Interjú Lengyel János irodalmi szerkesztő, humoristával nemrég megjelent új könyve apropóján.
– Engedd meg, kedves János, hogy az interjú elején gratuláljak a nemrégen megjelent könyvedhez. A (J)enciklopédia egy teljesen új műfaj a te irodalmi munkásságodban, hiszen az eddig megjelent tizenhárom könyvedből egy tehetséges írót, novellistát és publicistát ismertünk meg. Honnan jött az ötlet, hogy a humor területén is kipróbáld a tehetségedet?
– Köszönöm szépen a gratulációt, majd elválik, hogy az olvasók és a szakma hogyan fogadja a könyvet. Tőlem sosem állt távol a humor. Tulajdonképpen több kötetemben is tetten érhető. A 2006-ban megjelent A valóság szaga című könyvemben humoreszkek, saját viccek, aforizmák, szójátékok is olvashatók, de a humor nem áll távol a 2009-ben megjelent Lyukkal bélelt zsebem avagy Hogyan írjunk angolokat? című aforizmás kötettől sem. Továbbá ott vannak még a Mitracsek történetek. Tulajdonképpen a (J)enciklopédia alapjai már megjelentek A valóság szagában, később továbbírtam, úgy öt éve határoztam el, hogy megjelentetem külön kötetben.
– Amikor a postás kézbesítette a könyvet aznap délután egy magyarórára készültem a gimnazistáimnak. A nyelvújítás témában keresgéltem a neten olyan szavakat, amelyek Kazinczy korában voltak használatban. Azonban a kíváncsiság hajtott, hogy belelapozzak a könyvedbe és böngészgetve azt éreztem, hogy a másnapi óra témájához jobbat nem is találhattam volna. Gondoltad volna a könyv alkotása közben, hogy egyszer „tananyag” leszel egy érettségi előtt álló gimnáziumi osztályban?
– Ezt örömmel és ugyanakkor meglepődve hallom. Mi lehet ennél nagyobb siker a számomra? Már megérte a sokéves munka, nagy megtiszteltetés tananyagnak lenni, remélem, a diákoknak is tetszett. Én úgy tapasztaltam, hogy a tananyagokba csak a komoly témákkal foglalkozó művek kerülnek bele, mintha a humort, a vidámságot száműznék azon emberek, akik ezeket írják. Még 2011-ben, amikor egy irodalmi találkozón felolvastam a Költő és az álköltő című humoros esszémet, az egyik, azóta elhunyt honi irodalmár azt mondta nekem, hogy egy igazi kárpátaljai író nem ír nevetséges történeteket. Én pont az ellenkezőjét vallom, a humor az élet fontos része, nagyban segít, hogy túltegyük magunkat a nehézségeken. Mindig óvakodtam az olyan emberektől, akiknek nincs humoruk.
– Bevallom, közel harminc éve ismerlek, de erről a humor iránti fogékony oldaladról nem ismertelek. Komoly, megfontolt, az irodalom iránt elkötelezett alkotóként könyveltelek el. Honnan jött ez az indíttatás, hogy valami mást, valami egyedit is írj?
–Újfent köszönöm a dicsérő szavakat. Kár, hogy néhány írótárs ezt nem így gondolja. Én mindig arra törekedtem, hogy egyedit, csak rám jellemző dolgokat írjak. Így születtek meg a Mitracsek történetek, de a már említett aforizmás kötetem sem követi a műfaj klasszikus irányvonalát. Nem tudom olvastad-e a Fallal az arcnak című könyvemet, amiben, a magyar iparban vendégmunkásként eltöltött egy évtized történéseit dolgoztam fel. Nehéz évek voltak, amikor kemény munkával kellett helytállnom, mégis úgy gondoltam, hogy ezt szerencsésebb a humor eszközével bemutatnom az olvasóknak. Tehát, ebben az esetben is eltértem a klasszikus szociográfiai megközelítéstől. Megjegyzem, anno Füzesi Magda József Attila-díjas költő ezt a kötetemet tartotta a legjobbnak.
– Igen, olvastam és egyetértek Magdival: egyik legjobb írásod. A könyv bevezetőjét egykori kincseshomoki tanítványom, az Együtt folyóirat szerkesztője írta. Marcsák Gergő azzal a mondattal indítja az előszót, hogy idézem: „Lengyel János egy elvetemült ember.” Én a könyved olvasása után azt fogalmaztam meg rólad, hogy kuncogásra, röhögésre ingerlő zseniális alkotó. Te melyikünkkel értesz egyet?
