Határozott, céltudatos és rendkívül felelősségteljes. Sohasem fél kimondani véleményét, de képes uralkodni érzelmein, ha a helyzet úgy kívánja. A közösség iránti szolgálat, a hit, valamint a családcentrikusság életének legfőbb mozgatórugói. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kolozsy Judit, a Nagydobronyi Líceum pedagógusa.
Varga Brigitta
– Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke?
– A szomszéd gyerekek gyakran nálunk gyűltek össze és ilyenkor mindig „tanítósdit” játszottunk. Én voltam a tanító néni, ők pedig a kisdiákok.
– Mindig is a pedagógusi pálya vonzotta?
– Nem. Orvosnak készültem, az egészségügyben szerettem volna dolgozni. Az általános iskola elvégzése után elhatároztam, hogy felvételizem a Beregszászi Egészségügyi Koledzsbe, de édesanyám tanácsára jelentkeztem a Munkácsi Állami Egyetem Humán-pedagógiai Koledzsébe is. Utóbbi intézményben egy nappal hamarabb voltak a felvételi vizsgák, melyek olyan jól sikerültek, hogy másnap Beregszászba már el sem utaztam. Végül itt elvégeztem a mesterképzést is alsós tanítói szakon.
– Választása sohasem okozott csalódást?
– Mára megértettem, hogy tulajdonképpen nem én választottam a pedagógusi pályát, Isten akarata teljesült ezáltal az én életemben. Hálás feladat, hogy a helyi gyerekekkel foglalkozhatom és az egyházközségünkben is szolgálhatok ezáltal. Tizennyolc évvel ezelőtt álltam munkába a Nagydobronyi Líceumban, mint segédtanár. 2019-ben szereztem diplomát a kamjanec-podilszkiji egyetem levelező tagozatán oligofrénpedagógia és logopédus szakon. Emellett hittanórákat is tartok a diákoknak a líceumban.
– Miben más egy sajátos nevelési igényű gyermekkel foglalkozni?
– Ezekkel a gyerekekkel foglalkozni több szempontból is más, mint az egészséges tanulókkal. Az ő oktatásuk során tekintettel kell lennem egyéni igényeikre, eltérő fejlődési ütemükre és speciális képességeikre. Minden tanuló esetében elengedhetetlen a személyre szabott megközelítés és velük szemben sokkal több türelemre és időre van szükség.
– Emellett vezetői szerepkört is betölt.
– A Nagydobrony-déli Református Cigány Missziói Egyházközség Óvodájának vagyok a vezetőnője. Itt az adminisztratív feladatok ellátása mellett hittanórákat is tartok.
– Hogyan tudja összeegyeztetni a teendőit?
– Hétköznaponként gyakran csak késő délután érek haza. Naplót vezetek arról, mikor hol kell lennem és milyen vállalt feladataim vannak. Nagy könnyebbség számomra, hogy minden színtéren támogatói környezetben dolgozhatok, ezáltal gördülékenyen tudom alakítani a napjaimat.
– Belefér a halogatás?
– Mikor határidős feladattal bíznak meg, akkor igyekszem minél hamarabb teljesíteni azt. Nem szeretek az utolsó percre hagyni semmit, engem az rendkívül bosszant. Így viszont, ha időközben módosításokat kell eszközölni rajta, akkor kapkodás nélkül, kényelmesen el tudom végezni azokat.
– Könnyen kiismeri az embereket?
– Nem barátkozom túl könnyen, időre van szükségem ahhoz, hogy mély és erős kapcsolatot tudjak kialakítani valakivel. Mindig húzok egy határt, csak kevés embert engedek közel magamhoz.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Igazságtalansággal. Ezt nehezen viselem és mindig szót emelek ellene.
– Hogyan kezeli, ha csalódás éri?
– Sértődékeny vagyok és gyakran a szívemre veszek dolgokat, de ezt nem szoktam kimutatni, uralkodom magamon.
– Könnyen meggyőzhető?
– Nem. Egy-egy döntés meghozatala előtt mindig alaposan mérlegelem a körülményeket és meghallgatom mások véleményét is a témában, de mindig szem előtt tartva azt, hogy ki mondta és milyen céllal.
