Ukrajna üzemanyag-kiskereskedelmi piaca 2025-ben olyan átalakuláson megy keresztül, amely hosszú távon teljesen átrajzolhatja a szektor térképét. Az utóbbi években a helyi és regionális töltőállomás-hálózatok fokozatosan háttérbe szorultak, és egyre nehezebben tudnak versenyben maradni a piacot domináló nagyvállalatokkal szemben. A piac jelenlegi koncentrációját jól mutatja, hogy az Üzemanyag- és Energiai Üzleti Szövetség legfrissebb adatai szerint az ágazat bevételeinek több mint fele, 50,3 százalék, mindössze 17 jelentős vállalat kezében összpontosul. A többi, közel félezer kisebb szereplő osztozik a fennmaradó 49,7 százalékon – ez a látszólagos egyensúly azonban törékeny és gyorsan felborulhat.
Bujdosó Ivett
A változás egyik fő motorja az új adópolitika. A 2025 elején bevezetett előleg-alapú nyereségadórendszer olyan mértékű havi fix adófizetési kötelezettséget ró az üzemeltetőkre, amelyet sokan képtelenek teljesíteni. A szabályozás szerint azoknak a kutaknak, amelyek kizárólag autógázt forgalmaznak, havi 30 ezer hrivnyát, a vegyes – de gázdomináns – forgalmazók esetében 45 ezer, míg a többi esetben 60 ezer hrivnyát kell havonta megfizetniük. Mindezt függetlenül attól, hogy a hónapban mekkora volt a tényleges forgalmuk. Ez a rendszer az adóelvonás mértékében rendkívül aránytalan, és elsősorban a kis szereplőket sújtja. Az új szabályozás bevezetését követő első két hónap során 7,8 százalékkal csökkent az aktív engedéllyel működő kutak száma, és több mint 70 vállalkozás már ekkor kénytelen volt beszüntetni tevékenységét.
A nehézségeket fokozza, hogy a nagyvállalatok sokkal kedvezőbb pozícióból indulnak az árversenyben. A tömeges beszerzések révén olcsóbban jutnak üzemanyaghoz, ráadásul országos vagy nemzetközi hűségprogramjaikkal, marketingkampányaikkal és partnerségi kedvezményeikkel lojális ügyfélkört képesek kiépíteni. A kisebb vállalkozások ezzel szemben csak szűk eszköztárral rendelkeznek, a marketingre, ügyfélkapcsolatokra és fejlesztésre fordítható forrásaik korlátozottak. Sokan csupán minimális árréssel kénytelenek működni, vagy egyáltalán nincs is nyereségük. Nem meglepő, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy felhagynak a tevékenységgel.
A helyzetet tovább rontja a feketepiac térnyerése. A hivatalos becslések szerint az ukrán üzemanyagpiac legalább 10 százalékát olyan kutak teszik ki, amelyek engedély nélkül működnek, nem fizetnek adót, viszont olcsóbban kínálnak üzemanyagot. Ezek nemcsak adóelkerüléssel, hanem jelentős piaci torzítással is élnek: kiszolgálják a keresletet, miközben nem viselik azokat a terheket, amelyek a legális vállalkozásokra nehezednek. Ez olyan versenyhátrányt eredményez, amelyet a szabályosan működő kis kutak képtelenek ledolgozni. Az új adópolitika éppen ezért akaratlanul is a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozókat: akik nem tudnak megfelelni a megnövekedett kötelezettségeknek, vagy bezárnak, vagy „szürke” működésre váltanak.
A piaci szereplők mind inkább pesszimistán tekintenek a jövőbe. Tetyana Dumenkova, az Üzemanyag- és Energiai Üzleti Szövetség alelnöke szerint a jelenlegi szabályozási környezet nem teremti meg az egyenlő versenyfeltételeket. Mint fogalmazott, a helyi és regionális kutaknak egyszerre kellene megküzdeniük a nemzetközi nagyvállalatokkal és az ellenőrizetlen, illegális szereplőkkel. Ha nem történik célzott, kisvállalkozásokat támogató beavatkozás, akkor rövid időn belül szinte teljesen eltűnhetnek a helyi kutak Ukrajnában.
A jelenlegi folyamatok alapján világos, hogy a túléléshez érdemi szerkezeti változtatásokra van szükség. Az egyik lehetséges irány az előleg-alapú nyereségadórendszer átalakítása lenne, amely figyelembe veszi a forgalmi különbségeket, így nem róna aránytalan terheket a kisebb szereplőkre. Emellett a feketepiac felszámolására irányuló ellenőrzések hatékonyságának növelése is kulcsfontosságú lenne, hiszen a legális piaci szereplők csak akkor tudnak hosszú távon fennmaradni, ha a szabályokat mindenkire egyformán érvényesítik. További lehetőséget jelenthet a kis kutak közötti együttműködés ösztönzése, például közös beszerzési rendszerek, logisztikai együttműködések kialakításával, amelyek csökkenthetik a működési költségeket. Emellett sok szereplő számára a túlélést az jelentheti, ha bővítik szolgáltatásaik körét – például autómosóval, vendéglátással vagy csomagküldő pontok kialakításával próbálnak új bevételi forrásokra szert tenni.
A következő hónapok és évek meghatározóak lesznek az ukrán üzemanyag-kiskereskedelem számára. Ha nem történik kormányzati beavatkozás, a piac további koncentrációja elkerülhetetlennek látszik. A fogyasztók ugyan jelenleg még profitálhatnak az árversenyből, de hosszabb távon épp ők lehetnek a vesztesei egy olyan piaci szerkezetnek, ahol a választék beszűkül, az árak pedig lassan, de biztosan emelkedni kezdenek. A kérdés tehát nem csupán az, hogy kié lesz a kút – hanem az is, hogy marad-e még hely a kicsiknek ebben a dinamikusan változó rendszerben.
Kapcsolódó tartalom:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
