Szüreti felvonulással, zenés-táncos előadással találkozhattak azok a szürtei és téglási lakosok, akik nem sajnálták a fáradságot, és vendégváró finomsággal fogadták a felvonulókat.
A lovas szekér helyett korszerű traktor szállította a gyermekcsoportokból, énekkarból és élőzenét szolgáltató muzsikusokból álló csapatot. A két településen átívelő megmozdulás évtizedes múltra tekint vissza.
− A szüretnek mindig nagy hagyománya volt a magyarok körében. Régebben nagyszabású bálokat rendeztünk, kosarakat készítettünk, melyeket aztán a szokásokkal élve elárvereztük.
Az alkalom megünneplése mostanra új formát öltött – meséli Ignácz Mária, a Téglási Művelődési Ház igazgatója.
− Szüleink, nagyszüleink vigadva jöttek hazafelé a szüretről, megünnepelve a munka befejezését. Rendezvényünk célja bemutatni a régi szokásokat, megtartani azokat. Ezért a gyerekek minden éven szüreti műsort adnak elő, hagyományőrző csoportjaink pedig énekszóval kísérik őket.
A felvonulók nagy lármával és dalolással hívták fel magukra a figyelmet. Ahol meglátták a „vendégváró kisasztalt”, nyomban előadták a repertoárjukat. A kisdobos és a csősztánc is elmaradhatatlan része volt a parádénak.
− Annak idején a gazda várta teli boroskorsóval, pálinkáshordóval a szüretelőket és a napszámosokat.
Most terített standokkal készültek a falubeliek. Nagy örömömre sokan voltak kíváncsiak az előadásunkra, több órán keresztül megállás nélkül szórakoztattuk a közönséget.
A nótákat a Csalogány asszonykórus és a Rózsa Népdalegyüttes szolgáltatta, a táncot az Eszterlánc és az Orchidea néptánccsoportok járták, a szavalókör tagjai pedig a rigmusokért feleltek. A Csipkés együttes húzta a talpalávalót, majd az általuk megtartott táncházzal koronázták meg az eseményt.
Csuha Ivett
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.