– Meséljen a családjáról.
– Tizenkilenc éve vagyok férjnél. A férjem, Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese, a nagydobronyi református gyülekezet lelkipásztora. Három gyermeket nevelünk: Ágoston 17 éves, Júlia 15 éves, Eugénia 11 éves és június végére várjuk negyedik gyermekünket, egy újabb kisfiú születését. Hitben neveljük őket és Isten iránti szeretetre. Azt szeretnénk, hogy gyermekeink kitartóak és felelősségteljesek legyenek és olyan felnőttekké váljanak, akik megállják a helyüket az életben.
– Mennyivel másabb most a várandósság, mint az első gyermek érkezésekor?
– Van már egy felvételi előtt álló nagyfiam és két tinédzser lányom, akik minden szabad percem kitöltik. És bár már a 8. hónapnál tartok, még csak most kezdtünk el töprengeni azon, hogy ideje lenne már beszerezni néhány dolgot a pici világra jövése előtt.
– Hogyan kezeli azt, hogy lelkészfeleségként az emberek gyakran kíváncsian figyelik az életét?
– A parókia gyakran félig nyilvános tér, a lelkészcsalád életébe sokan betekintenének. Helyi lakosként pedig még inkább nehéz volt ehhez hozzászoknom, hisz a településen belül mindenki ismer mindenkit. Itt születtem, itt nőttem fel, itt alapítottam családot. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy egy társaságon belül engem tegeznek, Andrást azonban már magázzák. Eleinte talán fel sem fogtam, milyen hatalmas felelősséggel jár egy lelkész feleségének lenni, azonban a szolgálat során úgy érzem, kaptam Istentől egy erős hivatástudatot, mely révén igyekszem a közösségem legnagyobb hasznára válni és a férjemnek is hűséges segítőtársa lenni.
– Miben más egy lelkészfeleség élete?
– Kezdetben nehéz volt hozzászoknom és a gyerekeimnek is ahhoz, hogy András nem mindig tud velünk tartani, vagy csak később csatlakozik hozzánk például egy családi rendezvényen. Gyakran kellett magyarázkodnom azért, hogy miért nincs mellettünk. Mára azonban a környezetünk és mi is megértettük és elfogadtuk azt, hogy számára a szolgálat az első. A lelkészfeleség pedig nemcsak társ, hanem sok esetben csendes háttérmunkás, közösségi szereplő vagy épp bizalmi személy. Elvárt az aktív szerepvállalás a rendezvényeken, a szolgálatokban, mint ahogy a példamutató viselkedés és az állandó segítőkészség is. Utóbbira különösen nagy szükség van most és sokkal több időt is kell szánnunk rá ebben a nehéz időszakban. Sokaknak már az is felüdülést jelent, ha valakivel megoszthatják problémáikat, érzelmi és lelki támaszt kaphatnak.
– Sohasem vágyott arra, hogy máshol éljen?
– Többször is elgondolkodtam már ezen, de talán csak azért, mert soha nem voltam még huzamosabb ideig távol a szülőfalumtól. András azonban – bár beregszászi születésű – olyannyira megszerette Nagydobronyt, hogy már el sem tudná képzelni azt, hogy máshol éljen.
– Ha akad egy kis ideje, azt mivel tölti szívesen?
– A családommal.
– Kedvenc mottó vagy igézet?
– Máig elevenen él bennem és meghatározó vezérelv életemben a konfirmálásom során feltett első kérdésre adott feleletem, mely arra vonatkozott, hogy amikor nehézségek érnek, legyünk türelmesek; amikor jól megy a dolgunk, legyünk hálásak; és a jövőt illetően bátran bízzunk Istenben, mert ahogy a Bibliában is elhangzik: „a ti hajatok szála is mind számon van tartva.” Semmi sem történhet velünk az ő akarata nélkül, és minden, ami velünk történik, az ő szeretetteljes gondoskodásának része. Ez ad számomra erőt, reményt és bizakodást a mindennapi kihívásokban.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
