E cikksorozatunkkal nem a kivándorlás népszerűsítése a cél, viszont afölött sem hunyhatunk szemet, hogy a fiatalok nagyobb része külföldön próbál érvényesülni. Távcső rovatunkban betekintünk az innen végleg vagy csupán ideiglenesen elvándorolt ifjúság életébe. A messzelátón keresztül megnézzük, mit értek el, kiderítjük, mi van a tarsolyukban.
Hidi Márk nem jókedvéből van külföldön. Itthon nem tudna érvényesülni, ezért ott próbálja a legtöbbet kihozni az életből. A bátyúi fiú több munkahely után végre talált egy olyat, ami nem annyira megerőltető, és még focizni is van ideje.
– Két éve jársz külföldre.
– A Bátyúi Középiskolában érettségiztem, nem mentem egyetemre. Úgy gondoltam, nem feltétlen kell ahhoz iskola, hogy képezni tudjam magamat. Anélkül is sokat megtanultam az életről és a talpon maradásról – kezdi beszélgetésünket a tizenkilenc éves fiú. –
A döntésemet nagyon nem bántam meg, viszont így pár év távlatából belátom, hogy biztos adott volna valamilyen pluszt.
Valószínűleg könyvelőnek tanultam volna. A suli befejezése után kicsit élveztem a szabadságot, elrendeztem néhány dolgot, aztán, lassan két éve „elkezdtem a világot járni”. Igazából nem tudom megfogalmazni, miért is döntöttem így. Viszont nem hiszek a véletlenekben, mindennek így kellett történnie.
– Hová mentél először?
– Magyarországra. Szezonmunka volt, gyümölcsszedés. Nem tetszett, hamar másra váltottam. Csehországba mentem egy közeli barátommal. A 18-at is ott töltöttem be. A szülinapomon is dolgoztam. Nagyon silány munka volt, nulla fizetéssel, nulla pihenéssel. Maga a munka nem nevezhető megterhelőnek, de a folyamatos tizenkétórázás, havi egy szabadnappal kibírhatatlan volt. Ismét váltottam, maradtam Csehországban, csupán egy másik városban. Kábelgyárba kerültem. Az eléggé laza munka volt, de már kicsit több fizetéssel, élhetőbb környezettel. Jobban is éreztem magam, mint az első helyen. Csak 8 órát dolgoztam, négy gyerekkori barátom is velem volt, így sokkal gyorsabban telt az idő. Megvan ennek a külföldi munkának a pozitívuma a negatívuma is. Új helyeket látsz, új embereket ismerhetsz meg. Azt mondom, kell a változás. Viszont csak egy otthonod van, és ha távol vagy tőle, azt megérzed…
– Most hol dolgozol?
– 8 hónapja Németországban. Autóalkatrész-gyárban, nagyon könnyű munka, jó fizetéssel. Egyik barátom beszélt rá. Most próbálok kibontakozni. Kivettem egy albérletet, elrendeztem, hogy két nagyon jó barátomat is felvegyék, szóval ha most visszamegyek, ők is jönnek velem. A fizetésem harminc százaléka – körül-belül 250 euro – megy a lakásra. Nyelvtudás nélkül elég nehéz, olykor kézzel-lábbal magyarázok, a munkahelyen viszont alig dolgoznak németek, inkább oroszok, románok és magyarok. Csehországban nem volt gond a nyelvvel, ukránul beszélek, így a csehet is két hét alatt megtanultam. Németül nem is akarok megtanulni, inkább az angolt fejlesztem, azt Hollandiában már többé-kevésbé elsajátítottam.
– Ott is jártál?
– Igen. Kínai étteremben kaptam állást – 3 hónap mosogatás, 2 hónap grillezés. Ott nagyon rossz volt. Nem szeretem a húzott szeműeket.
Úgy bántak velem, mintha egy csicska lennék. Nulla tisztelet.
Akárhogy is bizonyít az ember, rá sem hederítenek. Többször is előfordult, hogy ok nélkül belém kötöttek. Néha tűrtem, olykor visszaszóltam. Sokat számít, amikor valakinek van ismerőse a munkahelyén. Németországban hosszú távra tervezek, de szeretnék hazajönni. Most 2-3 havonta látogatok haza, három hétre.
– Munka után még focizni is szoktál.
– Egyik napom sem egyhangú, mindig kitalálok valamit. Úgy próbálom beosztani a teendőimet, hogy jusson időm szórakozásra. Erdős, hegyes táj vesz körbe, gyakran sétálgatok. Olykor elmegyek diszkóba vagy sportolok. Két csapatban is focizok. A foci az életem. Egy ismerősöm segítségével kerültem be a kispályás csapatba, azóta szilárd tagja végzünk. Minden játékos magyar. Egy magyarországi srác, Robi alapította az együttest, aki már öt éve kint él Németországban a családjával. Gyakran veszünk részt tornákon, rengeteg csapat ellen játszottunk már. Általában az első három között végzünk. Elég komoly szintre vittük már a dolgot.
Stuttgartban harmadikok lettünk, Münchenben másodikok. Egész Németországban zajlanak kispályás tornák, az alapítónk szervezi, mikor hová megyünk.
– Mi a célod a külföldi munkavállalással?
– Autóra és házra gyűjtök. Aztán bele kellene valamibe fogni itthon, hogy maradhassak.
Szeretnék nyitni egy autómosót vagy egy bárt, szórakozóhelyet.
Ez az álmom. Viszont ez nagyon sok pénzbe kerül… Szerintem itthon is be lehet indítani egy üzletet, csupán sok idő és segítség kell hozzá. Úgy gondolom, pár barát támogatásával üzemeltetném a helyet. Azon vagyok most, hogy találjak egy még könnyebb munkát, még több fizetéssel, így minél hamarabb hazajöhetnék.
– Most itthon vagy. Amikor hazajössz, mit csinálsz?
– Élek. Mindent. Üzletelek is. Mielőtt hazajövök, veszek néhány elektronikai eszközt olcsón, és itt eladom. Németországban megfontoltan vásárolok. A pénz nehezen jön, könnyen megy. Mérsékelem a bulizást, arra sok megy el.
– Fiatal vagy, ilyenkor természetes, hogy az ember párt keres. Lehet ott csajozni?
– Mindenhol lehet, csak ügyesnek kell lenned. Annyira nem foglalkozom vele, de többnyire magyarokkal ismerkedem. Kárpátaljáról kevesen vannak, viszont magyarok akadnak bőven, más külhoni területekről.
– Mivel tudják átverni az embereket külföldön?
– Adózási papírokkal, szabadnapokkal. Engem is próbáltak megvezetni, de nem hagytam magam. Nem feltétlen kell külföldre menni ahhoz, hogy gonosz emberrel találkozzunk. Annak, aki külföldre szeretne menni, azt tanácsolom, a részletekre, a legkisebb dolgokra is figyeljen oda.
Mindent szüntessenek meg, miután otthagyja a munkahelyet.
Bankkártyát, biztosítást, házzal kapcsolatos dolgokat, mivel nagy katasztrófa lehet belőle. Súlyos pénzbírság, de akár az országból is kitilthatják. Hallottam olyat, hogy valaki lelépett a munkásszállóról, és most, két év után a tulaj 7000 eurós bírságot küldött neki, mivel nem bontotta fel a szerződést.
– Nincs honvágyad?
– De. De nem szabad engedni neki, mert csak rosszabb lesz.
Nem jó ez így. 19 vagyok, 2 éve szívok, alig vagyok otthon…
Már sok barátommal meg is szakadt a kapcsolat emiatt. Nem így kellene lennie ennek. Sajnos itthon még nem lehet megélni. Külföldön a dupláját megkeresem egy hónap alatt annak, amit itt három hónapi munkával szereznék. Ha itthon is meg tudnék keresni havi ezer eurót, hazajönnék, de minimum húszezer hrivnyát kellene hogy ajánljanak. A jobb bérezésen kívül amúgy semmi sem vonz külföldre.
Simon Rita
