Karácsonyi üzenet: Krisztus megszületett! Dicsérjük Őt!

Tiszteletreméltó drága barátaim, szeretett testvérek!

Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen (Lk. 2, 10).

Krisztus megszületett! Dicsérjük Őt!

Drága testvéreim a Krisztusban!

Nagy örömömben osztozok veletek, „ mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk. 2, 11). Nekünk, akik hiszünk az Úr Jézusban, Karácsonyt ünnepelni annyit jelent, mint megnyílni az örökkétartó öröm előtt. Isten Fia egy lesz közülünk – Isten velünk van!

Az életben gyakran élünk át örömteli vagy kellemes eseményeket: gyermek születése, esküvő, különleges siker, vacsora rokonokkal, barátokkal stb. Az élettapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen pillanatok nagyon törékenyek: egy pillanat – és ami örömet okozott nekünk, az visszavonhatatlanul a semmibe süllyed, és egyedül maradunk a fájdalommal, szomorúsággal és csalódással. Az ilyen hirtelen változás oka lehet: egy másodperc figyelmetlenség, baleset, betegség, emberi rosszindulat vagy háború, ahogyan azt hosszútűrő népünk sorsában látjuk.

És mégis, ma hirdetjük egymásnak azt az örömöt, amelytől semmiféle földi megpróbáltatás és szerencsétlenség nem foszthat meg bennünket – Krisztus karácsonyának legyőzhetetlen örömét. Ez nem valami pillanatnyi élménye, nem szórakozás, amely lehetővé teszi, hogy egy időre elmenekülj a mindennapi vagy akár a kegyetlen valóság elől. A Karácsony öröme maga Isten valóságában való elmerülés. Isten Fia belép az emberi életbe, az emberi valóságba, és magára veszi az emberi lét törékenységét és drámaiságát, hogy mennyei perspektívát vigyen az emberi látókörbe: „ És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:”Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk. 2, 13–14).

A Karácsony egy találkozásra hív Istennel, aki a világ Megváltójaként jön el – egy találkozásra, amely mennyei örömöt hoz. Arra készülve azonban óhatatlanul ráébredünk saját gyengeségünkre, méltatlanságunkra, ami félelmet kelt bennünk. Önmagában ez a félelem nem valami rossz, ha egy teremtmény engedelmességéből fakad Teremtője előtt, tanító mestere előtt, Ura előtt. A liturgiában a lelkész a következő szavakkal hívja a híveket az úri szent vacsorához: „Jöjjetek Isten félelmével és hittel”. Bűneink és gyengeségeink tudatosítása nem bénuláshoz, hanem bűnbánatra és tettekre vezethet. Ezért mondja az angyal a pásztoroknak, aki megrettentek Isten dicsőségének fényes látomásától: „Ne féljetek!” Az Úr legyőzi bűnösségünket és gyengeségünket. És ezért az embernek nem szabad félni mennyei örömtől. Örömre kaptunk meghívást – igazi, őszinte, mély, örökkévaló. Isten nagylelkű ajándékaként kaptuk. Ez Isten Fia megtestesülésének mély értelme – Ő egyikünkké válik, hogy utat nyisson nekünk az ő Atyja és a mi örömünk felé.

Ezért minden korlátai, szorongásai és félelmei ellenére az embert hívja ezt az örömet elfogadni , és megnyitni neki a szívedet. Az angyal elmagyarázza, hogyan lehet ezt felismerni: ” Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Lk. 2, 12). A Mindenható Isten „nem a királyi palotában, hanem a sivatagban, a barlangban…”, ahogy mi énekeljük az énekeinkben, ismerteti meg magát. Erről ír Pál, amikor az Isten és az emberi bölcsesség ellentétét ábrázolja: „ Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.” (1Kor 1, 25). ). Isten útja az igazi örömhöz gyengeségen és türelemen keresztül vezet, ahogy ugyanaz a Pál írja: „Ezért inkább dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje megnyugodjék bennem” (2Kor 12,9).

