szakiskolában folytattam a tanulást, ahol villanyszerelő képesítést kaptam. 2016-ban, az érettségit követőn, egy jó barátommal elhatároztuk, hogy a nyakunkba vesszük a világot. A bizonyítvány átvétele után 10 nappal felültünk egy repülőre és Londonba utaztunk. Akkor még nem tudtam magammal mit kezdeni itthon, világot akartam látni. Mindenkitől csak azt hallottam, hogy külföldön mennyire jó az élet és milyen sok pénzt lehet ott keresni, így gondoltam, beállok én is a sorba, és ahogy lehetőségem adódott, rögtön éltem is vele.

– Négy évet éltél Londonban. Mivel telt ez az időszak?

– A legtöbb vendégmunkásnak a vendéglátóipar a legkézenfekvőbb, mivel ide általában bárkit felvesznek nyelvtudás és tapasztalat nélkül is. Először egy étterem bárjában kezdtem el dolgozni, poharakat törölgettem és a hűtő feltöltéséért feleltem. Jól éreztem itt magam és egy idő után szerettem volna feljebb lépni a ranglétrán, így elkezdtem tanulni a nyelvet és elvégeztem egy tanfolyamot, aminek köszönhetően egy év múlva már elő is léptettek bármixernek.

– Hogyan lett belőled mégis barista?

– Ebben az étteremben volt egy gyönyörű kávégép. Próbálkoztam a kávéfőzéssel is párszor, de eleinte ez kevésbé érdekelt, mint a koktélkeverés. 2018-ban jött egy nagy változás az életemben, mikor elhatároztam, hogy nem szeretnék tovább alkoholos italokkal foglalkozni. Ekkor támadt az az ötlet, hogy barista leszek, hisz a kávé világát akkor már valamennyire ismertem. Elvégeztem egy tanfolyamot és elkezdtem munkát keresni, mint barista. Épp abban az időben nyílt a Tower Bridge mellett a Marriott hotel, ahol alkalmaztak is. Körülbelül 8-9 hónapot töltöttem itt. Jól éreztem magam, de időközben kissé elbizonytalanodtam, szerettem volna valami mást is kipróbálni. Úgy gondoltam, szélesíteni kellene még a vendéglátóiparban eddig megszerzett tudásomat, így visszamentem abba az étterembe, ahol először alkalmaztak, és szakácsnak álltam. 10 hónapot dolgoztam itt, majd kitört a koronavírus-járvány és hazatértem.

– Miért döntöttél a hazajövetel mellett?

– Mindig tervezgettem, hogy majd hazatérek, csak vártam a megfelelő alkalmat. Nem éreztem magam ott otthonosan és tudtam, hogy minél tovább húzom az időt, annál nehezebb lesz a hazatérés, és annál nehezebb lesz az itthoni életritmusba visszazökkenni. Minden helynek megvan a maga szépsége és mindenhol vannak kihívások. Külföldön az ember sokkal alázatosabb és eltűr olyan dolgokat is, amit talán itthon nem, mert vigasztalja a tudat, hogy ott legalább megfizetik. Először persze odáig voltam Londonért, a nagyvárosi életért, de mikor elmúlt a kezdeti lelkesedést, akkor már nem éreztem otthonosan magam abban a környezetben. Sokáig tanakodtam azon, hogy mitévő legyek, de legbelül mindig is tudtam, hogy nekem itthon van a helyem.

– 2020-ban tértél vissza Kárpátaljára és idén októberben nyílt meg a saját kávézód. Mivel telt ez a három év?

– Várakozással. Szerettem volna egy saját kávézót, de akkoriban sem kapcsolataim, sem lehetőségeim nem voltak adottak ennek a megvalósításához. Bármin is gondolkodtam, mindig akadályokba ütköztem. De hogy ne üljek itthon tétlenül, a szakmám szerint vállaltam munkát, mint villanyszerelő. Úgy gondoltam, ahhoz nyúlok, amihez értek. De közben nem hagytam fel azzal, hogy megvalósítsam az álmomat, hanem kitartóan küzdöttem érte. Így sikerült idén ősszel megnyitni a Fratelli kávézót.

– Miért kapta ezt a nevet?

– A fratelli egy olasz szó, mely magyarul testvéreket jelent. Keresztény ember vagyok és van egy 8 főből álló vallási közösség, melyhez tartozom, s itt mindnyájan egymás testvérei vagyunk. A társaság minden tagja segített a tervem megvalósításában, rengeteg támogatást és biztató szót kaptam tőlük, ezért a csoport tiszteletére kapta a kávézó a Fratelli nevet. Egy olyan kávézót szerettünk volna a testvérekkel létrehozni, ahová, ha betérnek az emberek, akkor kellemes, barátságos, keresztény légkör fogadja őket.

– Milyen a kínálat?

– A kávézóban kizárólag olasz minőségi kávé fogyasztható. Két különböző kávébabbal dolgozunk: 100%-os arabicával és egy 80/20-as mixxel. Ha espresso formájában isszuk, akkor két teljesen eltérő ízvilág, ha tejjel, akkor a különbség már kevésbé érezhető. A kávé rengeteg variációja kérhető itt: van espresso, americano, cappuccino, macchiato, latte, cortado. Egyedül ahhoz ragaszkodom, hogy ne legyenek szirupos és krémes verziók. A kávé aromája legyen az, ami elnyeri az emberek tetszését, nem pedig a túlédesített löttyöké. Elvégre egy nagyon rossz kávét is fel lehet javítani édesítőszerekkel. Én az igazi kávéélményt szeretném megteremteni itt, Beregszászban. Emellett helyben sült croissant is kapható a kávé mellé.

– Te mindig is szerettél kávézni?

– Míg itthon éltem, sohasem kávéztam. Itthon ugye a kotyogós és a szarvasi féle kávék a menők. Kóstoltam párszor, de nem igazán értettem, hogy mégis miért szeretik az emberek annyira ezt a keserű italt. Mikor 18 évesen kikerültem Londonba, csak akkor kezdtem el kávézni. Minden reggel kollektív kávézással indult, és hát hosszúak voltak a műszakok, kellett a koffein, hogy ébren maradjak. Az espressók annyira nem tetszettek, majd elkezdtem a tejes verziókkal ismerkedni és szép lassan a rabja lettem.

– Milyen terveid vannak az elkövetkezendő néhány évre?

– Az előttem álló pár év biztosan a kávézó körül forog majd. Rengeteg minden van még, amit meg kell tanulnom. Angliában ugyan kaptam egy gyorstalpaló képzést, de ez még messze nem jelenti azt, hogy profi vagyok a szakmámban. Jelenleg én szolgálom ki a vendégeket, hétköznaponként reggel 7-től délután 5-ig, szombaton 8-tól 4-ig vagyok nyitva, vasárnap zárva vagyunk. A helyiség, ahol megnyitottam a kávézót, egész picike, mindössze 12,5 négyzetméter. Korábban irodaként funkcionált. Ebből kellett gazdálkodnom és okosan, komfortosan berendeznem. Kicsit VIP feelingje van a helynek, mivel kevesen férnek el benne. Egyelőre három szék és egy kisasztal van itt elhelyezve, ezért leginkább elvitelre dolgozom. A későbbiekben szeretnék bővíteni, hogy minél több vendég tudja helyben is elfogyasztani a kávéját.