A palágykomoróci Szaniszló Erzsébet iskolás korától hímez. Az utóbbi időben újra divatba jött kézi munkával készült terítőkkel, abroszokkal és falvédőkkel is szívesen elbíbelődik.
− Varrónő a szakmám, de a szabadidős elfoglaltságom is a hímzés. Fiatalabb koromban könyveket vásároltam Magyarországon, elsajátítottam belőle a kifejezéseket, majd levarrtam a benne szereplő minták nekem tetsző részét. A mai napig szívesen varrok, bár már nem olyan sokat, mint korábban – meséli Erzsike néni.
− Milyen hímzési módszereket alkalmaz leggyakrabban?
− Először a szálöltést tanultam meg, később a lapos öltéssel is összebarátkoztam. Varrok kitöltéssel, kereszt- és szegőöltéssel, valamint ismerem a láncöltés technikáját is.
− Mik voltak az első munkái?
− Kisterítőket, szalvétákat és díszpárnákat varrtam. Hímeztem szőtt vászonba is falvédőt. A mintákat egymástól rajzoltuk át, majd később a már előre drukkolt sablonokat vásároltam. A technika fejlődésének köszönhetően manapság az internetről újítom a készletemet. Kedvencem a lapos öltés színes fonallal, kalocsai vagy matyó motívumokat megformálva.
−Van, aki továbbvigye a mesterséget?
−A családban sajnos senki nem érdeklődik a varrás iránt, a gyermekeim más területen dolgoznak. Egy elkészült darabnak viszont nagyon örülnek. Közvetlen környezetemben sem sokan hímeznek már, de hasznos lenne egy szakkörön bemutatni ezt a mesterséget a fiataloknak.
Erzsike néni szereti az élénk színeket. Minden egyes ízlésesen megmunkált terítőjében a szíve-lelke benne van. Eddig egyetlen kézimunkájától sem adta el, és ezután sem szándékozik értékesíteni azokat.
Csuha Ivett
