A föld örök – szokták mondani. De vajon mit ér ma egy hektár termőföld Ukrajnában? A számok alapján úgy tűnik, nincs egyértelmű válasz: míg egyes megyékben látványosan emelkedtek az árak, máshol szinte észrevétlenül süllyednek. A föld ára régóta nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, sőt politikai kérdés is – és ez ma sem változott.
A kárpátaljai adat különösen figyelemre méltó: 2025 elején 1 hektár termőföld ára 73 651 hrivnya volt, áprilisra viszont ez 73 294 hrivnyára csökkent. Jelentéktelennek tűnhet ez a fél százalékos visszaesés, mégis jól mutatja, hogy a föld értéke nem mindenhol stabil, és az árak nem egységesen mozognak. Az Openadatabot elemzése szerint Dnyipropetrovszk megyében egy hektár föld több mint 358 ezer hrivnyát ér, azaz majdnem ötször annyit, mint Kárpátalján. Ez már nem különbség, hanem két külön világ.
Bár a földpiac liberalizációjára már 2021-ben sor került, az árakat most sokkal inkább a háborús gazdasági helyzet, a helyi infrastruktúra állapota, a térség stabilitása és a jövőbe vetett bizalom határozza meg. Az ország egyes részein – különösen Közép- és Nyugat-Ukrajnában – a föld ma stratégiai eszköz, a befektetések és hosszú távú fejlesztési tervek célpontja. Másutt – például a déli vagy keleti megyékben – a biztonsági kockázatok, az alacsony kereslet és az elvándorlás folytán inkább csak szimbolikus értékkel bír.
A különbségek súlyos strukturális egyenlőtlenségeket tükröznek. Miközben Ivano-Frankivszk, Ternopil vagy Lemberg megyékben 100 000 hrivnya fölött van a hektáronkénti ár, addig Mikolajiv, Zaporizzsja, Herszon és Odessza megyékben 35–40 ezer hrivnya körül mozog. A földpiac ott élénk, ahol van potenciál, befektetői érdeklődés és bizalom – és pang, ahol ezek hiányoznak.
Ez a kettősség különösen veszélyes egy olyan országban, ahol a mezőgazdaság nemcsak gazdasági húzóágazat, hanem egzisztenciális kapaszkodó is a vidéki lakosság számára. A föld ugyanis nem csupán termelési eszköz vagy tőke – hanem otthon, munkahely és megélhetési lehetőség is. Ha egy térségben a termőföld értéke folyamatosan csökken, az nemcsak befektetői érdektelenséget jelez, hanem elvándorlást, elöregedő falvakat és szűkülő jövőképet is. Ezzel szemben a dinamikusan növekvő árak nemcsak tőkevonzást mutatnak, hanem gazdasági aktivitást, működő infrastruktúrát, és azt, hogy az emberek hisznek a helyben maradásban. A föld tehát – bármennyire furcsán hangzik – a remény egyik fokmérőjévé vált.
A kérdés így nem is igazán az, hogy olcsó vagy drága egy hektár termőföld, hanem az: mit tükröz ez az ár? Egy hektár Dnyipropetrovszkban ötször annyit ér, mint Kárpátalján – de ettől még nem biztos, hogy ötször termékenyebb. A föld értékét ugyanis nemcsak a talaj minősége, hanem az adott régió, az ország állapota is befolyásolja. Amennyiben egy közösség képes úgy tekinteni a földre, mint jövőjének alapjára, akkor az valódi értékké válik, ha viszont csak eladható területként kezeli, akkor – bármennyit is fizetnek érte – valójában olcsón adja el azt, ami a legdrágább: a lehetőséget.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
