Kering egy régi legenda arról, miként tetszeleg a hazugság a Földön és áltat annyi embert. A mítosz szerint „a hazugság egyszer felajánlotta az igazságnak, hogy fürödjenek együtt, mert nagyon kellemes a kútban lévő víz. Az igazságnak gyanús volt, de megmártózott a vízben, és kiderült, valóban ideális a fürdőzéshez. Mindketten meztelenre vetkőztek és megfürödtek. Ám a hazugság hirtelen kiugrott a vízből, felkapta az igazság ruháit és elmenekült. Az igazság dühös lett, kimászott a kútból, és elindult visszaszerezni a holmiját. A világ azonban amikor meglátta a meztelen igazságot, haraggal és megvetéssel tekintett rá. Szegény igazság visszatért a kútba s örökre elbújt, hogy szégyenét rejtse. A hazugság pedig körbejárta a világot az igazságnak öltözve, az embereknek pedig fel sem tűnt, sőt nagyon boldogok voltak tőle. A világnak nincs is kedve megismerni a meztelen igazságot.”
Természetesen ez nincs teljes egészében így, ma már nem is rettenünk úgy meg bármiféle csupaszságtól, és sokan nemcsak a meztelen, de még a csúf igazságot is elviselik. Ám tény – a többség beéri az álruhába bújt hazugsággal, és annak örül, hogy nem kell szembenéznie a sokszor fájdalmas, rémisztő valósággal. Megnyugtatják saját lelküket is, elhitetik önmagukkal, hogy amit látnak, az az egyedüli valóság. És talán már olyan sokszor és olyan jól bemagyarázták maguknak, hogy fel sem ismernék, ha valaki más mutatná be nekik az igazságot. Még ruhában, videóval alátámasztva sem.
Ugyanúgy, ahogy a manipuláció és a meggyőzés között is néha nehéz különbséget tenni (A manipulációnál a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad. A meggyőzésnél a befolyásoló szándéka ismert a befogadó előtt.), az igazság és a hazugság közötti különbségtétel sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A hazugságnak nem csupán egyfajta megjelenési módja van. Montaigne francia filozófus úgy fogalmaz, „ha az igazsághoz hasonlóan a hamisságnak is csupán egyetlen arca lenne, sokkal jobb helyzetben lennénk, mivel elég volna pontosan az ellenkezőjére gondolni annak, amit egy hazug állít. Az igazság ellentétének azonban százezer különböző formája és csaknem végtelen tere van”.
Sokszor tíz év, de olykor két év is elég ahhoz, hogy teljesen mást higgyünk a valóságnak, mint ami valójában. Olyan sokáig és olyan sokféle (egyen)ruhában állt és áll elénk újra és újra a hazugság, hogy már nem is félünk tőle. Inkább mi aggatunk még rá göncöket az igazság vélt gardróbjából, csak hogy minél inkább természetesnek tűnjön.
És már-már nem is lehet senkit hibáztatni ezért az önámításért, mert ennek egyik célja, hogy megőrizzük (hamis, de igaznak vélt) világképünket és megvédjük önmagunkat. Az agyunk így védekezik a fájdalom, a negatív érzések ellen.
De mi történik, ha már nem lesz annyi igazságnak tetszelgő hazugság sem, ami megvédene minket? Vége lesz a háborúnak?
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
