A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a Petőfi Kulturális Ügynökséggel közösen szervezte meg Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását, melyre a Rákóczi-főiskola udvarán került sor. Berecz András kiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót. E harangok hangjai örömben és bánatban, békében és veszedelemben is együtt rezdülnek, határokon átívelve találnak utat egy egész nemzet szívéhez. A tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hat történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét.
Hegedűs Csilla
A tárlat a Pro Cultura Subcarpathica összetartozás-napi rendezvénysorozatának első programja. Molnár Krisztina, a civil szervezet munkatársa köszöntőjében kihangsúlyozta, Berecz András kiállítása egy különleges zarándoklatra hív, a Kárpát-medence harangjainak világába, ahol a történelem, a hit, az emlékezés és a nemzeti összetartozás harangszóban kel életre. Hozzátette, a szervezet ezen esemény mellett júniusban A Szakkör kiállítással, valamint a TehetségPaletta Programmal is méltatja az összetartozás ünnepét.
Gyebnár István, a beregszászi konzulátus ideiglenes ügyvivője köszöntőjében kiemelte, a harang az egyik legrégebbi kommunikációs eszköz. Egyik falu a másiknak így üzente, hogy tűz van, jöjjenek segíteni. Egyik család a többinek is így adta tudtul, hogy öröm van, mert esküvő lesz, jöjjenek ünnepelni.
– A harangokkal a szétszakított nemzetrészek ma is egymásnak és az örök Istennek küldenek üzenetet. Egymásnak azt, hogy összetartozunk, hogy nem felejtünk, Istennek pedig azt: fordítsd felénk kegyelmedet, és ha a történelem szét is szakított minket, forrassz össze úgy, ahogy a világ nem tud: lélekben, szívekben, és lélekből indított tettekben – fogalmazott a diplomata, majd Berecz András alkotásait méltatva kifejtette,
a fentebb említett vidékek harangjairól a művész a lényeget ragadja meg, zseniálisan foglalja össze az érzést, a hangot és annak képi megjelenését.
A kiállításon Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas költő is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Elmondta, kevesen tudják Berecz Andrásról, a nagyszerű népdalénekes és mesemondóról, hogy szabad idejében sok olyasmivel is foglalkozik, amivel nem is gondolnánk. De ha megnézzük a kiállítást, elolvassuk a képek alá szerkesztett szövegeket, akkor feltárul az a sok-sok kultúrtörténeti emlék, a történelmi háttér, ami a harangkészítések idején érvényben volt.
– Andrást olyan mélyen érdekli ez a téma, hogy belebújik a harangok belsejébe, hogy megörökítse akár a belső repedéseket is. A képeket nézegetve még az is megfordulhat a fejünkben, hogy nem is harangokat látunk, hanem nonfiguratív képzőművészeti alkotásokat, viszont ha alaposabban megnézzük a fotókat, azok elkezdenek beszélni, úgy, ahogy Berecz András érzi és közvetíteni szeretné felénk őket – jegyezte meg Vári Fábián László, majd felolvasta a kiállításhoz készült, Arccal a harangok felé című esszéjét.
Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica és a Rákóczi-főiskola elnöke kifejtette, a harangok az életünkben, a keresztény világ életében, s így a magyarság életében is jelentős helyet foglalnak el.
– A harangszó számunkra sok mindent jelent: nemcsak az utolsó útra hív, vagy istentiszteletre, a harangszóból tudjuk meg, hogy kinek van gyásza, de a harangszó hív a lakodalmakra és más ünnepekre is, ezért különös helye van az életünkben. Mindezt egy különös ember különös módon látta meg, s most az ő fényképein keresztül láthatjuk mi is, hogy
Berecz András miképpen értelmezte a harangokat, azok üzeneteit.
És mivel egy kultúrkörhöz tartozunk, ebből mi is merítkezhetünk és talán segít megérteni az egyre különösebb világot – fogalmazott Orosz Ildikó.
A Kormorán együttes Harangok dala című énekét Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola munkatársának előadásában hallhattuk, valamint felléptek a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola harmonikás tanulói Halász Bertalan vezetésével.
A jelenlévők végül megcsodálhatták Berecz András alkotásait, melyek a nemzeti összetartozás gondolatát hivatottak tovább éltetni.
Az alkotó gondolatai:
„Harangok ajkára tapadok. A sötét magasságba zárt harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, az fogyatkozó időét. Tehát a harangok évgyűrűit – ajkukon a fényt. Azt, amit a harang nyelve (szíve, ütője, botja, verője…) fényez-formáz minden megszólalásakor. Nyelvében él a harang is. Ezt a fényt hozom most ki a toronyajtón magammal. Fogadjátok szeretettel!”
Berecz András
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