Ezért hívja az embert a karácsonyi öröm: „A pásztorok így szóltak egymáshoz: ” És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. És ezt látván, elhirdeték, ami nékik a gyermek felől mondatott vala. És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.” (Lk. 2, 15-18). Kedves testvéreim, bárhol is vagyunk, őszintén osztozunk Megváltónk születésének örömében, hogy az valóban „az egész nép öröme” legyen.

A karácsonyt évről évre ünnepelve elmélyülünk Isten Fiának az emberi történelemben való megtestesülésének misztériumában. Idén, amikor az égbolton a háború rakétáival és bombáival próbálja tompítani a karácsonyi csillag fényét, nem a naptárra, nem a csillagászati jelenségekre kell figyelnünk, hanem arra, hogy Krisztus ma azért jött, hogy egy megkínzott, keresztre feszített és megsebesült testbe szülessen. A Békét ebben a háborúban nem e világ hatalmasainak ereje, hanem Isten újszülött gyermeke fogja elérni, akiről Ézsaiás így jövendölt: „Mert gyermek születik, fiú adatik. nekünk; a hatalom az ő vállán van; és nevet adnak neki: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme” (Iz. 9, 5).

Karácsonyt ünnepelni azt jelenti, hogy nem kell félni a mennyei örömtől a könnyek és szenvedés tengere közepette. Ha hagyjuk, hogy szívünkbe beköltözzön a karácsonyi öröm, az stabilitásunk és hajthatatlanságunk garanciája, hogy képesek vagyunk leküzdeni az élet minden kihívását. Pál: „ Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil. 4, 12-13).

Most, a háború alatt minden eddiginél jobban meg kell ünnepelnünk a Karácsonyt – ünnepélyesen és nyíltan, örömtől énekelve – otthon és a templomokban, valamint városaink és falvaink utcáin.

Krisztus megszületett!

Miután megkaptuk Isten megszületett Fiának hatalmát, arra kaptunk meghívást, hogy megosszuk azt testvéreinkkel, hogy megerősítsük hitükben, megerősítsük a reményt és erősítsük a szeretetet. A dicséretet énekelni annyit jelent, mint megosztani Krisztus Karácsonyának erejét és örömét, amelyben az Úristen kezdettől fogva húsvéti diadalt ígért. Ez az oka annak, hogy őseink sok nemzedéke merített ihletet és erőt a megtestesült Krisztustől, a mi keresztre feszített és feltámadt Megváltónktől vetett hitből. Emlékezzünk vissza, hogyan ünnepeltek búvóhelyeinken őseink és a sztálini koncentrációs táborok foglyai az ősi énekléssel, hogy harcoljanak az ellenség ellen, hogyan énekelt egyházunk a kommunista hatalom elnyomása ellenére. Azokban a sötét időkben az ének az ateizmus és az istentelenség éjszakája feletti győzelem himnuszává vált, a nemzetek börtönének elkerülhetetlen bukásának próféciájává. A karácsonyi ének öröme váljon az győzelem himnuszává a szánkban. Énekeljenek énekeket városaink és falvaink, hívő családjaink. Legyen ez az ének a szolidaritás és a mi – lelki és fizikai – ajándékaink megosztásának tere. Legyen a karácsonyi éneklés ajándékaink személyes hozzájárulása a háború áldozatainak megsegítéséhez.

Kedves testvéreim! Karácsonyi örömmel ölellek és köszönöm szereteteteket. Ölelem azokat, akik a háború miatt kénytelenek voltak elhagyni otthonukat vagy akár szülőföldjüket. Könnyekkel ölelem azokat, akik az elmúlt évben rokonokat, barátokat veszítettek el. Szeretet és támogatás szavait osztom mindenkivel, aki nem tud karácsonyi vacsorát készíteni magának, vagy karácsonykor szülőtemplomában imádkozni. Sok erőt kivánok azoknak, akik a háború következményeinek felszámolásáért és békés városaink és falvaink életének biztosításáért szolgálnak és dolgoznak, beleértve az orvosokat, a mentőket és másokat.

Szívből kívánok Isten gyermekeinek minden igaz örömét, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, győzelmekben gazdag, békés és áldott jövő évet!

Krisztus megszületett! Dicsérjük Őt!

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője