Kárpátalján 9 Petőfi-ösztöndíjas tevékenykedik. Sorozatunkban hétről hétre megismerhetnek egyet, aki nemcsak a programról és az itt végzett munkájáról, hanem személyes tapasztalatairól, elképzeléseiről is mesél.
Nyitrai Marianna népdalénekes a Népművészet Ifjú Mestere. Végzett néprajzkutatóként széles körű a kutatási területe, elsősorban néprajzi anyagok gyűjtésével foglalkozik, saját énekesi pályafutását háttérbe szorítja. Második éve Petőfi-ösztöndíjas. Először Délvidéken segítette az ott élő bukovinai székelység kulturális életét, most a kárpátaljai szórványban, Gyertyánligeten, Nagybocskón, Terebesfejérpatakon és Taracközben tevékenykedik.
– Néprajzkutató és népdalénekes.
– A kutatási területem kapcsolatban van azzal, hogy népdalénekes vagyok. Mindent, ami a szellemi folklórhoz köthető, igyekszem feltárni – fejti ki az etnográfus. – Az elmúlt 15-20 esztendőben jórészt néprajzi gyűjtéssel töltöttem szabadidőmet, főképp Erdélyben, de a környező országok más nemzetiségű hagyományos kultúrájában is keresgéltem. Származásom szerint bukovinai székely vagyok, a tolna megyei Bonyhádon születtem. Elődeim gyönyörű székely nyelvi dialektust beszéltek. A beszélt és énekelt nyelv szeretete innen jön. A Szekszárdi Illyés Gyula Tanítóképző Főiskolán kezdtem felsőfokú tanulmányaimat, később felvételiztem és felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakára. Hallgattam ezeken túl turkológiát az ELTE-n és altajisztikát a SZTE altajisztika szakán. A kutatási területem a népzene, de szakdolgozatommal a néptánckutatás irányába indultam el: Szászcsávás, egy Küküllő menti falu néptánchagyományát mutattam be a 20. század derekára reflektálva. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában, táncantropológiai kutatásokat végzek, mint doktorandusz hallgató.
– Ennyi teendő mellett hogyan jutott eszébe a Petőfi Program?
– Alapvetően magyar néprajzi tárgyú a képzettségem.
Kizárólag azért jelentkeztem a Petőfi Programba, hogy mindazt, amit eddig tanultam, megtapasztaltam, azt itt kamatoztassam.
Az elmúlt időszakban alapfokú művészeti iskolákban tanítottam a Somogy megyei Szennában és Baranyában, Pécsett. Felnőttképzéseken, mesterképzéseken oktattam Budapesten a Hagyományok Házában illetve határainkon túl is.
Elsősorban a vokális magyar népzenét és annak tanítási módszereit, lehetőségeit próbálom átadni.
Három szemesztert tanítottam óraadó tanárként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén, népi ének szakosoknak.
– A tanítás mellett előadóművész is.
– A színpadi éneklést nemigen erősítettem, mert nem ezt tartom lényegesnek.
Igyekszem azok tudását súlyozni, akik ezt a zenei gondolkodást hordozták.
Ha egy mód van rá, adatközlőkkel (énekes mesterekkel) tanítok. Ahová hívnak oktatni, vagy színpadon énekelni oda szívesen megyek, de nem a magam előadóművészete javára, hanem azoknak a dalosoknak, nótafáknak akiktől tanultam. Viszonylag „későn”, 23 évesen kezdtem népdaléneklésbe. Az egyszólamú magyar népzenéhez kezdtem kötődni. A Sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes énekese is voltam egy évadon keresztül, 2006-2007-ben. Ezt azért is műveltem nagy örömmel, mert erdélyi „adatközlő környezetben” voltam, rengeteget tudtam gyűjteni saját kutatási területem, a Küküllő menete falvaiban. Az Egyszólam Együttes munkájába is bekapcsolódtam. Egy CD-n is közreműködök, melyen a dunántúli egyszólamú pásztorhangszerek, első sorban a hosszúfurulya hangzása domborodik ki. Címe: Zöld erdőben táncolnak.
Pécsett a Zengő Zenekarral is énekeltem 2 évig. Velük kezdtem – Bergics Lajos szakmai támogatásával – énekesi pályafutásom.
Manapság az erdélyi származású Üsztürü Zenekarral énekelek, koncerteken, turnékon, táborokban.
– Mégsem ez az elsődleges, amivel foglalkozik.
– A Zengő Zenekarral nagyon sok volt a fellépés. Nem tudtam ezzel azonosulni. Minél előbb meg akartam ismerni azt az idős generációt, melynek tagjai még hagyományos módon, közönség nélkül, maguknak énekelnek… A hagyományos paraszti társadalom eltűnésével sajnos ez a zenei gondolkodás is elmúlóban van. Az utolsó óra után vagyunk. Sok kiváló idős énekes ment el közölünk a közelmúltban.
Az egyetemi oktatásban is ezt hangsúlyozom: gyűjtsünk amíg lehet, és van kitől!
Bekapcsolódtam a Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató műsorba is, ahol már hatodik éve mentorálom a dalosokat. Ezt azért teszem, mert kicsit szembe menvén a mai „celebvilággal”, tudásra törekvő, alázatos énekeseket szeretnék nevelni ezekből a tehetséges, útkereső fiatalokból.
– Tavaly Vajdaságban töltötte az ösztöndíjas hónapjait.
– Délvidéken, bukovinai székelyek között. Ez egy időutazás volt számomra. Gyönyörűen, régies székely nyelvjárásban beszélnek még az ottélők. Több ezren! Itt vegyes és asszonykórusokat vezettem. Egy fogadószervezethez kerültem (Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület- Hertelendyfalva), de négy településen tanítottam: Hertelendy, Székelykeve, Sándoregyháza, Kevevára. Ott is elkezdtek kiürülni a falvak, a fiatalok külföldre költöztek, ennek ellenére az otthon maradottaknak is volt mit segíteni. Tanítottam néptáncot gyermekeknek, népdalt szintén gyermekeknek és idősebbeknek. Tartottam rendhagyó magyar órákat, rajzfoglalkozásokat, szerveztem illetve segítettem szervezni ünnepi műsorokat és pályáztam tájházra, viseletre, oktatásra, amire lehetett. Nyári táborokba is vittem onnan gyermekeket.
– Ha ennyi mindent elért, miért nem maradt ott még egy évre?
– Nem kérvényeztem. Elsősorban Erdélybe szerettem volna kerülni, de nem oda helyeztek. Másodszorra sem Erdélybe irányítottak, hanem Kárpátaljára. Picit meg is szeppentem. Azért vállaltam mégis szívesen, mert sosem jártam még erre. Néprajzosként annyira félreeső hely volt számomra, hogy mindenképp fel akartam keresni, nem beszélve a rendkívül gazdag történelmi, természetföldrajzi helyekről, amelyek szintén nagyon értékesek, érdekesek számomra.
– Gyertyánligetet, Nagybocskót, Taracközt és Terebesfejérpatakot kapta végül.
– Abszolút szórvány. Gyertyánligeten két pedagógus tart vasárnapi iskolákat, az egyikük, Hadar Irénke vezető óvónő munkájába bekapcsolódtam. Ugyanezt teszem Nagybocskón, ahol egy iskolai alsó és egy felső tagozatos csoportom van. Ezekben kézműveskedünk, ismeretterjesztő órákat tartunk, ünnepekre készülünk. Gyertyánligeten segítem az Őszirózsa asszonykórus felkészülését különböző ünnepi alkalmakra. Repertoárt bővítünk heti rendszerességű énekórákkal. A felső tagozatos gyertyánligeti gyerekekkel (első sorban lányok) néptáncolunk. A Páduai Szent Antal Magyar Tannyelvű Óvoda csoportjába is bejárok énekes-táncos foglalkozásokat tartani. Terebesfejérpatakon a magyar nyelvápolás munkájába kapcsolódtam be Vadas Mária tanárnő koordinálásában.
Nagybocskón a foglalkozásokra sokszor a kisebbekkel együtt szüleik is jönnek. Nagyon jó így találkozni a helyi magyarsággal.
Átjárok még Taracközre is, ahol a helyi ukrán óvoda-komplexumban létrejött a tavalyi évben az első magyar óvodai csoport. Cerkuk-Tvitka Julianna óvónő elmondta, hogy 31 kisgyermek jár jelenleg oda. Nagyon rászorulnak az anyanyelvi segítségre. Beszélgetéseink nyomán felmerült egy magyar egyesület megalakításának szükségszerűsége is. Ezen dolgozunk most. Ha sikerülne mielőbb ezt megalakítani, lenne módjuk pályázatokban gondolkodni, amelyek a magyar közösség épülését segíthetnék Taracközön. Ezt a munkát tartom az egyik legfontosabb küldetésemnek. Julianna nagyon lelkes, és férjével együtt nagyon fontosnak tartják ezt az ügyet. A Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Szervezete, Pál Katalin személyében felkért népdaloktatói munkára Visken az ottani frissen alakult Folklór Műhelybe. Van 8 nagyon tehetséges, széplelkű énekes tanítványom ott is. Kicsit ugyan messze van, de igyekszem rendszeresen átjárni, hiszen ez kifejezetten népzenei szakmai küldetés.
– Itt is nekilátott gyűjteni?
– Főleg Gyertyánligeten. Inkább szokáskultúrához, táplálkozáshoz, ünnepkörökhöz kapcsolódó néprajzi témákban. Amit sebtében feljegyezgetek, később néprajzi interjúkkal szeretném alátámasztani, rövidebb tanulmányokban megjelentetni.
– Hogyan tovább otthon?
– Nyáron visszakapcsolódom a művészetoktatásba. Folklórtáborokban fogok oktatni, ahová remélem, minél több határon túli kis tanítványt elvihetek. Tovább folytatom doktori tanulmányaimat. Újabb CD kiadásában is gondolkodunk zenész barátaimmal, kollégáimmal.
Azt tapasztaltam – önmagamon és másokon is –, hogy a felfedezett és felmutatott művelődési értékek mentén rendezett munkát tudatosan kell művelni.
Ennek van igazi lelki-szellemi ereje és a közösségekben foganatja, eredménye. Szakmai hozzáértéssel érdemes ezt a küldetést – és nem munkát – művelni.
Simon Rita