– Gergő egy megtörtént esetet említ, amikor az egyik Kárpátaljai Irodalmi Karavánon vettünk részt, ahol előadtam az Elfeledett vers című művemet. Ez tulajdonképpen performance, jó magyarsággal kifejezve, csakúgy, mint A hal monológja című. Ide kívánkozik még egy másik történet, amikor a beregszászi magyar konzulátuson egy antológiát mutattunk be. Már elhúzódott a program, amikor én kerültem sorra, Dupka György felszólított, hogy csak egy rövid írást olvassak fel. Én egy hosszabb tanulmánnyal vagyok benne a válogatásban, ezért felolvastam egy rövidebb Bakos Kiss Károly verset, aki éppen nem volt jelen. A közönség nagyot derült ezen. A humor nehéz műfaj, az embereket könnyebb megsirattatni, mint megnevettetni. Anno 2009-ben jelentkeztem Litkai Gergelynél, hogy szívesen lennék író a Stand Up Comedy Társulatnál, ő felajánlotta, hogy próbáljam ki magam a színpadon, de végül nem vállaltam. Én inkább vagyok a leírt, mint a kimondott szavak embere.
– Térjünk át más vizekre. Nagyon sokat dolgozol, hiszen a Magyar Múzsa szerkesztése mellett több kárpátaljai lapnak is vezeted az irodalmi rovatát, illetve az Art’húr Irodalmi Kávéház című irodalmi portálnál is kaptál feladatot. Ezen kívül gyakran vagytok úton pároddal, Hildával és népszerűsítitek a kortárs magyar irodalmat. Tudsz-e szakítani időt másra, például a hobbidra a focira vagy a kulináris élvezetekre?
– Idén választottak be a Magyar Múzsa szerkesztőbizottságába, évek óta végzem ezt a munkát, de ezen túl ez már hivatalos. Még 2019-ben találtam ki egy irodalmi programot, aminek ma már az a címe: A Magyar Múzsával a nagyvilágban! Először csak Magyarországon szerveztünk folyóirat bemutatókat, később bővítettük a kört. Az évek során eljutottunk Kárpátaljára, Erdélybe, Felvidékre, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Dániába, Svédországba, Luxemburgba, Belgiumba és Grönlandra. Külön öröm a számomra, hogy a mostani magyar határokon túl, először Beregszászon, a Varga Éva vezette könyvtárban mutattuk be a Múzsát. Azt is kiemelném, hogy például Grönlandra és a skandináv országokba a Magyar Múzsa mellett elvittük az Kárpátaljai Hírmondó és az Együtt című folyóiratok példányait is.
Darcsi Karolina főszerkesztő felkérésére, 2023. október 1-je óta vezetem a Kárpátalja hetilap Versajánló rovatát, ahol olyan neves irodalmárok, mint Penckófer János és Pataky Tamás nyomdokaiba léphettem. Az Art’húrhoz Jóna Dávid barátom hívott, aki több mint 35 éve vezeti a társaságot. Itt a hetente megjelenő Mitracsek Presszó! című rovatot vezetem. Érdekesség, hogy 2021 óta létezik a hasonló elnevezésű rendezvénysorozat is, aminek keretében eddig olyan neves vendégeim voltak, mint Kaiser László, Pozsonyi Ádám, Payer Imre, A. Túri Zsuzsa, Turbók Attila, Jóna Dávid stb. Ettől függetlenül igyekszem kimenni a fontosabb válogatott foci meccsekre, no meg a Fradi hazai mérkőzéseire. Útjaink során, bárhol is járunk, igyekszünk Hildával megízlelni a helyi specialitásokat. Ebből kifolyólag mondom, aki Grönlandon jár, inkább dán sört igyon, a helyi lőre helyett!
– Vannak-e újabb terveid, gondolkodsz-e például a tizenötödik kötetben?
– Rengeteg tervem van, de igyekszem a valóság talaján maradni, és csak azokba fektetetek energiát, ahol van remény a megvalósulásra. Több kéziratom is vár megjelentetésre, csak éppen az anyagiak hiányoznak ehhez. Néhány éve csinálom a Mitracsek Pressz! című kezdeményezést, ami egy humoros hírügynökség, ahol az aktuális eseményeket tálalom az olvasóknak ironikus hangvitelben. Ezzel egyben az újságírás jelenlegi siralmas állapotára is szeretnék rávilágítani. Jövőre tervezek ebből egy kötetet megjelentetni.
Viszont most a legfontosabb dolgom, hogy megszervezzem a (J)enciklopédia turnéját. Először Dorogon mutattam be, a Magyar Múzsa rendezvényén, majd két nappal később Ausztriában, az Oberndorfban és környékén élő magyaroknak. A budapesti ősbemutató április 30-án lesz a rákospalotai FSZEK könyvtárban. Ezen kívül a turné kapcsán szóba került még Hajdúszoboszló, Csurgó, Ózd, Nyíregyháza, Szentes, Szegvár, Koppenhága, Nagykapos stb.
Fedák Anita
(Budapest – Gyöngyös)
